A nők halála és a muszlim halotti kultusz

Divat lett a szent városokban temetkezni

Amíg a halottat fürdették, a temetési menet a fürdő közelében várakozott, s amikor a holttest visszakerült a ládába vagy gyaloghintóba, az emberek a temető felé vették útjukat. Az előre megásott gödör 1,63 méter mély ami, és kelet felé irányult, hogy az elhunyt arca Mekka felé nézzen. A testet a földre fektették, s a halott feje alá egy agyagtéglát helyeztek. A test köré téglákat raktak, úgy,hogy azok boltívet formáljanak. Egy gödörbe csak egy holttestet lehetett temetni. Járvány idején azonban előfordult, hogy több halottat helyeztek örök nyugalomba ugyanazon helyre. A különneműeket tilos volt egy sírgödörbe rakni. De ha mégis más megoldás nem létezett, téglából válaszfalat kellett emelni kettejük közé.

Egy kisebb kő vagy tégla jelezte a test pontos helyét. Erre írták rá az elhunyt nevét, életkorát, rangját és a halál beálltának időpontját. A síremlékre a sahádát, az iszlám hitvallását is rávésték. A 10. századtól a sírok fölé mauzóleumokat emeltek. Ettől a századtól kezdve vált jellemzővé, hogy egyes nagy tekintélyű személyiségek gyászuk jeléül elpusztítottak valamilyen számukra fontos tárgyat. Ez történt például Zirak eunuch halálakor, amikor is Kadi kalifa annyira letargiás állapotba került, hogy a Tigris folyóba hajíttatott 400 hordó óbort.

A gyászviselet országonként más és más formát öltött. Kelet-Iránban, Andalúziában és Marokkóban a fehér, Nyugat-Iránban, és a Közel-Keleten kizárólag sötétkék vagy fekete gyászruhát viseltek.

A temetési szertartást mindig lakoma követte. Ezen a napon szélesre kellett tárni a ház kapuit, mint a lakodalmak esetén. A fogadóteremben a vendégek a Korán példányait tanulmányozták. A temetés utáni 7. napon és 40 nap elteltével újabb lakomát rendeztek. Ezeken a napokon a szegényeknek is felszolgálták az ételt, hogy az elhunyt lelke békében nyugodjon. Erre több alkalommal sor kerülhetett évente, havonta vagy akár hetente.

Az év utolsó nagy ünnepén az Ejd-al-Kabir-on pénzt, édességet, datolyát vagy ruhát osztottak szét a mecsetek kapuiban. Ezt az ünnepet mindig a holtaknak szentelték. A gyászolók minden csütörtökön hangosan elmondták halottaikért a Korán egy fejezetét. Erre azért volt szükség, mert `a néphit úgy tartotta, hogy az elhunyt lelke visszatér a házba az elmaradt imákért és adományokért.` Az elhunytakat főként csütörtökönként látogatták meg, ekkor az asszonyok és gyermekeik zsúfolásig megtöltötték a temetőket. A sírhantra nem ültettek virágokat, de a földjét mindig megöntözték. A temetők a társadalmi élet fontos színtereivé váltak, hiszen az arab nők itt gyakorta találkoztak barátaikkal és rokonaikkal, s hosszadalmas beszélgetésbe elegyedtek egymással.

A 7. és 10. század között mindenkit saját szülőföldjén temettek el, ám a 10. századtól kezdve elterjedt az a szokás, hogy szentek mellé helyezték az elhunyt testet vagy haláluk után kérésükre valamilyen szent városba vitték őket. A síiták Iránból a mezopotámiai szent mauzóleumhoz, a szunniták Medinába, Damaszkuszba vagy Bagdadba szállították halottaikat.

1. A lábuknál búcsúztatták a nőket
2. Divat lett a szent városokban temetkezni

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nyár
Múlt-kor magazin 2011

• Az örökség
• Akiknek tényleg a Balaton a Riviéra
• A közös kód
• Budapesti olimpiai álmok: az 1955-ös fiaskó históriája
• A Délvidék megszállása 1941-ben
• Nyugdíjvita a rendszerváltás után, avagy pedikűrollóval a határozatdzsungelben
• A Meidzsi-reform bevezetése a feudális Japánban
• Lengyel középiskola Balatonbogláron a második világháború alatt