Szükség van a szlovák-magyar kiegyezésre?
2007. november 19. 13:00
Lehet-e a történelem kapcsán normális vitát folytatni, ha a politikának ez nem érdeke? Többek között ez is a tétje az egy éve kiújult szlovák-magyar vitáknak.
Korábban
Az integrációs folyamat kapcsán jogos és logikus volt az a várakozás, hogy a közép-európai nemzetek között feszülő ellentétek oldódnak, a közös politikai kereteken belül higgadt párbeszéd kezdődik, a gazdasági kapcsolatok intenzitása pedig háttérbe szorítja a történelmi múltból fakadó sérelmek emlékét.
Szlovák-magyar viszonylatban, sajnos, ennek a folyamatnak a teljes ellenkezőjét tapasztalhatjuk: az EU-csatlakozás után a lakosságon az integrációs fáradtság lett úrrá, ami a szavazási preferenciákat is befolyásolta; a politikusok pedig az európai elvárásoknak már kevésbé akarnak megfelelni, lévén a csatlakozás már megtörtént. E kettő tényező eredőjeként jöhetett létre az a szlovák koalíció, aminek következményeként hirtelen megfagytak a magyar-szlovák kapcsolatok, és újra viták középpontjába került a történelem.
Nem kérnek a magyarokból: Marian Kotleba, a nacionalista szélsőjobb egyik vezetője |
Azt is lehetne mondani: a szlovákok sérelem-emlékei és sérelmi mítoszai nem önmaguk miatt, tartalmuk miatt erős tényezői a közgondolkodásnak és a politikának, hanem mert a politika (pártpolitika, oktatáspolitika, kultúrpolitika) fontosnak tartja ennek az emlék-mítosznak az újratermelését. Miközben az érzések mögött sokszor nincs is valós tudás.
Mindezekből épülnek fel a párbeszédet célzó kezdeményezések akadályai: a történelem sokak számára nem kérdés, hanem válasz. Nem pro és kontra érvek alapján alakulnak ki az egyes történelmi események, és jelenségek kapcsán a vélemények, hanem ellenkezőleg: a dogmatikus álláspontok mögé gyűjtenek mítoszokat és érveket, az ellenérveket pedig figyelmen kívül hagyják, súlyuk minimális marad. Az átlagember történelem iránti érdeklődése is ezért lehet megtévesztő.
A szlovák-magyar párbeszéd szükségtelensége a szlovák politika számára nem kérdés. Ezt világossá tették a szlovák kormánypártoknak az MKP kezdeményezését elutasító magatartásuk, amikor még diplomatikusnak sem akartak tűnni. Magyarországi szemmel nézve szomorúbb, hogy semmilyen civil vagy tudományos hang nem törte meg a politika egybehangzó véleményét a Bene-dekrétumok megerősítése kapcsán.
Tovább a cikk folytatásához
Kollai István - Terra Recognita Alapítvány
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
10. A reformkor fő kérdései
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek
- Miért volt vértelen 1848. március 15-e?
- A nyelv átalakításáról szóló vitát is beindította a magyar államnyelvvé tétele
- Az irodalomban és a politikában is maradandót alkotott Kemény Zsigmond
- Az 1848-49-es szabadságharcban is tevékeny szerepet vállalt Irinyi János
- Alacsonyabb származása miatt sosem teljesülhetett be Vörösmarty első szerelme
- A cenzúra kicselezése érdekében adott alcímet a Himnusznak Kölcsey Ferenc
- Alig épült meg, máris történelmi esemény színhelye lett a Nemzeti Múzeum
- Nem láthatta színpadon a Bánk bánt Katona József
- Csatatértől az elmegyógyintézetig: ki volt Széchenyi István gróf?
- Máig nem derült fény a hírhedt géprabló, „D. C. Cooper” kilétére 20:20
- Egyedi humorával nyűgözte le a közönséget Latabár Kálmán 18:05
- Macbeth, a tragikus hős és VI. Jakab, a boszorkányos király 16:05
- A protestánsok sérelmei vezettek az első defenesztrációhoz Prágában 15:05
- Az aszódi Podmaniczky–Széchényi-kastély 10:35
- Megpecsételte Napóleon sorsát a végzetes oroszországi hadjárat 09:50
- Saját országának nevét is megváltoztatta Mobutu, Zaire elnöke 09:05
- Utolsó pillanatáig nevettetett Harry Einstein, a nagy komédiás tegnap