Pietro Badoglio

(1871 - 1956)

Pietro Badoglio olasz marsall és államférfi 1871-ben született Grazzano Monferratóban.

Katonai pályára lépett, és az I. világháborúban tisztként harcolt az Osztrák-Magyar Monarchia ellen a véres isonzói fronton. A háború végén ezredes, majd tábornok. 1919-ben a király kinevezte a hadsereg vezérkari főnökévé, ezt a tisztséget 1921-ig töltötte be. 1928-1933 között Líbia kormányzója, majd 1933-1940 között ismét a hadsereg vezérkari főnöke. Olaszország 1935. október 3-án (lényegében a nagyhatalmak hallgatólagos jóváhagyásával) megtámadta Etiópiát, s Badoglio 1936 tavaszán legyőzte az utolsó ellenállást is, Etiópia olasz uralom alá került. 1936-1938 között mint Etiópia alkirálya igazgatta az olasz gyarmattá vált afrikai országot. Badoglio támogatta mindenben Mussolinit, így az 1936-1939-es spanyol polgárháborúban való részvételt is. Arra törekedett, hogy az olasz hódító törekvésekhez a hadsereget felkészítse, s a német hadsereg fegyvertársaként vegyenek részt a világ újrafelosztásában. 1940-ben altábornagyként ő lett a hadsereg főparancsnoka. Irányításával 1940. júniustól az olasz hadsereg is bekapcsolódott a II. világháborúba, megtámadta Franciaországot. 1940 októberétől Görögországra támadtak, de sorozatos vereségek után csak a németek 1941. tavaszi balkáni offenzívája hozta meg a sikert. Badogliót marsallá (tábornaggyá) nevezték ki. Az olasz hadsereg 1940 augusztusától Észak-Afrikában, 1941. júniustól pedig a Szovjetunióban is harcolt a németek oldalán. Az 1942-1943. évi afrikai és szovjetunióbeli vereségek hatására Badoglio szembekerült Mussolinivel. III. Viktor Emanuel király tudtával az angol-amerikai szövetségesek 1943. július 10-i szicíliai partraszállása után Badoglio a hozzá hű tábornoki karral és a hadsereggel puccsot hajtott végre, Mussolinit 1943. július 25-én elfogták és július 26-án megalakult a Badoglio-kormány. A szövetségesekkel fegyverszünetet kötöttek és 1943. október 13-án hadat üzentek Németországnak. A harcok még közel két évig folytatódtak, s közben a megalakult Nemzeti Felszabadító Bizottság szerepének erősödése miatt Badoglio 1944-ben lemondott a miniszterelnökségről.

A háború után az olasz szenatus a Mussolini-éra alatt játszott szerepéért elítélte, de az olasz fasizmus megdöntésében tanúsított tevékenysége elismerése- ként 1947-ben rehabilitálták. Badoglio visszavonult a politikától, s megírta az emlékiratait. 1956-ban a szülővárosában, Grazzano Monferratóban halt meg.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

hadtörténet

• Kazimierz Pułaski és a Kováts Mihály: „az amerikai lovasság atyjai”
• Ötszáz éve volt a lovagkor utolsó csatája 
• Számtalan áldozatot követelt az első világháború legvéresebb ütközete
• Harc minden négyzetméterért: az Ivo Dzsima-i csata tragédiája
• Az első világháború árnyékában: Fosztogatás és rekvirálás az északkeleti hadszíntéren
• Az esélytelenek nyugalmával tartották a védhetetlen Hongkongot a brit katonák 
• A sztálingrádi vereséggel végképp szertefoszlott a Wehrmacht legyőzhetetlenségének mítosza
• Még a 20. században is alkalmaztak elefántokat a hadszíntereken 
• Hős harcos volt a különcnek tartott filozófus, Szókratész