Andrej Szaharov, a békeharcos atomkutató

Az első szovjet ellenzéki

1980-ban Szaharovot megfosztották minden állami kitüntetésétől (Lenin-rend, a Szocialista Munka háromszoros Hőse, Lenin- és Állami-díjak), majd - minden bírósági eljárás és ítélet nélkül - Gorkij (a mai Nyizsnyij Novgorod) városába száműzték. Itt csaknem teljes elszigeteltségben, 24 órás rendőri felügyelet alatt élt le hét évet: közben éhségsztrájkolt, szívrohamokon esett át, levélben tiltakozott az afganisztáni beavatkozás ellen, a szovjet állambiztonsági szolgálat, a KGB pedig minden látogatóját szigorúan ellenőrizte.

1986. december 15-én Mihail Gorbacsov, az új szellemiséget képviselő és megvalósító pártfőtitkár telefonon közölte vele, hogy feleségével, Jelena Bonnerrel együtt visszatérhet Moszkvába. Ismét bekerült az akadémia elnökségébe, bekapcsolódhatott a tudományos közéletbe. Kritikus hozzáállásából azonban ezután sem engedett. A konstruktív ellenzékiség jegyében, többszáz neves szovjet értelmiségi társaságában részt vett az ún. Moszkvai Fórum 1988. októberi létrehozásában, a radikális gazdasági reformok és a demokratizálás véghezvitele érdekében. Bekapcsolódott a Memorial nevű társadalmi szervezet tevékenységébe is, amely azt a célt tűzte maga elé, hogy őrködjék a sztálinizmus áldozatainak emléke fölött, és felvilágosító munkájával segítse a sztálinizmus maradványainak felszámolását.

1989 tavaszán Szaharovot az új szovjet parlament, a Népi Küldöttek Kongresszusának képviselőjévé választották. Egyike volt azoknak, akik a reformok, az átalakítás ütemét elégtelennek tartották, így megalakította a régióközi képviselőcsoportot, amelynek társelnöke lett. Közvetlenül halála előtt a kommunista párt monopolhelyzetének megszüntetését követelte, azzal érvelve, hogy egy ilyen lépés elősegítené a peresztrojka visszafordíthatatlanná tételét. "Holnap még kemény csata lesz" - búcsúzott társaitól 1989. december 14-én, utalva arra, hogy a Népi Küldöttek Kongresszusán másnap tervezett felszólalásában az SZKP vezető szerepét kimondó hatodik alkotmánycikkely eltörlését kívánta előmozdítani. Ezt az ütközetet azonban már nem vívhatta meg - az est folyamán elvitte az újabb szívroham.

Andrej Szaharov úgy maradt meg az emberek emlékezetében, mint az első ismert és elismert szovjet ellenzéki személyiség, akinek a glasznosztyot és a peresztrojkát előkészítő, megalkuvást nem ismerő életútja vitathatatlanul a változások élesztője volt a Szovjetunióban. Tiszteletére az Európai Parlament 1988-tól évente Szaharov-díjat adományoz az emberi jogokért és a demokráciáért vívott küzdelem kiemelkedő személyiségeinek, szervezeteinek.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Máté István, Sajtóadatbank)

1. Atomrobbantástól a Nobel-békedíjig
2. Az első szovjet ellenzéki