Csernobilra emlékezik az OSA Archívum kiállítása

Az atom egyszerre volt a határtalan bõség utópiájának és az apokalipszis modern vízióinak jelképe. A hidegháború idõszakában az atom a kölcsönös zsarolás eszköze volt a két világrendszer csatájában. Láthatatlan háború folyt egymás titkainak kifürkészésére. Az atomot övezõ titkok sûrû erdeje tápot adott a fantáziának, a rettegésnek, a kölcsönös gyanakvásnak és bizalmatlanságnak. A szovjet blokk atomprogramjainak történetét még nem írták meg. Borisz Jelcin, az Orosz Föderáció elnöke csak 1991-ben engedélyezte a szovjet atomprogramokra vonatkozó titkos archívumok egy részének megnyitását. Az elmúlt évtizedben a megelõzõ korszak atomhoz kapcsolódó eszközei lassan múzeumba kerülnek, létesítményinek egy része ma már turisztikai látványosság.

A szervezők szerint a kiállításnak nem célja a részletes történeti feltárás. A kiállítás szervezõi elsõsorban makettek, tárgyak, plakátok, eredeti dokumentumok, audio-vizuális anyagok és korabeli mûvészeti alkotások segítségével igyekeznek képet adni az atom igézetérõl és rettenetérõl, amely egyszerre volt jelen a korban.

A kiállítás a hidegháború kontextusában igyekszik bemutatni az atomhoz fûzõdõ kölcsönös víziókat és félelmeket. Az atom katonai és a békés célú felhasználása, illetve az ezekre vonatkozó kutatások közti határvonal mindig is elmosódott volt. A kiállítás igyekszik érzékeltetni ezt a szürke zónát. Külön rész taglalja a kelet-európai nyersanyagkitermelést, az uránbányászat gazdasági, politikai vetületét, a keleti tömbben folyó közös nukleáris kutatási programokkal. A hidegháború jellegzetes fejezete volt a nukleáris kémkedés.

A kiállítás másik fókuszpontja Csernobil, a katasztrófához vezetõ út, maga katasztrófa és annak utóélete, máig ható környezeti és politikai következményei. Ezzel összefüggésben foglalkozik a kiállítás a polgári védelem és a katasztrófavédelem sajátos szerepével (mozgósítás, ideológiai indoktrináció, a militáris szellem és a hiszterizálás fenntartásának eszköze) a kommunista rendszerekben, valamint a nukleáris örökség és a kommunizmus összeomlása közti összefüggésekkel.


Az ezerarcú és láthatatlan atom ma leginkább azokon a problémákon keresztül vált láthatóvá, amelyek nap mint nap foglalkoztatnak bennünket. Az atomfegyverek elterjedését megakadályozni kívánó vagy az atomerõmûvek biztonságos mûködtetését szavatolni igyekvõ nemzetközi egyezmények és együttmûködés körüli problémák mind arra a pillanatra vezethetõek vissza, midõn a múlt század harmincas éveinek derekán az atom kiszabadult a tudósok laboratóriumaiból. Az atomenergia és az atom hasznosításának jövõje azonban továbbra is kényes és érzékeny téma Nyugaton éppúgy, mint az egykori szovjet blokk országaiban. Továbbra is viták folynak az atomerõmûvek biztonságáról, vagy arról, miként elõzhetõ meg, hogy terrorszervezetek atomfegyverhez, nukleáris eszközökhöz jussanak. Komoly aggodalmakat kelt az atomhulladék mindmáig megoldatlan problémája. Rettegés és eufória, háború és béke, utópia és realitás - mindez velünk maradt. Az atomóra tovább ketyeg. Vajon miféle idõt számlál?

A kiállítás június 11-ig látogatható.
Helyszín: 1051 Budapest, Arany János utca 32.