Megjelenik a nantes-i ediktum

2004. május 21. 03:10

IV. Henrik francia király kibocsátja a nantes-i ediktumot, amely a hugenották (francia protestánsok) számára vallásszabadságot biztosít. Ezzel véget érnek a hugenotta háborúk (1562. III. 1.) Franciaországban a katolikusok és a protestánsok már korábban is kötöttek egyezményeket, ezeket azonban a mindenkori erősebb fél általában nem tartotta be. Az ediktummal először hoz létre a francia király megfelelő alapot a protestánsok és katolikusok békés egymás mellett éléséhez. A más vallásúak üldözése ettől kezdve törvénybe ütköző cselekedet. A szélsőséges katolikusok Henrik magatartását árulásnak tekintik, szemére vetik a királynak – aki csak 1593-1594-ben tért át a katolikus hitre a francia korona elnyerése érdekében –, hogy még mindig a régi hitéhez ragaszkodik. A klérus (papság) félti tekintélyét és jövedelmeit, a parlamentek (bíróságok) az ediktumot jogaikba való beavatkozásnak tekintik. Henrik azonban ragaszkodik tekintélyéhez: „Egyedül az én akaratom elegendő kell legyen ahhoz, hogy jogalapul szolgáljon… Én vagyok a király, királyként szólok hozzátok és engedelmességet követelek tőletek!” Az ediktum révén a protestánsok nagy lépést tesznek az egyenjogúság felé. Azokat az ítéleteket, amelyeket vallási okokból hoztak ellenük, semmissé nyilvánítják és kitörlik az aktákból. A foglyokat szabadon bocsátják. A király Párizsban a legfelsőbb törvényszéken egy ediktumkamarát, Castres-ban, Grenoble-ban és Bordeaux-ban pedig külön bíróságokat állít fel, amelyek feladata az elfogulatlan bíráskodás biztosítása, különösen vitás vallási esetekben. Az elmenekült hugenották külföldön született gyermekeit francia polgároknak ismerik el és visszahívják őket Franciaországba. A katolikusok jogot kapnak arra, hogy mindenütt misét tarthassanak, olyan helyen is, ahol ezt eddig nem tehették meg. Protestáns istentiszteletet csak olyan városban lehet tartani, ahol már az ediktum kihirdetése előtt is tartottak; Párizsban ezt kifejezetten megtiltják. Ezzel akarják megnehezíteni a protestantizmus további terjedését. A helyi korlátozás nem vonatkozik arra a kb. 3500 protestáns nemesre, akik legfelső bírói joghatóság alá tartoznak. Ők hitüket bárhol gyakorolhatják és a szertartásokon vazallusaik családjai is részt vehetnek. Más nemesek csak saját családjuk jelenlétében tarthatnak istentiszteletet és különleges alkalmak esetén legfeljebb 30 személyt hívhatnak meg. Ha olyan helyen élnek, amelyek katolikus főuraktól függenek, az istentisztelet tartásához utóbbiak engedélyét kell kérniük.

Támogasd a szerkesztőségét!

999 Ft 9.999 Ft 19.999 Ft

Miért támogassam a Múlt-kort?

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

12. A középkor és a kora újkor kultúrája
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• Nem volt elragadtatva a ferences szerzetes, aki a tatárjárás után a mongolok fővárosába látogatott
• A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
• A középkorban sem volt mindig stigma „bűnben élni”
• „Legnagyobb ellensége” fejezte be a Szent Péter bazilika tervezőjének életművét
• Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
• Habár meggazdagodott műveiből, munka közben csak kenyeret és vizet fogyasztott Michelangelo
• Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
• Donatello híres Dávid-szobrát eredetileg a firenzei dómba szánták
• 10 tény a Mona Lisáról