A Bertelsmann feltárta náci múltját

2002. november 25. 10:14

2002. október 7-ei sajtóközleményében a médiaóriás beismerte, hogy korábban hazudott náci múltját illetően, és valójában Hitler uralma alatt zsidó foglyok rabszolgamunkájával tett szert hatalmas profitra.

`Őszinte sajnálatunkat szeretném kifejezni szégyenfoltjaink miatt, melyeket most a történész bizottság feltárt vállalatunk második világháborús szerepvállalásáról` - mondta el Günter Thielen, a Bertelsmann jelenlegi vezérigazgatója. A beismerés éppen a hagyományosan a Bertelsmann által uralt Frankfurti Könyvvásárral, a nemzetközi könyvkiadás és terjesztés éves megmutatkozásával egy időben történt.

A „Bombázók és géppuskák Lengyelország felett” és hasonló - a fronton harcoló német katonáknak szóló - propaganda zsebkönyvek kiadásával és terjesztésével felfutó vállalat ma Danielle Steele, John Grisham vagy Robert Harris jól menő könyvkiadója. A világ 51 országában jelen lévő, 80 ezer embert foglalkoztató médiaóriás magában foglalja Európa legnagyobb műsorszolgáltatóját (RTL csoport), a világ legnagyobb könyvkiadóját (Random House), a legdinamikusabban fejlődő európai magazin kiadót (Gruner + Jahr), a világ vezető zenei illetve üzleti információs vállalatait (BMG és BertelsmannSpringer), és a világ legnagyobb média kihelyező cégét (DirectGroup Bertelsmann).

A Bertelsmann a német nagyvállalatok sorában (Deutsche Bank, Dresdner Bank, Siemens, Volkswagen, DaimlerChrysler) utolsóként állított fel egy független történész szakértőkből álló bizottságot a Harmadik Birodalom idején történtek kivizsgálására és szembesült a korábbi jubileumi vállalattörténet hazugságaival. Az 1985-ben megjelent hivatalos vállalattörténet szerint ugyanis a háború alatt a Bertelsmann már-már az ellenállás fészke volt.

Egyébként már a háború utáni Angliában is az állítólagos antináci múltjára hivatkozva alapozta meg jövőjét: jövedelmező kiadói licencek megszerzésével egy fél évszázadon át építhette médiabirodalmát. Ez a legenda valószínűleg még sokáig sértetlen maradt volna, hogyha 1998-ban Hersch Fischler osztrák kutató egyéni akciójának következtében nem indul meg a vállalat öntisztulása. A Bertelsmann vezetősége 1998-ban egy független történész bizottság felállításával amellett kötelezte el magát, hogy szembenéz múltjával és feltárja azt: "Megtanultuk, hogy nem söpörhetjük szőnyeg alá a történelmünket, éppen ellenkezőleg, a célunk az volt, hogy kiderüljön az igazság és tanuljunk a hibáinkból" – mondta Günter Thielen, a Bertelsmann vezérigazgatója.

A négytagú történészbizottság és a tucatnyi kutatási asszisztens munkáját Saul Friedlaender a los angelesi California Egyetem és a tel-avivi egyetem történész professzora irányította, akit a Bertelsmann vezetői még 1998-ban kértek fel a vállalattörténet 1931 és 1951 közötti szakaszának feltárására. Az elmúlt 3 évben Rigától Londonig mintegy 50 levéltárban indult szorgos gyűjtőmunka és mintegy kéttucat kortárssal, szemtanúval készült interjú. A „Bertelsmann a Harmadik Birodalomban” címen nyilvánosságra került 800 oldalas kutatási beszámolóval egy időben a vállalati irattár is kutathatóvá vált. Minden dokumentum, amit a 800 oldalas beszámolóban felhasználtak, az interneten keresztül elérhető lesz a nagyközönség számára is.

A jelentés számos ponton cáfolta a Bertelsmannról szóló jubileumi kiadású vállalattörténeti munka hazugságait. Nem volt igaz, hogy az 1835-ben imakönyvek kiadására alapított céget 1944-ben azért zárták be a nácik, mert az akkori elnök, Heinrich Mohn, buzgó katolikusként ki nem állhatta Hitlert. A kiadót leginkább a háborús hiánygazdaság eredményeként, s nem politikai okokból zárták be. A beszámoló szerint, Heinrich Mohn, a Bertelsmann család legidősebb tagja is az SS-t pártoló német iparbárók közé tartozott. Friedländer professzor szerint Heinrich Mohnban egyértelműen profithajhászt s nem egy megrögzött antiszemitát kell látnunk.

A vállalati levéltárban megtalált források azt is alátámasztják, hogy Mohn néhány zsidó vagy félzsidó alkalmazottat segített. Ennek ellenére a gyakornokoknak kötelező volt csatlakozniuk a Hitlerjugendhez illetve a náci Német Nők Ligájához. Heinrich Mohn tevékenységének részletes vizsgálata után a bizottság megállapította, hogy az elnök ugyan sohasem csatlakozott a náci párthoz, de pénzügyi támogatója volt az SS-nek és buzgón támogatta saját gyermekei tagságát a Hitlerjugendben és egyéb náci szervezetekben.

A Bertelsmann németországi Gueterslohban található központi üzemeiben holland munkaszolgálatosok dolgoztak, bár a történészek eddig nem találtak különösebb visszaélésre utaló forrást. Szinte bizonyos, hogy a cég a nácik által elfoglalt baltikumi nyomdákban a helyi gettókból odakényszerített zsidó rabszolgákat foglalkoztatott. "Nem bizonyítható, csak feltételezhető, hogy az az 50 zsidó éppen azt nyomtatta, amit Bertelsmann a keleti frontra küldött" - mondta Saul Friedländer.

A beszámoló szerint nem világos, hogy a Bertelsmann lehetett-e bármilyen hatással a munkakörülményekre. A baltikumi archívumok dokumentumai alapján nem tudták meghatározni, hogy más Bertelsmann nyomdák rabszolgamunkát alkalmaztak volna, vagy hogy a vezetés egyáltalán tudott-e arról, hogy mi történik Vilniusban és Rigában.

A jelentésből az is pontosan kiderült, hogy a Bertelsmann nyomdákban 19 millió példányt nyomtak a háborús propaganda kiadványokból. Az "Izgalmas történetek" című kiadvány nemcsak a fronton szolgáló katonáknak, hanem német tinédzserek millióinak jelentett mindennapi olvasmányt. A bizottság azt találta, hogy a Bertelsmann nyomdákból származó kötetek csupán kisebb része – 12000-ből mintegy 50 - volt "masszívan zsidóellenes”.

A könyvek jelentős része viszont egyértelműen magán viselte a korszak antiszemita közbeszédének jegyeit. Például a „Doktor Luther Márton Kis Katekizmusa a Barnaingeseknek” címmel megjelent mű egyértelműen a náci barnaingeseknek szóló életvezetési tanácsadó. Egy másik, mely „A Visztula és a Volga között” címen jelent meg, arról szól, hogy a zsidók hogyan gyilkolnak le ártatlan ukrán gyerekeket. Igazi besztszellerré azonban a náci himnusz (Horst Wessel Lied) illetve a „Hitlerjugend Karácsonyi Könyve” vált.

A kutatás bebizonyította, hogy a vállalat szoros kapcsolatokat ápolt a náci rezsimmel, és különösen a Propaganda Minisztériummal. A 19 milliós háború alatti példányszám a német hadsereg legnagyobb beszállítójává tette a Bertelsmannt: a 75 ezer Wehrmacht katonáknak eljuttatott kézikönyv, illetve propaganda kiadvány több mint negyedéért felelős.

Vélhetően további vizsgálatokat folytatnak majd, hogy kiderítsék, mi okozta a kollektív amnéziát: azaz miért és hogyan maradt meg több mint ötven éven át változatlan formában a vállalat háború alatti ellenállásáról terjesztett mítosz, melynek következtében a kezdetben vallási traktatusokat családi vállalkozásban vidéken terjesztő cég, majd Hitler csapatait háborús irodalommal ellátó monopol helyzetű német kiadó egyhamar a világ egyik legnagyobb médiacége lett.