Kövér férfié a pink szoknyás táncoló nő múmiája

A titokzatos múmia 1835-ben érkezett meg a londoni British Museumba. Első pillantásra a szakembereknek semmi kétségük nem lehetett afelől, hogy az illető nő volt - erről árulkodott koporsója, illetve az a tény, hogy a múmia számára női "melleket" készítettek balzsamozói. Az arcán látható szakáll azonban sehogyan sem illett a képbe, s mikor a hatvanas években először végeztek rajta röntgenvizsgálatokat, a múmia nemével kapcsolatban komoly kérdések merültek fel.

A komputertomográfiai vizsgálatoknak (CT) köszönhetően végre sikerült tisztázni, hogy a nőnek hitt múmia valójában egy férfié. A szakembereket az zavarta meg, hogy a mumifikálás során a férfit balzsamozói több helyen is a kelleténél jobban "kipárnázták", amivel élethűvé akarták tenni az amúgy korpulens férfit. A vizsgálatok során az is kiderült, hogy az illető 20 éves lehetett, mikor elhunyt, nagyjából 170 centiméter magas volt, öt foga hiányzott, s kínzó fájdalmai lehettek lyukas fogai miatt. A férfi valamikor az i.sz. 2. században, a római fennhatóság alatt álló Egyiptomban élt és halt meg.

A túlsúlyos férfi múmiája több szempontból is érdekes. Kezeit, ujjait és lábujjait ugyanis külön-külön pólyálták be, nem pedig egyben, ahogy az megszokott volt az ókori Egyiptomban. Ilyen múmiából csak nagyon kevés van a világon. Testén bőröv és számos vászoncsík látható, amely az egyiptomi táncosok ábrázolásából jól ismert motívum, így elképzelhető, hogy a férfi valóban táncos lehetett.

A múmia eredetileg Henry Salt egyiptomi brit főkonzul gyűjteményének része volt az 1820-as években. Valószínűleg egy thébai sírból származott, ám eredetét semmilyen írásos bizonyíték nem támasztja alá. Amikor a British Museum megvásárolta a múmiát, csípőjén egy eredetileg rózsaszín, ám mára teljesen színét vesztett szoknya volt, s fakoporsóban érkezett, rajta egy női névvel (Mutemmenu).

A koporsó készítésének idejét i.e. 1300-1200 köré tették, de a mumifikálás módját - azaz, hogy az elhunytat kvázi élőként ábrázolták - látva a kutatók számára világossá vált, hogy az illető jóval később élhetett. John Taylor, a British Museum kurátora közölte, felirat híján nem tudják azonosítani a múmiát, de minden jel arra utal, hogy előkelő személy volt, akinek eltemetéséről a legapróbb részletekig gondoskodtak. Testére például aranylevelet helyeztek, az ókori egyiptomiak ugyanis úgy gondolták, hogy az isteneknek aranyból van a bőrük, s mindkét térdére lótuszvirágot, az újjászületés jelképét rajzolták tintával.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2015

• Amikor a „kis munka” 33 hónapot jelentett - ondi kényszermunkások a Szovjetunióban
• Megaláztatás Szibériában - magyar nők a Gulágon
• Magyar sorsok a Gulágon: megjelent a Múlt-kor őszi száma
• Ondi kényszermunkások a Szovjetunióban 
• A támogatott, a tűrt és a tiltakozó Lengyel József
• Rudolf, a trónörökös halála
• A csalogány és a csalogányvadászok
• Marie Curie és a „rádiumlányok”
• Kivégzésük előtt mondták