Winston Churchill ifjúkora

Winston külső megjelenésében (az elmaradhatatlan szivarral) és viselkedésében is a tipikusnak mondható brit arisztokrata mintaképévé vált, de ennél nagyobbat talán nem is tévedhetnénk. Feltűnő szépségű anyja, Jennie Jerome ugyanis amerikai volt, s vélhetően ez magyarázza a későbbiekben a „Brit Birodalom utolsó oroszlánjaként” aposztrofált Churchill pragmatikus gondolkodásmódját, üzleti érzékét, ami számos esetben átsegítette anyagi nehézségein.

Apja, Randolph Churchill 1886-ban pénzügyminiszterként Gladstone mellett a Konzervatív Párt második emberének számított, de időnként kicsapongó, hedonista életet élt, a nonkonformista arisztokratákra jellemző módon kissé elhanyagolta a fiát. Winston egyik bonmot-ja szerint: „Apám olyan volt, mint az Isten. Sohasem volt jelen, amikor szükség lett volna rá.”

Szokatlan kitérők

Churchill 1874. november 30-án született az oxfordshire-i Blenheim kastélyban. Az eléggé zabolátlan, semmiben sem kitűnő, de angolból, történelemből és vívásból átlagon felül teljesítő ifjú a kor egyik legnevesebb brit magániskolájába, Harrow-ba járt.

Ez az apja ötlete volt, ugyanis fiát katonai pályára szánta. A harrow-i évek alatt többször is kiderült, hogy Winston személyes bátorsága, merészsége és vakmerősége (főként a lovaglás területén) már-már krónikusnak volt mondható, és ez a tulajdonsága élete végéig jellemző maradt rá.

Az 1893 szeptemberében elkezdett, tizenöt hónapig tartó lovastiszti kiképzés a Sandhurst-i Királyi Katonai Akadémián évi kétszáz fontjába került az apjának, aki mindvégig léhának és haszontalannak tartotta a fiát. Ugyanakkor Winstonnak sikerei voltak Sandhurstben, kitűnően bánt a lovakkal, jól lovagolt, és a százötven fős évfolyamból a nyolcadik legjobb végzősként fejezte be a kiképzést.

A katonai pálya azonban tipikusan nem a politikai élet csúcsaira készülő, jómódú arisztokrata ifjak opciója volt, hiszen oda a belépés hagyományos és alapvető feltételének az elit egyetemi (Oxford, Cambridge) diploma számított, amellyel Churchill nem rendelkezett.

Ez irányú hiányosságait tudatosan és szívósan próbálta bepótolni, autodidakta módon tanult (főként beszédírást és szónoklattant), szabadidejében, még a katonai szolgálata alatt is folyamatosan olvasott. Előadói készségét mindig tükör előtt állva gyakorolta, csiszolgatta.

Apja 1895-ben bekövetkezett halála után Churchill komoly anyagi nehézségekkel nézett szembe (az örökség szempontjából nem túl nagy vagyonból a másodszülött fiú szinte semmit sem kapott), de ez számára nem jelentett tragédiát: eldöntötte, hogy dolgozni fog. Kezdetben a Daily Graphicnek írt, és cikkeire felfigyeltek a korszak meghatározó politikusai is, többek között Joseph Chamberlain és Henry Herbert Asquith.

Hírlapírói, szépírói és történetírói munkássága az egész életét végigkísérte, aminek eredményeképpen a pályafutása során tizenkét önálló kötetet publikált, tizenöt beszédgyűjteménye jelent meg, és több ezer kisebb cikke a brit és külföldi sajtóban. Az évtizedek során ebből a tevékenységéből jelentős magánvagyonra tett szert, amelyre szüksége is volt a családja eltartásához, valamint a költséges életmódja és utazásai finanszírozása érdekében.

A cikk teljes terjedelmében a Múlt-kor történelmi magazin 2024. őszi számában olvasható.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Anno

• A kataklizma, ami elhozta a portugál gyarmatbirodalom végét
• Az elektromos jelzőlámpával világelső lett a forgalmi káosz legyőzésében Cleveland városa
• A lámpásokból kifogyó olaj mentette meg Whitehaven kikötőjét a „rebellis” amerikaiaktól
• Bosszúvágy, pénzhiány, hatalmi intrikák: a keresztesek pusztítása Konstantinápolyban
• Patton tábornokot előbb az amerikaiak, majd a szovjetek próbálhatták meg eltenni láb alól
• Végső elkeseredésében választotta a halált az első világháború utolsó percében elesett katona