Tévedésből írt nekrológ indította el Alfred Nobelt a híres díj megalapítása felé

2022. november 27. 08:20 Múlt-kor

Alfred Nobel neve napjainkban jobbára a hadtörténészek és a robbanóanyag-kémikusok körében csengene ismerősen, ha 127 évvel ezelőtt, 1895. november 27-én nem írta volna meg híres végrendeletét. A fogadtatás nem volt olyan örömittas, mint ahogyan azt a Nobel-díj több mint százéves sikertörténetén végigtekintve gondolnánk: a vagyonos svéd vegyész felajánlása sok vitát gerjesztett.

Alfred Nobel

Korábban

Akinek a halálhírét keltik, annak a neve sokáig élni fog

Alfred Nobel svéd vegyész első robbanóanyag-szabadalmát 1863-ban nyújtotta be. A nitroglicerin felrobbantására szolgáló higany-fulminát robbanógyutacs rövid idő alatt széles körben elterjedt. A hatalmas vagyonra szert tevő és több mint háromszáz találmányt jegyző Nobel életútját azonban családi tragédiák, magány, betegségek és depresszió kísérte.

Heleneborgi gyárának laboratóriumában 1864-ben robbanás történt. Alfred 21 éves öccse, Emil Nobel és régi barátja, a gyár mérnöke is az áldozatok között volt. A baleset a fiúk apját annyira megviselte, hogy szélütést kapott, majd élete végéig mozgásképtelen maradt.

A tragédia Alfredet a nitroglicerin biztonságos gyártási, szállítási és felhasználási módszerének kidolgozására sarkallta. Két évvel később azonban újabb robbanás következett be egy másik telephelyen. A nitroglicerin stabilizálásának útja vezetett el végül a dinamit feltalálásához.

Az alapítvány létrehozásának gondolatát állítólag a halálhírére írt nekrológok elolvasása keltette fel benne. 1888-ban, bátyja halálakor a lapok tévesen őt búcsúztatták, de nem éppen hízelgő szavakkal. A Le Figaro című francia lap nekrológjának a „Meghalt a halál kereskedője” címet adta.

Ekkor döntött úgy, hogy a vagyonát a béke céljaira ajánlja fel. A végrendelet első változatában még csak az orvostudomány és az élettan területén kiemelkedő eredményt elért tudósokra gondolt, a jutalmazni kívántak végső köre a harmadik változatban vált teljessé.

„A halál kereskedője” – a Le Figaro című francia lap nekrológjában így jellemezték Nobelt

Nobel 1895. november 27-én jegyezte le végakaratát. A díjat megalapozó irat teljes titokban, kézírással, ügyvéd bevonása nélkül, sőt még azokat sem tájékoztatva készült, akikre a szűkszavú szerző nem kis feladatot rótt.

A végrendelet előírta, hogy értékesítsék a gazdag gyáros vagyonát és hozzanak létre egy alapítványt, amely a rendelkezésére bocsátott pénzösszeg kamatjaiból évente díjakat oszt ki a fizika, a kémia, a fiziológia és orvostudomány legkiválóbb tudósai, valamint az irodalom kimagasló alkotói között.

A Nobel-békedíjjal azokat kellett jutalmazni, akik a béke ügyéért a legtöbbet tettek. Az elismeréseket a Svéd Királyi Tudományos Akadémia, a stockholmi Károly Egyetem (Karolinska Institutet), a Svéd Akadémia, valamint a békedíjat a norvég parlament által megválasztott öttagú bizottság ítéli oda.

Nobel 1896-ban bekövetkezett halála után több mint három évbe telt, mire pénzzé tették ingatlanjait, gyárait, vállalatait és részvényeit. Meg kellett egyezni a családdal és el kellett érni, hogy II. Oszkár svéd király aláírja a Nobel Alapítvány „alkotmányát”. Nobelt kritikák érték amiatt, mert nemcsak a svédeket jutalmazta, egyesek hazafiatlansággal is megvádolták. A svéd vegyész és üzletember célja azonban éppen a nemzeti hovatartozástól független tudományos sikerek ösztönzése volt.

következő oldal 1 / 2