Tényleg csak alkoholt ittak az emberek a középkorban?
2016. július 28. 15:05
Korábban
Michelangelo veseköve
A városok hatalmas összegeket költöttek a megfelelő vízellátást biztosító hálózat kiépítésére és fenntartására. Londonban például a 13. században megépítették a Great Conduit (Nagy Csatorna) néven ismert vízvezetékrendszert, amely ólomcsöveken hozta be egy, a városfalakon kívül található forrásból a friss vizet London közepére, ahol az emberek szabadon hozzáfértek. A feljegyzésekben olykor megemlítik a rendszer karbantartásával és tisztításával kapcsolatos költségeket. A 14-15. században a vízvezeték-hálózatot a város más részeire is kiterjesztették. Hasonló megoldásokat más középkori városokban is követtek.
A vízivásról emellett középkori vallásos szövegek is megemlékeztek. Néhány hagiográfiai (a szentek életét kutatásával foglalkozó tudomány) szövegben azt olvashatjuk például, hogy a szentek hogyan tartózkodtak az alkoholfogyasztástól, és ittak helyette vizet. Néhány szigorúbb regula alapján szerveződött szerzetesi közösség szintén azt javasolta a barátoknak, hogy maradjanak a vízivásnál.
Egyes középkori bűnbánó kézikönyvek a jobb ételeik és italaik megvonásával büntette bűneikért az embereket. A 10-11. században élt Burchard wormsi püspök istenkáromlás esetén – legyen az akár tudattalan – hétnapi kenyéren és vízen történő böjtölést írt elő, ha pedig valaki második vagy harmadik alkalommal is elkövette ugyanezt a bűnt, 15 napon át kellett kenyéren és vízen szenvednie. Bár a fenti esetben a víz nyilvánvalóan a büntetés egyik formáját jelentette, ebből nem következik az, hogy az egyházi személyek a bűnösök megölésére tettek volna kísérletet. Sokkal valószínűbb, hogy úgy gondolták, ez a kevéssé hedonista étrend alkalmas lehet a jövőbeni kisebb vétkek megelőzésére.
Beda Venerabilis feljegyezte, hogy Eadwine northumbriai király a leggyakrabban használt utak mentén lévő tiszta forrásoknál hozott létre olyan pontokat, ahol a fáradt utazók bronz ivóedények segítségével olthatták szomjukat. Évszázadokkal később, amikor Michelangelo vesekőtől szenvedett, orvosa azt javasolta neki, hogy Rómán kívül keressen hűsítő vízforrásokat. A reneszánsz zseni válaszlevelében arról számolt be, hogy amióta egy Rómától mintegy 65 kilométerre lévő forrásból iszik reggel és este, sokkal jobban érzi magát. Hozzátette, nem szabad mással főznie vagy mást innia.
A középkori emberek tehát tisztában voltak vele, hogy nem minden víz fogyasztása biztonságos. Különösen óvakodni kellett a városok, mocsarak, valamint egyéb állóvizekben található víz megivásától. Ha azonban tudták, hogy a víz jó forrásból származik, nem haboztak inni belőle. Csak nem dicsekedtek vele – ahogyan mi sem tesszük.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
nyár
Múlt-kor magazin 2022
- Lacikonyhák és társaik
- A gumigyártás és árnyoldalai
- A spanyol polgárháború külföldi önkéntesei
- A szabin nők közbelépése
- Hét híres fal
- Fugger Mária, a Pálffy család nagyasszonya
- Lajos Ágost és Marie Antoinette egybekelése
- A zalaújvári Festetics-kastély
- Horthy István és Edelsheim Gyulai Ilona esküvője
- Hiába szereztek fegyvereket, mégsem tudtak megszökni a rabok az Alcatrazból tegnap
- Több ezer harckocsit és repülőgépet vetettek be a szovjetek Berlin elfoglalásához tegnap
- Dél-Amerikába kalauzolja a látogatókat fotókiállításain a Néprajzi Múzeum tegnap
- A festészet mellett a háború művészete is foglalkoztatta Leonardo da Vincit tegnap
- Óriási reklámkampány készítette elő a millenniumi ünnepségeket tegnap
- Bemutatásakor megosztotta a közönséget a ma remekműnek tartott Figaro házassága 2024.05.01.
- Katonái tisztelték és szerették a szigorú, de megfontolt Wellingtont 2024.05.01.
- Ártatlannak vélte XIV. Lajos az őt megmérgezni kívánó szeretőjét 2024.05.01.