Skócia egy déli öblében ma is úgy halásznak, ahogy egykor a vikingek tették

2020. február 13. 15:11 Múlt-kor

Korábban

Kapcsolat a múlttal

A veszélyek ellenére mind egyetértenek azonban abban, hogy tevékenységük révén egészen különleges kapcsolatba kerülnek a régmúlttal.

A „haaf” szó az óskandináv nyelvből ered (a mai izlandi nyelven a „haf”, a kontinentális skandináv nyelveken a „hav” szó ma is „tenger” jelentéssel bír). A legenda szerint a hálókhoz alkalmazott gerenda azért éppen öt méter (16 láb) hosszú, mert a viking hajósok evezői ekkorák voltak.

Annan partjainál az iszapból kiáll egy nagyméretű kő, amelyet a helyiek Oltárkőnek neveznek. Az Oltárkő már a haaf-hálók feltalálásakor eligazodási pontként szolgálhatott az iszapban dolgozóknak, és a halászok egymást követő nemzedékei máig belevésik nevüket.

A szokás mindemellett régóta szimbolikus történelmi jelentőséggel is bír, amelynek azonban nem a vikingekhez, hanem a skót nacionalizmushoz van köze.

Az Angliához való közelsége miatt Annant a skótok sokáig az „ősi ellenségeik” elleni védvonalnak tekintették, ahogy V. Jakab király egy 1538-as oklevélben nevezte déli szomszédjaikat.

A szóban forgó oklevél azért is bír különös jelentőséggel, mert kinyilvánította „Annan burgh polgárainak jogát, hogy halásszák a folyót és a Solway Firth-öt”, az angolok elleni hadjáratokban való kiemelkedő teljesítményük meghálálásaképpen. E jogukat ismét kinyilvánította a korona 1612-ben, VI. Jakab uralkodása idején.

Megjegyzendő, hogy a haaf-hálós halászatnak a Solway Firth déli partján, az angol oldalon is él a hagyománya, azonban itt is szinte kihalófélben van.

A mai skót halászok számára különösen fájó, hogy éppen ma, a skót függetlenség iránti megnövekedett vágy idején látszik kimúlni őseik e féltve őrzött, évszázadok óta elismert hagyománya.

Napjainkban azonban egyre több akadály gördül a „hálózás” elé. Környezetvédelmi okokból a skót kormányzat nemrégiben kizárólag sportjellegű tevékenységként határozta meg a haaf-hálós halászatot, azaz az elfogott halakat a halászok kötelesek azonnal visszaengedni a tengerbe.

E szabályozás lehetetlenné tette a hagyományos halászat életvitelszerű folytatását, azonban sok olyan embert is eltántorít, akik hobbiból őriznék a szokást.

Az igazi „megszállottaknak” azonban, akik továbbra is „hálóznak”, egyéb panaszaik is vannak. Szerintük a Solway Firth élővilága mára teljességgel megváltozott: hálójukba egyre gyakrabban akad sügér, pér vagy éppen márna az őshonos lazac és pisztráng helyett. Annan halászai szerint az idegen fajok térnyeréséért az egyre sokasodó haltenyészetek felelősek.

A hagyomány ápolásában további akadályt jelentenek a nemzedékek közötti különbségek. Az egyre globalizálódó világban az Annanban és hasonló helyeken született emberek közül egyre kevesebben hajlandók helyben maradni, a fiatalok elvándorlása egyre jelentősebb mértéket ölt.

A helyi Devil’s Porridge Museum (nevének jelentése: „az ördög főzeléke”) új, a haaf-hálós halászatot bemutató kiállítása ezért a fiatalokat is igyekszik megszólítani, és az aktív „hálósok” is terveznek ifjúsági programokat idén májusra, a halászidény kezdetére.

Egybehangzó véleményük szerint, habár a szokás a vikingektől ered, továbbra is él, ezért nem szabad rá halott, múltbéli dologként tekinteni.

előző oldal 2 / 2