2021. tavasz különszám: 18 festmény, amit imádunk
ITT támogathatsz bennünket

Sarolt, az ismeretlen: Géza méltó társa, első szent királyunk anyja

2020. augusztus 20. 09:48 Sudár Balázs

István születése

A Hartvik püspök által írott legenda szerint István születését csodás álmok előzték meg. Sarolt álmában például Szent István vértanú jelent meg, s így bíztatta a szülés előtt álló asszonyt: „Bizonyos lehetsz benne, hogy fiút fogsz szülni, akinek e nép fiai között elsőként adatik majd meg a korona és a királyság. Add neki az én nevemet!” Minthogy az anya nem ismerte fel a jelenést, az felfedte kilétét: „István első vértanú vagyok…”. (Az isteni jövendölés létéről már István nagyobbik legendája is tudott, de abban csak az apa, Géza kapott isteni sugallatot.)

E történetnek egyfelől lehetnek bibliai gyökerei, hiszen Gábriel megjelenésére emlékeztet Mária előtt, másrészt nem lehetetlen, hogy pogány előzményekkel is bír, minthogy meglehetősen hasonlít Emese álmára az eljövendő dinasztiáról. Nem lehetetlen persze az sem, hogy mint annyi más esetben, a pogány hagyományok keresztény változatát örökítették meg a szent király legendájában.

Az, hogy valamiféle átértelmezésről van szó, sejthető a történet tárgyából is, amely egyfelől a születendő gyermek jövőbeli nagyságát hivatott megjövendölni, másfelől nevének magyarázatául szolgál (ráadásul egyenesen az első keresztény vértanút idézi meg). Sarolt lehetett keresztény, álmodhatott Szent István vértanúval, csakhogy egy másik történet szerint e nevet nem ő, hanem Szent Adalbert adta a gyermeknek, amikor megkeresztelte őt.

Ráadásul első királyunk valószínűleg nem is e nevet használta a mindennapokban, hanem azt a Vajkot, amely néven őt Merseburgi Thietmar ismerte felnőttként is. A Vajk pogány név, sokkal inkább adhatták a gyermeknek a szülei, mint bárki más. Elsődlegesnek mindenesetre inkább ez tűnik, mint az István (ami akkoriban még inkább Sztefanosznak hangozhatott). Mindent egybevetve nem elképzelhetetlen, hogy a kicsi Vajk megszületéséhez valamiféle álombeli jövendölés kapcsolódott, amelyet azután a keresztény hagiográfia a saját képére formált.

A fejedelemasszony

Querfurti Brúnó a magyar fejedelemasszonyról mint uralkodó egyéniségről emlékezett meg, az ő történetéből már egy hús-vér nő képe bontakozik ki. A sokszor felidézett, emblematikus sorok szerint a fejedelemasszony kemény kézzel irányította az országot, férjének méltó társa volt, s bár az ő idejében kezdett elterjedni a keresztény hit, az bizony pogány elemekkel keveredett. Ráadásul a szerző szerint valójában ő, és nem férje irányította az országot.

Merseburgi Thietmar pedig a mértéktelenül ivó, férfi módra lovagló, haragjában embert ölő, őrjöngő lelkületű nő képét festi elénk, aki bizony jobban tenné, ha inkább orsót forgatna. A leírások kései, ezredforduló környéki adatai okán felmerült, hogy esetleg ezek a leírások Adelhaidhoz köthetőek, tartalmuk azonban szöges ellentétben áll a lengyel hagyományok szent életű, a magyarokat megtérítő fejedelemasszonyéval, így aligha kétséges, hogy a cseppet sem hízelgő sorok Saroltot jellemzik.

Elképzelhető persze, hogy a rosszallás a másféle életmódnak, másféle szokásoknak tudható be: a sztyeppei népek körében minden nő „férfi módra” lovagolt, nadrágot és csizmát viselt, ezeket a hagyományokat követhette Sarolt is. Az is elképzelhető, hogy a szülők pogánysága valójában a szent király érdemeinek kiemelésére szolgál. Ami már csak azért is elgondolkodtató, mert Sarolt apja, Gyula Konstantinápolyban megkeresztelkedett, térítő püspököt hozatott Erdélybe, így könnyen lehetséges, hogy maga Sarolt is keresztény volt.

Sarolt történetének a vége

A fejedelemasszony élettörténetének a végét homály borítja. Nem tudjuk, hogy ha Adelhaid valóban létezett és felbukkant Géza mellett, az hogyan hathatott Sarolt helyzetére. A magának több isten tiszteletét is megengedő Géza akár többnejű is lehetett. De esetleg el is taszíthatta feleségét magától, ahogy a lengyel rokonok tették. Annyi bizonyos, hogy Sarolt túlélte férjét, akinek halála után Koppány megkérte a kezét. Hogy ő hogyan reagált erre, nem tudjuk, István azonban sereget gyűjtött, győzött, Koppányt felnégyelték, Saroltról pedig nem esik szó többet.

Mindez bőséges lehetőséget ad a találgatásokra. A fejedelemasszony Géza politikáját vitte tovább, és kiállt fia mellett? Vagy éppen ellenkezőleg: egy eltaszított nagyasszonyt kell látnunk benne, aki éppen Koppánnyal összefogva próbált visszatérni a hatalomba? Nem tudjuk. Jan Dlugosz lengyel történetíró azonban azt írta, hogy amikor 1440-ben Ulászló király koronázása miatt Székesfehérváron járt, a Szent Péter és Pál-templomban Géza fejedelem sírja mellett Adelhaidét látta…

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2021. tavasz: Híres testvérek árnyékában
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
7 960 ft 6 490 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 9 990 Ft
Sarolt és Géza álmaSzent István vértanúHittérítés Géza fejedelem uralkodása idejénVajk megkeresztelkedéseEgy későbbi ábrázolás Géza fejedelemrőlSarolt ábrázolása a Képes krónikában
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár