Sárga lázban égve: ezek voltak a történelem legnagyobb aranylázai

A kontroll illúziója

Az észak-amerikai földrész másik híres aranyláza Kanadában, a Yukon territóriumhoz tartozó klondike-i régióban zajlott 1896 és 1899 között. Helyi bányászok 1896 augusztusában találtak először jelentős mennyiségű aranyat; amikor a hír a következő évben elérte Seattle-t és San Franciscót, reménybeli milliomosok tömege indult meg észak felé. A mintegy 100 ezer útrakelőből végül 30–40 ezer jutott el ténylegesen a klondike-i aranymezőkre. A legtöbben az Alaszka délkeleti csücskében fekvő Dyea és Skagway kikötőin keresztül, majd onnan a hegyi hágókon átkelve érkeztek Kanadába.

Arany kinyerésére szolgáló mosópad Kaliforniában

A helyi hatóságok a tömeges éhezés elkerülése érdekében minden aranyásótól megkövetelték, hogy egy évre elegendő élelemmel felszerelve vágjon neki a kutatásnak. A Klondike és a Yukon folyók összefolyásánál alapított Dawson City, a szerencsevadászok egyik központja robbanásszerű növekedésnek indult: lakossága két év alatt 500 főről 30 ezerre emelkedett. 1899-ben aztán, ahogy az újságok érdeklődése alábbhagyott és a nyugat-alaszkai Nome közelében talált arany híre elterjedt, a klondike-i aranyláz is lecsengett. Bár máig termelnek ki aranyat a régióban, ennek léptéke meg sem közelíti a 19. század utolsó éveiben látottakat, Dawson City lakossága pedig napjainkban nem éri el az 1500 főt sem.

Kisebb méretű és ezért kevésbé ismert, de helyi szinten igen jelentős hatású volt az 1870-es években zajló lappföldi aranyláz. Az ekkor még az Orosz Birodalomhoz tartozó Finn Nagyhercegség területén már a 16. században is találtak aranyat, de ez a 19. századig nem vált közismertté. Az 1860-as években egy norvég geológus, Tellef Dahll fedezte fel az értékes fémet a Tana folyóban, annak norvégiai szakaszán. A jelek arra mutattak, hogy a legértékesebb lelőhelyek a határ finn oldalán találhatóak, így Dahll értesítette a helsinki hatóságokat. A finn bányászati hivatal 1868-ban kutatóexpedíciót indított Lappföldre, amely végül az Ivalo folyó mentén bukkant a leggazdagabb lelőhelyre.

II. Sándor cár 1870-ben hagyta jóvá a finn kormányzat által javasolt törvényt, amely lehetővé tette minden „tisztességes” ember számára a Finn Nagyhercegségben és az Orosz Birodalomban, hogy arany után kutasson Lappföldön. Az aranyásóknak több száz kilométert kellett megtenniük gyalog, sílécen, esetleg hajón a félreeső, de arannyal kecsegtető területig; ez végül mintegy 500 embernek sikerült. Mivel az állam rendkívül magas adókat vetett ki, közülük csak tizenkilencen szereztek önálló bányajogot, a többiek náluk álltak munkába. A nagyobb bányák egyenként évente kb. 10 kilogramm aranyat termeltek ki, de néhány év után a földben talált arany megfogyatkozott, az aranyásók pedig – ki-ki szerencséjének megfelelően meggazdagodva – továbbálltak.

Aranyásók a lappföldi Ivalóban

A dél-afrikai Witwatersrand-medence a világ jelenleg ismert legnagyobb aranykészletét rejti. Területén már az 1850-es években több kutató is talált aranyat, de a Transvaal Köztársaság kormánya államérdekekre hivatkozva titkosította az értesüléseket, a felfedezőknek még azt is megtiltva, hogy bárkinek, különösen bármilyen „idegen hatalomnak” elárulják az arany jelenlétét. Az első kisebb bányák 1884-ben nyíltak a területen, az aranylázat azonban egy 1886-os aranylelet indította el, amely egy George Harrison nevű telepes Langlaagte nevű farmján került elő.

A világ minden szegletéből Dél-Afrikába érkező aranyásók alapították meg Johannesburgot, amely méretében alig tíz év alatt lehagyta a 200 évvel idősebb Fokvárost, és Dél-Afrika legnagyobb városává nőtte ki magát. Az aranylázzal érkező külföldiek – köztük a brit alattvalók – jogi és politikai megkülönböztetésben részesültek a búr kormányzattól; ez, illetve a hatalmas aranykészlet csábítása közvetlenül vezetett ahhoz, hogy 1899-ben kirobbant a második búr háború, amely brit győzelemmel és a búr függetlenség elvesztésével végződött.

A Witwatersrand-medence vázlatos rajza. Narancssárga szín jelöli az aranyat hordozó kőzetet.

Habár a legnagyobb aranykészlet Dél-Afrikában található, nem az itteni aranyásók büszkélkedhetnek a legtöbb kitermelt arannyal. Bár nincsenek minden aranylázról pontos feljegyzéseink, de a kanadai Porcupine-vidéken lezajlott roham mindenképpen az élvonalban található. A Porcupine-tó körüli földeken már a 19. század óta találtak arany jelenlétére utaló nyomokat, de az aranyásók sokáig eredménytelenül kutattak jövedelmező lelőhelyek után. 1909-ben aztán George Bannerman és Tom Geddes rátaláltak az első jelentős telérre, és ezen a tavaszon megindult az aranyláz.

Ezrek és ezrek érkeztek a környékre a következő két év során: 1911-re már 8000 aranyásónak volt élő bányajoga a vidéken. (Mivel sokan csak mások alkalmazottaiként kutattak az arany után, a tényleges aranyásók száma jóval magasabb lehetett.) 1911 különösen forró nyarán erdőtüzek törtek ki a környékbeli bozótban, és hamarosan 30 kilométeres összefüggő tűzfallá egyesültek. A megfékezhetetlenné vált tűzvész elemésztette a bányászok rögtönzött városát, hivatalosan hetvenhárom életet követelve. (A valós szám akár a kétszázat is elérhette.) Bár a bányák és a felszerelés nagy része is elpusztult a tűzben, a termelés gyakorlatilag már másnap újraindult. Az aranyláz azonban ezzel véget ért, a bányák tulajdonosi szerkezete pedig átalakult; a porcupine-i bányák viszont azóta is működnek, 2001-ig összesen 67 millió troy unciányi, vagyis mintegy 2 084 tonnányi tiszta aranyat termeltek ki.

Miként született meg a pénztárca ötlete? Mi a különbség a bankjegy és papírpénz között? Meddig egyszerűsödhet még a modernkori fizetés folyamata? Mikor fejlesztették ki az RSA-titkosítást? A válaszokért látogass el az OTPédia oldalára! (x)

1. Vissza, vissza a hegyekbe
2. A kontroll illúziója

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

10. A reformkor fő kérdései
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• Miért volt vértelen 1848. március 15-e?
• A nyelv átalakításáról szóló vitát is beindította a magyar államnyelvvé tétele
• Az irodalomban és a politikában is maradandót alkotott Kemény Zsigmond
• Az 1848-49-es szabadságharcban is tevékeny szerepet vállalt Irinyi János
• Alacsonyabb származása miatt sosem teljesülhetett be Vörösmarty első szerelme
• A cenzúra kicselezése érdekében adott alcímet a Himnusznak Kölcsey Ferenc
• Alig épült meg, máris történelmi esemény színhelye lett a Nemzeti Múzeum
• Nem láthatta színpadon a Bánk bánt Katona József
• Csatatértől az elmegyógyintézetig: ki volt Széchenyi István gróf?