Legendás apák és fiúk

Saját férje végzett brutálisan a „következő Marilyn Monroe-val”, Dorothy Strattennel

2018. július 5. 14:48 Múlt-kor

Dorothy Stratten a Playboy magazin legújabb sztárja volt, és jó úton haladt afelé, hogy ő legyen a következő Marilyn Monroe – amíg saját férje meg nem gyilkolta. Története gyakorlatilag egy kislányé, akit magába szippantott egy hírnév, pornográfia és erőszak körül forgó világ, és akit még halála után is igyekeztek kihasználni.

Dorothy Stratten
Dorothy Stratten

„Dorothy szeretettel tekintett a világra, és úgy hitte, lelke mélyén minden ember jó” – mondta szeretője, Peter Bogdanovich filmrendező. „Tévedett.” Néhány nappal korábban Dorothy élete egy olyan férfi keze által ért véget, akiben megbízott: férje, Paul Snider végzett vele. Az ő lakásán találtak rá, meztelenre vetkőztetve és fejbe lőve. Így ért véget a korabeli Hollywood egyik legígéretesebb sikertörténete.

A tinédzser beleszeret a stricibe

„Még mindig megvan ez a tendencia (…) arra, hogy ezt az egészet beleillesszék abba a klasszikus klisébe, hogy 'a kisvárosi lány a Playboyhoz jön, Hollywoodba jön, falja az életet'” – mondta Hugh Hefner, a Playboy alapítója Stratten halála után. „Valójában nem ez történt. Egy nagyon beteg fickó látta, ahogy a fejőstehene, a hatalomhoz való kapaszkodója, mindegy micsoda, csúszik ki a kezéből. És emiatt ölte meg.”

Ez a „nagyon beteg fickó” Paul Snider volt – avagy ahogyan ő és Stratten szülővárosában, a Brit Columbia-i Coquitlamban ismerték, „a zsidó strici”. Könnyű volt őt észrevenni a város utcáin: a nercbundás férfi drágakövekkel ékesített Dávid-csillaggal a nyakában, aki mindig szép lányokra vadászott. Dorothy Ruth Hoogstraten egy mindössze 18 éves pénztáros volt a helyi Dairy Queen gyorsétterem-fagylaltozóban, amikor először találkoztak, Strider azonban tudta, megütötte a főnyereményt. „Az a lány nagyon sok pénzt hozhatna nekem” – mondta el egy barátjának.

Stratten addigi életében semmi különös nem történt. Átlagosnak és érdektelennek tartotta magát, és nem tudott nem izgalomba jönni a gondolattól, hogy egy gazdagabb és idősebb férfi udvarol neki. Snider gyémántokat és egyéb ékszereket vásárolt, vacsorát főzött neki, borral itatta, és megállás nélkül arról duruzsolt neki, olyan szép, hogy modellnek is elmehetne.

Annak a fajta modellkedésnek azonban, amire Strider gondolt, nem volt köze semmiféle kifutóhoz. Lassacskán rábeszélte Strattent arra, hogy ruha nélküli fotókat készíthessen róla – annak ellenére hogy Kanadában ekkor jogilag még kiskorúnak számított. Miután elküldte ezeket a képeket a Playboynak, meggyőzte Strattent, hogy költözzenek egyenesen Los Angelesbe, ahol benevezhetett a magazin 25. évfordulója alkalmából tartott „Nagy Playmate-vadászatra”. Snider úgy gondolta, Stratten által több lesz belőle, mint egy utcasarkon lányokat futtató strici. Úgy hitte, Stratten milliomossá fogja tenni.

Miss 1979. augusztus

Hugh Hefner ugyanannyi pénzt látott ebben az aranyos kis szőkében, mint Snider. Hefner a lehető leghamarabb magazinja címlapjára tette, 1979 augusztusában, és azonnal arról kezdett a fülébe suttogni, hogy sztárt fog belőle csinálni. Akkor is ilyen dolgokról beszélt neki, amikor kastélya egy privát szobájába rángatta, és – Bogdanovich szerint, habár Hefner tagadja – a jakuzzi mellett megerőszakolta.

Dorothy Stratten még ezt is az ítélőképesség bocsánatos botlásának tartotta. Az életében jelen lévő férfiak mind a testéért használták ki, Hefner csupán megmutatta, hogy ő sem különbözik tőlük. Talán pont ez volt az oka annak, hogy bármennyit is győzködték barátai, hagyja el Snidert, sosem hallgatott rájuk. Snider csupán egy újabb strici volt a tőlük hemzsegő világban. Amikor megkérte a kezét, Stratten igent mondott. „Annyira szeret” – mondta egy barátjának, amikor az próbálta meggyőzni, hogy mondjon nemet. „Mindig ott van, amikor szükségem van rá. Nem tudom elképzelni, hogy valaha Paulon kívül más férfival legyek.”

A következő Marilyn Monroe

Dorothy Stratten „a következő Marilyn Monroe” volt, mondta a világnak Hefner. Stratten nem csupán egy meztelen lány lesz egy magazin címlapján. Sztárt fog belőle csinálni a mozivásznon. Szerepeket szerzett neki a Buck Rogers és a Fantasy Island tévésorozatokban, majd filmekben is, mint az Americathon és a Skatetown, USA című vígjátékokban. Egy éven belül már főszerepet is kapott, egy szexuálisan túlfűtött robotot játszott a Galaxina című tudományos-fantasztikus vígjátékban.

„Rakétán ülünk, és a Hold felé tartunk!” – mondogatta neki ekkoriban Snider. Igaza is volt: a sajtó már „az új évtized kevés feltörekvő istennője egyikeként” írt róla, és már meg is volt az újabb szerep, ezúttal egy nagyobb filmben: az És mindenki nevetett című romantikus filmben, Audrey Hepburn mellett. Paul Snider azonban nem volt olyan biztosan rögzítve ehhez a rakétához, mint hinni szerette volna. Los Angelesben töltött idejük jelentős részében nem volt munkavízuma az Egyesült Államokban, így egyetlen fillért sem tudott saját fenntartásukra adni.

Idővel elkezdett némi pénzt keresni – Snider volt az, aki kitalálta a chippendale-táncosokat –, de továbbra is egy bérelt otthonban lakott, amelyen két másik férfival osztozott. Miközben Snider kínkeservesen próbált pénzt keresni, Stratten szíve már másfelé járt. New Yorkban volt éppen, ahol Audrey Hepburnnel közös jeleneteit forgatta, és titokban viszonyba kezdett a film rendezőjével, Peter Bogdanovich-csal.

A felemelkedő csillag lehull

Snider egyre gyanakvóbbá vált. Azzal hívogatta Strattent, hogy mennyire szereti, mire Stratten hallgatott a vonal másik végén. Snider tudta, valami megváltozott. Magándetektívet bérelt fel, hogy derítse ki, mi folyik (a sors iróniája, hogy a film is hűtlen nők követésére felbérelt magándetektívekről szól). A detektívnek azonban semmit sem kellett mondania: miután Stratten visszarepült Los Angelesbe, saját maga közölte vele az igazságot. Elmondta, beleszeretett Bogdanovich-ba, és válni akar.

Snider nem mondott semmit, legalábbis nem Stratten előtt. A férfi barátai azonban azt mondták, miután Stratten véget vetett kapcsolatuknak, Snider hirtelen elkezdett érdeklődni a lőfegyverek és a vadászat iránt. Vásárolt egy 12-es kaliberű sörétes puskát, vett néhány leckét a lőtéren, beszélgetéseiben pedig elkezdte azt emlegetni, hogy a Playboynál az egyik szabály az volt, hogy ha egy lány gyilkosság áldozata lett, többé nem nyomtattak róla meztelen képeket.

Dorothy Stratten utoljára 1980. augusztus 13-án ment Paul Snider otthonába, a válás egyik részletét megbeszélni. Menedzsere megpróbálta lebeszélni a személyes találkozóról, Stratten azonban hajthatatlan volt, mondván: „Szeretnék a barátja maradni.” Snider lakótársai röviddel este 11 óra után találták meg őket, amikor benéztek a férfi szobájába. Strattennel együtt meztelenül feküdt az ágyon, mindkettejük fején hatalmas, sörétes fegyverrel lőtt lyuk tátongott.

A rendőrségi jelentés szerint Snider egyenesen Stratten szemébe lőtt a 12-es sörétes puskával, csontszilánkok és vér egyvelegévé változtatva szemgödrét. Ezután, vélhetően egy, a bánat, a rémület és az őrület által fűtött roham során letépte Stratten ruháit, és közösült a holttesttel. Véres kéznyomok voltak Stratten bőrén, ahol Snider fogdosta. Valószínűleg beletelt egy időbe, mire Snider felfogta, mit tett. Vélhetően az általa előidézett borzalmas jelenetet nézve döntött úgy, hogy saját szájába helyezi a puska csövét, és meghúzza az elsütőbillentyűt.

Halotti beszéd egy Playmate-nek

Snider egy dologban tévedett: Hefner nem vette ki Stratten következő meztelen sorozatát a lapból. Tudta, hogy az emberek meg fogják venni, mivel Stratten nevével voltak tele a hírek. Hefner az októberi számot egy halott nő meztelen testével a címlapon közölte le, és még a decemberi számba is becsempészte Stratten régebbi képeit, a lapszám „az 1980-as évek egyik szexsztárjának” nevezte őt. Hefner is beszélt Stratten temetésén, de többnyire csak azért, hogy felmentse magát a történtekért való bármiféle felelősség alól. Itt mondta a fentebb leírt szavakat arról, hogy ez nem a Playboy által megbolondított kisvárosi lány esete, és igyekezett a nő haláláért való felelősséget mindenki másra hárítani.

Stratten végül tényleg a mozivásznon kötött ki, azonban nem sztárként, hanem alanyként. Két film és egy könyv is megjelent róla a következő évek során, Hugh Hefner pedig mindet megtámadta ügyvédeivel. Peter Bogdanovich sosem tudta teljesen túltenni magát Strattenen. „Nem tudom, fogok-e tudni valaha bárkit annyira totálisan és teljesen szeretni, mint Dorothyt” – mondta több mint egy évvel a halála után. Bogdanovich a következő években gondját viselte Stratten édesanyjának, végül pedig Dorothy húgát, Louise-t vette feleségül. „Nincs egyetlen élet sem, amelyet Dorothy ismeretsége ne tett volna jobbá” – mondta Bogdanovich a temetésen, „bármilyen rövid ideig is tartott az ismeretség”.

2018. ősz: Legendás apák és fiúk
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft
Stratten és Paul SniderStratten és Peter BogdanovichStratten egy rádióinterjú előtt Montrealban, 1980-banHugh Hefner és Dorothy Stratten, aki saját címlapjával ellátott emlékplakettet tart, miután az Év Playmate-je lett 1980-banAz első Stratten főszereplésével készült film a Galaxina plakátjaStratten a Toronto Star című lap fényképén, 1980-ban
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!