Rosszul tartott, kegyetlenül leölt állatokat mumifikáltak tömegesen az ókori Egyiptomban

2020. augusztus 26. 18:57 Múlt-kor

Az ókori Egyiptomban az évszázadok során több tízmillió állatot is mumifikálhattak hasonló módon az elhunyt emberekhez. A legkülönfélébb teremtmények – a kígyóktól a különféle madarakon át a macskákig – tetemei hasonló eljáráson mentek keresztül, mint a leghíresebb fáraók holttestei is. Egy fontos különbség azonban szembeötlő: eme állatok többsége nem természetes okból pusztult el.

Korábban

Mintegy kétezer évvel ezelőtt egy egyiptomi pap felkapott a farka végénél fogva egy kölyökkorú kobrát, és ostorszerűen a földhöz csapta a fejét. Ahogy a kis kígyó koponyája és gerince eltört, rövid és kényelmetlen élete véget ért – a papok számára azonban ezzel vált hasznossá létezése.

A fiatal kobrából ugyanis állatmúmia lett, egyike annak a sok milliónak, amelyet a körülbelül Kr. e. 700 és Kr. u. 300 közötti időszakban készítettek a Nílus mentén. Habár a gyakorlat még az emberi mumifikálásnál is elterjedtebb volt – a Manchesteri Egyetem kutatói szerint akár 70 millió állatmúmia is készülhetett az ókori Egyiptomban –, számos részletét továbbra is homály fedi.

Egy, a Scientific Reports című szaklapban nemrég megjelent tanulmány fontos új információkkal szolgál az állatmúmiák hátteréről. A kutatók röntgensugaras mikro-CT szkenneléssel – amely a vizsgált tárgyra semmilyen fizikai hatással nincsen – vizsgáltak meg három egyiptomi állatmúmiát: egy macskát, egy madarat és a fent említett kobrát. A vizsgálat korábban nem látott részletekre vetett fényt az állatok hajdani életének és halálának körülményeiről.

A múmiákról 360 fokos szögben készített több ezer gyors felvételből háromdimenziós számítógépes modelleket hoztak létre. „A mikro-CT segítségével gyakorlatilag boncolást végezhetünk ezeken az állatokon, több mint 2000 évvel azután, hogy az ókori Egyiptomban elpusztultak” – mondta el Richard Johnston, a tanulmány vezető szerzője, a walesi Swansea-i Egyetem Anyagkutató Központjának docense.

„Az orvosi CT-nél akár százszor nagyobb képfelbontás segítségével a lehetséges halálokokat is össze tudtuk állítani” – tette hozzá Johnston.

Szemben az emberi mumifikálással – amely az elhunyt újjászületését volt hivatott biztosítani a túlvilágon –, az állatmúmiákat elsősorban az isteneknek szánt áldozatok gyanánt készítették. A gyakorlat valóságos iparágnak adott életet az ókori Egyiptomban: tenyésztőközpontok alakultak ki a macskák, kutyák, madarak és különféle hüllők szaporítására. Az itt nevelt állatok végső sorsa a mumifikálás volt, feláldozásuk után egész temetőket töltöttek meg tartósított tetemeik.

A mikro-CT vizsgálat alapján a macska kevesebb, mint öt hónapos lehetett, fogai és csontozata fejlettségéből ítélve. A nyakcsigolyáinál talált törések arra engednek következtetni, hogy megfojtották.

A kígyó koponyáján és gerincén található törések alapján a kutatók szerint egy ostorszerű mozdulattal vághatták a földhöz vagy a falhoz, száját pedig valamiféle agyagszerű anyaggal tömhették ki. A kutatók szerint ez a tetem kiszáradását segítő nátriumvegyület lehetett.

A fiatal kobrát azonban már életében igyekeztek minél jobban kiszárítani: a vizsgálat nem csupán kalciumlerakódásokat mutatott ki az állat veséiben, de a már kialakult köszvényt is, amely szintén az alacsony folyadékbevitelnek tudható be.

Habár a mumifikált madár csontváza túlságosan károsodott volt ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket vonjanak le belőle, a csontok méretei alapján vélhetően egy vörös vércse volt, amelyet Hórusz, Szeker és Ré istenekkel is gyakran kapcsolatba hoztak az egyiptomi hitvilágban. A madár esetében kérdéses, hogy a vadonban befogott, vagy tenyésztett példányról van-e szó.

A vizsgálat és a belőle készült tanulmány összességében jól bemutatta a mikro-CT előnyeit az invazív vizsgálatokkal szemben, de arra is rávilágított, hogy habár az ókori Egyiptomban számos állatot az istenek szent hírnökeként tiszteltek, a velük való bánásmód korántsem volt mindig finom.