Nem tudta megtartani nápolyi hódításait I. Lajos magyar király

2024. július 21. 18:05 Németh Máté

Korábban

Gyilkosság Aversában

András helyzete Nápolyban nem volt éppen irigylésre méltó. Az udvarban számos ellenfele akadt, sok megaláztatás érte, többek között felesége részéről is, akivel kapcsolatban közszájon forgott a hír, miszerint szeretői vannak. A csalódott herceg úgy tervezte, hogy koronázása után bosszút fog állni a sok elszenvedett sérelmen, amit – nem túl előrelátó módon – nem is rejtett véka alá. Végül állapotos felesége, Johanna hívei tettek arról, hogy se a koronázás, se a bosszú ne történhessen meg, András meggyilkolása mellett döntöttek.

Nagy Lajos szobra a budapesti Hősök terén (Wikipedia / Imoti95 / CC BY-SA 4.0)

Az esemény szeptember 18-án, a Nápoly melletti Aversánál zajlódott le, egy egész napos vadászat utáni éjszakán. András és Johanna este egy kolostor vendéglakosztályában tért nyugovóra, éjszaka azonban a fiatal, ekkor 18 éves herceget merénylői egy álhírrel kicsalogatták szobájából. A fegyver nélkül kiérkező András – aki mögött neje gondosan bezárta az ajtót – nyaka köré hurkot tekertek, majd megfojtották, s holttestét hátrahagyva odébbálltak.

Johannát – tekintve, hogy az akció nagy valószínűséggel az ő tudtával történt – férje halála nem kifejezetten rázta meg, az esemény azonban kiélezte az ellentéteket a magyar királlyal. Nagy Lajos ugyanis követelte a pápától öccse gyilkosainak megbüntetését, így többek között Johanna trónjától való megfosztását.

A pápa úgy döntött, hogy amíg Johanna bűnrészessége nem tisztázott, addig nem tesz eleget Lajos kérésének, de a gyilkosságban résztvevőket kiátkozással sújtotta. A merénylet gyakorlati kivitelezőit, Johanna udvari kegyenceit némi kínvallatás után kegyetlen módszerekkel kivégezték, de az értelmi szerzőknek – a gyanú szerint a királynő és annak hatalomvágyó unokatestvérei, a tarantói hercegek – nem esett bántódásuk. Lajos, aki az egész nápolyi rokonságot bűnösnek nyilvánította, nem elégedett meg a következményekkel, ezért úgy döntött, fegyverrel vesz elégtételt öccse haláláért.

A bosszúhadjárat és a pestis

A fegyveres bosszú végrehajtásához Lajos először is kiépített maga mellett egy szövetségi rendszert, melynek tagja volt a pápa által kiátkozott IV. (Bajor) Lajos császár, valamint III. Edvárd angol király. Sőt, sikerült fegyverszünetet kötnie Velencével is. A dózse és a Tízek Tanácsa ahhoz is hozzájárult, hogy a magyar király serege átvonuljon államukon, mivel adriai kikötő híján Lajosnak szárazföldön kellett útnak indulnia.

Nagy Lajos birodalma (Wikipedia / Gyalu22 / CC BY-SA 4.0)

A háborús előkészületek fontos részét képezte, hogy elkezdődtek a puhatolózó tárgyalások az itáliai fejedelmekkel és városokkal a gondtalan magyar átvonulás érdekében. Lajos ellentáborát a pápa, illetve a nápolyi Anjouk jelentették, akik készültek a magyar király támadására. Lajos első nápolyi hadjáratát 1347-ben indította meg.

A magyar csapatok szakaszosan érkeztek meg Itália területére, maga az uralkodó novemberben indult a királyság meghódítására. Vállalkozása sikeresen kezdődött, a királyt – akinek csapatai egyre gyarapodtak a különböző nemzetiségű zsoldosokkal – több államban is szívélyesen fogadták, ünnepségeket, vendégségeket tartottak tiszteletére. Lajos cserébe néhány – vele tisztelettel bánó – város urát lovagi címmel és övvel jutalmazta meg. A magyar uralkodó komolyabb konfliktus nélkül érkezett meg az év végére Aquilába, a megszerezni kívánt Nápolyi Királyság területére.

Johanna királynő – aki időközben feleségül ment unokafivéréhez, Tarantói Lajos herceghez – tétlenül vette tudomásul, hogy királyságának több előkelő ura is meggyilkolt férje testvérének oldalára állt. Lajos hadseregével 1348 elején Capuánál megfutamította a nápolyi hadsereget, a királynő, akit valamivel később férje is követett, tengeri úton menekült el előbb Marseilles-be, majd Avignon területére.

A magyar király ezt követően bevonult András öccse halálának helyszínére, Aversába, ahová meghívta a korábban már Johannától elpártoló Durazzói Károlyt, valamint a többi nápolyi Anjou herceget, rokonait. Itt az addigra egyre népszerűbb magyar király hírnevén csorba esett, az Anjou hercegeket Magyarországra vitette túszként, míg a rangidős Durazzóit – akiről úgy tartotta, hogy felelős öccse haláláért – lefejeztette.

Lajos februárban bevonult Nápolyba, felvette a Szicília és Jeruzsálem királya címet, de ez év tavaszán egy, az eddigieknél nagyobb ellenség fenyegette seregét és saját életét: a pestisjárvány. A király – miután a fontosabb tisztségekbe zsoldosvezéreket és megbízható magyar parancsnokokat állított – tavasszal elhagyta Nápolyt és visszatért a Magyar Királyságba.

előző oldal következő oldal 2 / 3