Mindmáig lappang valamiféle titok a Húsvét-szigeten

Valamikor az időszámításunk kezdetén ismerték meg és foglalták el (feltehetőleg) polinéz hajósok, s a rá következő 1700 évben (valószínűleg) nem érintkeztek más kultúrák képviselőivel. A szigetlakók maguk alakították ki világukat: termelési módjukat, társadalmukat, hiedelmeiket. Ám lényegében minden rájuk vonatkozó mondat végére kérdőjelet kell tennünk.

Baj, baj hátán

A kutatók vélekedése szerint az első emberek paradicsomi világba érkezhettek. A szigetet pálmafák borították, halásztak, madarásztak, volt két háziállatuk (a tyúk és a patkány), földet műveltek. Ám idővel eltűntek a fák, nyomukban a madarak, fa híján nem tudtak csónakot építeni, megszűnt a halászat, beszorultak a szigetre. Monumentális kőszobrokat faragtak, s telerakták vele a sziget partjait, egy csomó pedig félbehagyva hever szanaszét. Majd ismét baj történt. A szobrok ledőltek, vagy ledöntötték őket. Valami viszály támadhatott, háború tört ki, a lakosság egy része barlangokba menekült, felütötte fejét a kannibalizmus. Vallási kezdemények nyomai is felfedezhetők: vulvaimádat, madáremberkultusz (hiszen a sziget foglyai voltak). 1722-ben fedezték fel a földet az európaiak, 1864-ben keresztény misszionáriusok is jöttek. Mire rájuk találtak, már kopár volt a sziget, a szobrok nagy része ledöntve, a kipusztulás szélén jártak, amit az európaiak által behurcolt betegségek és a perui rabszolga-kereskedők jószerével beteljesítettek.

Ismeretlen honfoglalók

Húsvét-sziget, amely a helyiek nyelvén: Rapa Nui. Tehát még azt sem tudjuk, hogy valaha volt-e saját neve a szigetnek. Ha fölkapaszkodunk a legmagasabb hegyére, az 511 méteres puszta Terevakára, látjuk, hogy reménytelenül veszi körbe a Csendes-óceán. A legközelebbi szigetek 2-3 ezer kilométerre vannak, Chile 3600-ra. Ezt ma tudjuk, de az őslakók aligha tudták. Emlékeikben, mitológiájukban élt, hogy valahonnan jöttek, de ez a tudás elhamvadt. Azt is gondolhatták, hogy csak az a világ létezik, amit ismernek, s hogy rajtuk kívül nem is létezik más ember, állat a világon.

Rapa Nui szakirodalma könyvtárnyi. Történészek, régészek, biológusok, néprajzosok, folkloristák, nyelvészek, antropológusok, ökológusok, sőt mérnökök dolgoztak a szigeten. A kutatások egyik legfőbb ösztönzője Thor Heyerdahl volt, akit a merész feltételezések izgattak. Ám a számos expedíció, vizsgálat után még mindig nincs világos képünk a Húsvét-sziget rejtélyeiről. Csak azt nem tudjuk pontosan, hogy:
Kik voltak ők, honnan jöttek? Valószínűsíthető, hogy nyugat felől, Polinéziából települt be a sziget, de halvány jelek Dél-Amerikára is utalnak. Egy dán kutatás szerint a domináns polinéziai mellett nyolcszázaléknyi őslakos amerikai eredet is kimutatható.A kolumbiai San Augustín kőszobrai hasonlóságot mutatnak a húsvét-szigetiekkel. Heyerdahl szerint az édesburgonya kumara megnevezése a kecsua indiánoktól ered.

Tartották-e a kapcsolatot másokkal? A polinéziai hajósok különleges tájékozódási képességükkel több ezer kilométert is hajóztak, és visszataláltak kiindulási pontjukra. Talán a húsvét-szigetieknek is megvolt ez a tudásuk. Halvány jelek utalnak arra, hogy lehetett kapcsolatuk más, több ezer kilométerre lévő szigetek lakosaival, csakhogy akkor több kulturális cserejelenségre kellett volna bukkannunk. Talán még Dél-Amerikába is eljutottak, avagy az ottaniak vetődhettek el a szigetre.

Mikor érkeztek? A nyelvészek szerint már időszámításunk után nem sokkal, a történészek véleménye alapján azonban csak 1000 körül. Mindez azt is jelenti, hogy az egyik esetben 1700, a másik esetben „csak” 700 éves különfejlődési szakaszról van szó. Ám egyelőre képtelenség igazságot tenni a nyelvészeti és a történészi álláspont között.

Hányan voltak a honfoglalók? Fogalmunk sincs. De minden valószínűség szerint nagyon kevesen, talán csak néhány csónaknyi-hajónyi ember. Viszont valamilyen módon fel kellett készülniük a honfoglalásra, hiszen volt velük tyúk, patkány. Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy a Polinéziában elterjedt disznót nem találjuk a Húsvét-szigeten.

Mekkora volt a sziget lakossága a fénykorban? Nem tudjuk. A becslések szerint 5–20 ezer fő lehetett. A terület eltartóképességére gondolva a 20 ezret nem haladhatta meg a lakosság létszáma. Ma hétezren élnek a szigeten, ám évente 100 ezer turista érkezik.

Ettek (egymásból), jól mulattak

Hogyan éltek? A szakirodalom szerint eleinte bőségben, keveset kellett dolgozniuk, volt idejük lustálkodásra, kikapcsolódásra. Kezdetben talán a kőszobrok készítése is valamiféle szórakozás volt. De ugyancsak a velük foglalkozó történeti munkák felvetik, hogy talán a természeti környezet pusztulása, illetve a belső konfliktusok miatt éhínség tört ki, tehát a jólét idővel megszűnt.

Kannibálok voltak? Több forrás utal arra, hogy a belső viszályok nyomán támadt éhínség kannibalizmusba torkollott, mások azonban ezt cáfolják.

Honnan ered a nyelvük? Sok mindent állítottak már a rapanui nyelvről, mára eléggé egyértelműnek tűnik, hogy polinéz eredetű. De azért ne gondoljuk, hogy a nyelv vitathatatlan származási bizonyíték. Az emberiség történetében számos nyelvcserére akad példa.

Honnan ered írásuk, a rongorongo? Jó lenne hinni, hogy a honfoglalók magukkal hozott írásáról van szó. Izgalmas lenne bizonyítani, hogy rokonságban van a perui írással (amelynek újabb megfejtésével nemrégiben álltak elő). Mások azt mondják, az írás csak a felfedezések után jelent meg, tehát újabb kori fejlemény.

Szobrok, de minek?

Miért faragták a monumentális kőszobrokat? Van, aki tudni véli: szakrális célból. Ezt bármire lehet mondani: emlékállítás, ősök tisztelete, a sziget védelme. Hiszen a szobrokat többnyire a partokon állították fel, háttal a tengernek, vagyis a sziget belseje felé néztek (korallból készült szemükkel pedig az égre). Van olyan feltételezés, hogy a szobrok síremlékek, ugyanis az ahunak nevezett talapzataik egyben csontházak is. De mi van, ha pusztán esztétikai célból, szórakozásból faragták és állították a szobrokat? Azután ott van az utánzás ösztöne: ha valaki állít egy szobrok, akkor annak biztos lesz követője. Most nem ezt tesszük?
De az csak jelent valamit, hogy a szobrok a parton állnak? Bizonyosan, de egy szoborcsoport a sziget közepén található, amelyek viszont a tenger felé néznek. Férfiakat vagy nőket ábrázolnak a szobrok? Inkább férfiakat, de nőket is, sokszor meg eldönthetetlen.

Hogyan szállították el a kőszobrokat a kifaragási helyüktől, a krátertől 3-10 kilométerre? Tökéletesnek tűnő magyarázat, hogy a Rano Raraku vulkántól „szánkón” csúsztatták: háton vagy hason, esetleg lábukon billegtették, de fölvetették, hogy talán csónakon úsztatták őket. A lehetőségek mindegyikét komoly mérnöki apparátussal igyekeztek bizonyítani.

Hogyan állították fel a szobrokat? Ezt is sokféleképpen modellezték. Leginkább az egyiptomi piramisok feltételezett építkezési módjára gyanakodnak: valamiféle rámpa készülhetett, majd pedig kötelek segítségével felhúzták, felállították a szobrot. Mármint akkor, ha nem lábon billegve érkezett, mert akkor eleve állt. Ezt még el is hihetnénk, de ott van még a pukaó, vagyis a többmázsás fejdísz. Azt hogyan tették rá? Egyesek szerint a szoborhoz voltak kötözve, mások azt vallják, hogy csak utólag kerültek fel néhány szoborra.

Milyen technológiát alkalmaztak? Az tudjuk, hogy a húsvét-szigetieknek (az ősi Amerika többi kultúrájához hasonlóan) nem állt rendelkezésére sem ló, sem egyéb teherhordó állat, és még a kereket sem ismerték. Ezért vagyunk találgatásokra utalva. Egy példa: a legnagyobb húsvét-szigeti kőszobor a Paró, amely Ahu te Pita Kuránál található – több kilométerre kifaragási helyétől –, 10 méter magas, 3,2 m széles, súlya 82 tonna. Csak a koronája 12 tonna.

Mit mutat a szobrok stílusa? A művészettörténészek szerint polinéz hatást, igaz, pontosan ilyen szobrok másutt nincsenek. Heyerdahl előszeretettel hasonlította őket a Kolumbiában (San Augustínban) az 1930-as években feltárt, sírokon álló kőszobrokhoz. El is nevezték a kolumbiai tájat „Dél-Amerika Húsvét-szigetének”.

A döntő erő

Ha ilyen emberfeletti munkával készítették, szállították és állították fel a moaikat, akkor miért döntötték le? A leginkább elterjedt vélemény szerint a belső viszály következményeként egyes csoportok megtámadták mások szobrait. Bár nem olvasni róla, de végül is felvethető, hogy a hódítók kezdtek szobordöntögetésbe. Talán a keresztény fölfedezők pogány bálványoknak tekintették őket. Valljuk meg, másutt is történt ilyen. Persze az is lehet, hogy a szigetlakók lettek dühösek őseikre, akik nem védték meg őket a felfedezőktől, akiknek megjelenése nem hozott sok boldogságot számukra.

Nem emlegetik ugyanakkor a természeti erőket, pedig a Húsvét-szigetet nem védi korallzátony. Az óceán ma is óriási erővel ostromolja a partokat. Az 1960-as chilei földrengés után nyolc méteres cunami keletkezett, amely a Tongariki 15, egyenként 30 tonnás kőszobrát ledöntötte és összetörte, sőt volt, amelyiket 150 méterre sodorta el. Ezeket később darukkal visszaállították, ma ez a sziget legszebb szoborcsoportja. Ilyen cunami nem lehetett korábban? Igaz, van egy szoborcsoport a sziget belsejében is, amely szintén a földön fekszik.

Mikor dőltek le a szobrok? Az első felfedezők megdöbbentek a szobrok látványától, tehát akkor még voltak, amelyek álltak, a XIX. századra azonban már mind le volt döntve. Ha nem állítottak volna vissza legalább néhányat közülük, ma nem járnának érdeklődő százezrek a csodájukra.

Ami maradt

Egy adat szerint a XIX. század végén már csak 77 őslakó élt a szigeten. És maradt csaknem 1000 kőszobor, 230 kőtalapzat (ahu), majdnem 100 leesett, szétgurult fejdísz, sziklarajzok (petroglifák), néhány kőház, barlang, valamint egy kései népszokás, a madáremberkultusz. Örök kérdés, hogy a húsvét-szigetiek miért kezdték el faragni szobraikat, miért készítettek egyre többet és nagyobbat, miért nem elégedtek meg néhánnyal és kisebbel. A „halmozás” talán valamilyen versenyre utal.

Netán egymást akarták túllicitálni, sok szabadidejük volt, és nem tudták másutt levezetni energiáikat, és eközben nem törődtek a szállítás nehézségeivel sem. A világ sok részén találkoztam az irracionális halmozással. Ilyen például a piramisoké, amelyek a maja birodalomban egymás mellett sorakoznak a trópusi erdőben, vagy Burmában a bagani fennsíkon százával-ezrével állnak a sztúpák. Az emberiség mindenhol egyforma, és a magatartása kiismerhetetlen. Csak kérdések vannak, és egy megfontolandó tanulság: ha a szobrok nem lennének, ma senkit sem érdekelne a Húsvét-sziget, pedig az az ember által okozott ökológiai katasztrófa (ökocídium) mintapéldája. Nem árt szem előtt tartani, hogy mi most mindannyian egy Húsvét-szigeten vagyunk