Legendás apák és fiúk

Mégsem ólommérgezés lehetett a Franklin-expedíció végzetének oka

2018. augusztus 29. 18:52 Múlt-kor

Csaknem 175 éve foglalkoztatja a világ közvéleményét, hogy mi történhetett a Kanada fagyos északi szigetvilágában az északnyugati átjárót kereső brit expedícióval, amelyet Sir John Franklin kapitány vezetett. Egy új tanulmány egy korábban lehetségesnek tartott elméletnek mond ellent.

Franklin-expedíció
A Beechey-szigeten eltemetett három holttest

1845. május 19-én a brit haditengerészet két hajója, az HMS Erebus és az HMS Terror elhagyták az angliai Greenhithe-t, és Észak-Amerika felé vették az irányt azzal a céllal, hogy megtalálják a sokat híresztelt északnyugati átjárót a Csendes-óceánra. Az expedíció vezetője a tapasztalt felfedező Sir John Franklin volt, a két hajón 134 ember (24 tiszt és 110 matróz) volt összesen. Három évre elegendő élelemmel indultak útnak, azonban minden előkészület ellenére az utat senki sem élte túl.

Az expedíció megállt Grönland nyugati partján, ahol az őket kísérő szállítóhajón lévő 10 ökröt levágták, és a húst és más ellátmányt áthelyezték az Erebusra. Útjuk folytatása előtt öt embert kitettek a legénységből és hazaküldtek, így 129-en maradtak a hajókon. Utoljára bálnavadászok látták a két hajót a Baffin-öbölben 1845 júliusában. Több mint 170 évvel később még mindig nem teljesen tisztázott, hogy ezt követően pontosan mi történt az expedícióval. Annyi bizonyos, hogy a két hajót a Vilmos király-szigetnél körbezárta a jég, és nem tudtak tovább haladni. A legénység elhagyta a hajókat, és menedéket keresett.

A tengerészek egy része két telet is átvészelt a fagyos északon, bármiféle civilizációtól több száz kilométerre, mielőtt meghaltak. Egyeseknek sikerült eljutniuk az inuitok (eszkimók) által lakott területre, ekkorra azonban a beszámolók szerint már menthetetlen állapotban voltak. A két hajó a közelmúltban került csupán elő: az Erebust 2014-ben, a Terrort 2016-ban találták meg.

Franklin hírnevének köszönhetően az eltűnést követő évek során nagy maradt az érdeklődés az expedíció sorsa iránt, így több keresés is indult. 1850-ben a Beechey-szigeten megtalálták az expedíció három tagjának sírjait, 1854-ben pedig az inuit lakosság köréből kerültek elő tárgyak, amelyek az expedíció tagjaihoz tartoztak. Az őslakosok emellett csonthalmokhoz is vezették a kutatókat, amelyek arra engedtek következtetni, hogy a fagyos tundrán bolyongó matrózok végül kannibalizmushoz folyamodtak.

1984-ben régészek exhumálták a Beechey-szigeten eltemetett halottakat, elsőként John Torrington főkazánfűtőét. A szövet- és csontelemzések azt mutatták ki, hogy bár tüdőgyulladás okozta halálát, a szervezetében található ólom mennyisége a normális szint tízszerese volt. A kutatók arra következtettek, az ólommérgezés okozhatta a hajók legénységének vesztét, mégpedig az ólmos hegesztésű konzervdobozokból fogyasztott élelmiszer által. 1992-ben a Vilmos király-szigeten további nagy ólomtartalmú, késnyomokkal bíró csontokra bukkantak, amelyek mind a kannibalizmust, mind az ólommérgezést alátámasztották.

Legújabb, a PLOS One tudományos szaklapban megjelent tanulmányukban több kanadai egyetem kutatója arra a következtetésre jutott, hogy az ólommérgezésnek valójában nem volt nagy szerepe a legénység halálában. A Saskatchewani Egyetem szinkroton alapú röntgenfelszeléssel rendelkező laboratóriumában vizsgálták meg az ólom eloszlását a csontmaradványokban, ez alapján azonban az ólom mennyisége nem növekedett meg jelentősen a tengerészek szervezetében utolsó éveikben, azaz vélhetően egész életükben magas volt szervezetük ólomtartalma.

David Cooper, a szinkrotronos csontfeltérképezés legfőbb kanadai szakértője elmondta: „Nem kell túl nagy fantázia ahhoz, hogy megértsük, hogyan halnak meg emberek két vagy három év után a sarkvidéken. Elkeseredett helyzetben voltak, élelmiszerük fogytán volt, és a kannibalizmusra is utal bizonyíték az expedíció késői szakaszából. Szerintem ami figyelemreméltó, az az, hogy ennyi ideig életben maradtak.”

Az expedíció több tagjának maradványain 2017 áprilisában végrehajtott DNS-teszt arra jutott, hogy a legénység négy tagja is nő lehetett – nem elképzelhetetlen, de meglehetősen szokatlan felfedezés. A DNS-ük mindenképpen európai származásra utal, így nem lehettek bennszülöttek. Néhány példa ismert arról, hogy női tengerészek férfinak álcázva szolgáltak brit hajókon, illetve arra is, hogy a legénység férfi tagjai nőket csempésztek fel a hajókra. Magyarázatul szolgálhat azonban az is, hogy a DNS-minták állapota nem volt tökéletes, és emiatt nem talált bennük az analízis a hímneműséget jelző Y-kromoszómát.

Az ólommérgezéses elmélet már korábban megkérdőjeleződött, e legújabb tanulmány segíthet végleges kizárásában. Az azonban továbbra is vita tárgya, hogy pontosan mi végzett a tengerészekkel: a fagyhalál, skorbut, botulizmus, tuberkulózis és éhhalál egyaránt szóba kerültek. Valószínű, hogy nem egyféle okra vezethető vissza mindannyiuk halála – különféle okok, illetve ezek kombinációi is vezethettek a több évig magatehetetlen legénység pusztulásához.

Amerikai kutatók egy korábbi tanulmányban arra jutottak, hogy a tuberkulózis halmazati betegségeként a mellékvese-elégtelenség, azaz az Addison-kór is felléphetett a Franklin-expedíció tagjai körében. Ezt a lehetőséget az inuitoktól származó beszámolók alapján kezdték el vizsgálni, amelyek lesoványodott fehér emberekről írtak „megkeményedett, száraz és fekete” ajkakkal.

Az Addison-kórnak ez egy lehetséges tünete, a betegség pedig több mindenre is magyarázatod ad. A kórban szenvedők szervezete nem tudja szabályozni nátriumtartalmát, így a beteg egyrészt kiszáradhat, másrészt akkor sem tud egy egészséges testtömeget megtartani, ha élelemhez jut – a lesoványodott, haldokló tengerészekre ez igaznak tűnik. A tuberkulózis emellett ebben a korban igen elterjedt volt, a Beechey-szigeten eltemetett három ember maradványaiban is megtalálták nyomait. A betegség ráadásul az Addison-kór fő okozója is volt a 19. században (napjainkban az immunrendszer gyengülése okozza leginkább).

2018. ősz: Legendás apák és fiúk
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft
Sir John Franklin

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!