Megállapítható-e Edgar Allan Poe írásaiból, hogy öngyilkosságot követett el?
2020. február 26. 18:33 Múlt-kor
1849. október 3-án az amerikai romantika és gótika egyik leghíresebb íróját és költőjét, Edgar Allan Poe-t a marylandi Baltimore városának utcáin a teljes delírium állapotában találta egy Joseph W. Walker nevű nyomdász. Poe beszéde összefüggéstelen volt, megjelenése rongyos, és nem a saját ruháit viselte. Négy nappal később egy helyi kórházban halt meg, mindössze 40 évesen. Utolsó szavai állítólag ezek voltak: „Uram, segíts szegény lelkemen!”
Korábban
Elméletek sokasága
A 170 évvel ezelőtti haláleset legtöbb részletét azóta is homály fedi, a történészek és az irodalomkedvelők egyaránt értetlenül állnak előtte. A kórházban esetleg készült mindennemű orvosi dokumentáció elveszett mára, beleértve a halotti bizonyítványt is (ha volt ilyen).
A hírlapok „agyi vértolulásról”, illetve „agyi gyulladásról” számoltak be a nagy író halála kapcsán – ezek a kevésbé „jó hírű” halálokokra, például az alkoholizmusra használatos korabeli eufemizmusok, így nem szolgálnak értékelhető információval.
Ennélfogva több tucat lehetséges halálok merült már fel az eltelt csaknem két évszázad során, a szifilisztől kezdve a veszettségen át különféle mérgezésekig (sokszor idegenkezűséggel tarkítva), illetve ritka betegségekig.
Az egyik legidőtállóbb magyarázat szerint – amely az író megtalálásakor viselt különös öltözetére is konkrét indoklással szolgál – Poe a „cooping” („tyúkólba zárás”) nevű korabeli választási csalási gyakorlat áldozata lett.
Ez abból állt, hogy egy adott párt vagy politikus által megbízott személyek elraboltak és magatehetetlenre itattak (illetve bántalmaztak) mit sem sejtő embereket, akiket aztán különféle ruhákba öltöztetve, változó ál-arcszőrzet és parókák segítségével többször is elküldtek az adott jelöltre szavazni. Aznap, amikor Walker rátalált az íróra, éppen választás volt a városban.
Egy másik népszerű elmélet szerint Edgar Allan Poe öngyilkosságot követett el, leginkább valamiféle méreg segítségével.
Kortársa, Charles Baudelaire – aki franciára fordította műveit – úgy tartotta, az eset „szinte öngyilkosság volt, olyan öngyilkosság, amelyet hosszasan előkészített.”
Első olvasatra az öngyilkosság meglehetősen drámai feltevésnek tűnhet. Már-már klisészerűnek hat, hogy egy olyan író, akinek művei híresen sötét hangulatúak, végül önkezével vet véget életének. Mindazonáltal nem szabad teljesen elvetni Poe halálának ezen olvasatát.
Az író magánélete összetett képet mutat, benne számos olyan tényezővel, amelyekről az idők során bebizonyosodott, szoros összefüggésben állnak a depresszió és az öngyilkosság magas kockázatával.
Férfi volt, gyakran érezte teljességgel reménytelennek élethelyzetét, hosszú évekre visszanyúló gondjai voltak az alkohol és más szerek kóros használatával, és egymás után veszítette el szeretteit.
Mindezen tényezőkön túl Poe korábban már megpróbált önkezével véget vetni életének: egy évvel halála előtt, 1848-ban laudánumot (a korban széles körben használt orvosi ópiumoldat) vett be nagy mennyiségben e szándékkal, azonban végül túlélte a mérgezést.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Kertész Mihálynak köszönhetjük a Casablancát, a világ egyik legmeghatóbb romantikus filmjét 09:50
- Szoknyával a politikában - megjelent a Múlt-kor téli száma 09:20
- Féllábbal is a színpad sztárja maradt 08:20
- Kölcsönös bizalmatlanság jellemezte az antikomitern paktum aláíróit tegnap
- „Dzsingisz nem volt megátalkodott fickó, csak rossz volt a sajtója” tegnap
- 10 érdekes tény a csók kultúrális történetéről tegnap
- Nem volt esélye, hogy bármire is vigye, végül kétszer lett az USA elnöke tegnap
- Koholt vádak alapján hurcoltak kényszermunkára több százezer embert tegnap
