Még csak sejtésünk sincs, hová tűnhetett 1918 márciusában a USS Cyclops

A görög mitológia félszemű óriásáról elnevezett Cyclops igen méretes szénszállítóhajó volt: hossza elérte a 165 métert, szélessége a 20 métert, míg sebessége a 28 a km/h-t. 8100 tonna teherbírásával az Egyesült Államok legnagyobbja volt társai között. Mikor 1910-ben vízre bocsátották, az újságok a „lebegő szénbánya” névvel illették.

Amikor az USA belépett a világháborúba, a Cyclopsot 50-es kaliberű géppuskákkal szerelték fel, és egyik fő célja az lett, hogy a Baltimore-i John Hopkins Kórházból orvosokat és egészségügyi felszerelést szállítson át Franciaországba. Ebben az időben George W. Worley hadnagy volt a hatalmas hajó parancsnoka.

1918 januárjában járunk, amikor a Cyclopsot jelölték ki, hogy a Brazília partjainál horgonyzó egyik brit hajót szállítmánnyal lássa el. Kevesebb mint két hónappal később a szállítóhajó örökre eltűnt.

Senki sem látta többé

Miután megérkezett a latin-amerikai országba mintegy 9960 tonna szénnel a rakterében, amelyet a briteknek szántak, a Cyclopsot 10 ezer tonna mangánérccel töltötték fel, amelyet muníciógyártásra kívántak felhasználni. Február 16-án még Rio de Janeiróban állomásozott, 22-én már Salvadorból kezdte meg immáron sokadig útját észak felé az óceánon. Az úticélja ismét Baltimore volt.

Március 3-án a menetrendtől eltérően megállt Barbadoson, ahol Worley arról panaszkodott a helyieknek, hogy egyrészt a hajó túlterhelt, másrészt a jobboldali motor nem működött az egyik meghibásodott henger miatt. A tengerjáró március 4-én indult ismét útnak, hogy megtegye a közel 1800 tengeri mérföldet. Március 13-án kellett volna befutnia a marylandi város kikötőjébe, ám sohasem érkezett meg.

Kérdések és a hiányzó válaszok

Hogy mi lett a sorsa az amerikai haditengerészet legnagyobb szénszállító hajójának, ma sem tudjuk biztosan, habár számos parázs vita zajlott róla az elmúlt évszázadban. A híres Bermuda-háromszögnek nevezett térségben már több mint száz hajó és repülőgép tűnt el, és hozzájuk hasonlóan a Cyclops megtalálása is esélytelennek tűnik. A haditengerészet hajói többször is végigjárták azt az útvonalat, amelyet be kellett járnia az „egyszeműnek”, ám semmi nyomot sem találtak, és a rádiójelekre sem érkezett válasz.

Más rejtélyekhez hasonlóan itt is sok elmélet született, hogy mi is történt a tengerjáróval és a legénység tagjai miként is tűntek fel hetekkel vagy évekkel később a világ számos pontjain. Az egyik lehetséges magyarázat az lehetne, hogy egy német U-boot támadta meg őt, ám semmilyen erre utaló nyomot, törmeléket nem találtak a tengeren. Mások szerint egy viharnak köszönhető, hogy a mangánérccel tűltöltött és túlterhelt hajó elsüllyedt. Ez valóban ésszerű magyarázatnak tűnik, azonban azokból a napokból semmilyen viharról nem érkezett jelentés a térségből (csupán a virginiai partokról, ahol az egyik szóbeszéd szerint felbukkant a Cyclops), és veszélyjelzést sem fogott akkoriban senki. Ám az sem elvetendő elmélet, hogy az elégtelen szerkezeti felépítése eredményezte a vesztét, esetleg a veszélyes szállítmány okozhatott bajt.

Természetesen a többi Bermuda-háromszögbeli eltűnéshez hasonlóan itt is felmerültek az olyan elméletek, amelyek szerint tengeri szörnyeknek, földönkívüli vagy természetfeletti jelenségeknek köszönhető a Cyclops rejtélyes eltűnése. Mindezt a haditengerészet persze nem vette figyelembe, és inkább a hajóparancsnok személyére fókuszált.

Az egyik legérdekesebb teória ugyanis George W. Worleyhez köthető, aki Johan Frederick Wichmann néven született 1865-ben Németországban, és az Egyesült Államokba költözése után változtatta meg a nevét. A szóbeszéd szerint a fiatalkorában állítólag ópiumot csempésző, erőszakos kapitányt nem szerették a matrózok, mivel elég gyakran fedte és büntette meg őket a legkisebb kihagásokért is. A spekuláció szerint a háború idején (vagy talán már előtte is) feléledt benne a hazaszeretet, és a méretes hajót át akarta adni a németeknek, ezzel is segítve őket. Minderre azonban egyetlen árva német feljegyzés sem utal. A hajót végül június 1-jén nyilvánították eltűntnek, utasait pedig elhunytnak.

Többször is felcsillant a remény, hogy az idén már egy évszázados rejtély megoldásához valamiképpen közelebb kerülhetünk, ám mindez egyszer sem sikerült. Az 1960-as években a haditengerészet egyik búvára egy hajóroncs darabjaira bukkant Virginia partjainál, amely egyes vizsgálatok szerint egy szállítóhajóhoz volt köthető, ám további nyomokra nem bukkantak.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nyár
Múlt-kor magazin 2011

• Az örökség
• Akiknek tényleg a Balaton a Riviéra
• A közös kód
• Budapesti olimpiai álmok: az 1955-ös fiaskó históriája
• A Délvidék megszállása 1941-ben
• Nyugdíjvita a rendszerváltás után, avagy pedikűrollóval a határozatdzsungelben
• A Meidzsi-reform bevezetése a feudális Japánban
• Lengyel középiskola Balatonbogláron a második világháború alatt