Forró magyar őszök

Máig kérdés, hogy komoly szándék vagy csupán félrevezetés volt-e a nácik Madagaszkár-terve

2019. június 3. 13:14

"Németország küszöbön álló győzelme megteremti számunkra a lehetőséget - amely nézetem szerint egyben kötelesség is - az európai zsidókérdés megoldására. A kívánatos megoldás: kitelepíteni a zsidókat Európából" - kezdte Franz Rademacher, a német külügyminisztérium zsidóügyi osztályának vezetője a minisztérium helyettes államtitkárának, Martin Luthernek 1940. június 3-án elküldött memorandumát. Meglehetősen szokatlan ötlettel állt elő: Európa zsidó lakosságának Madagaszkár szigetére történő kitelepítésének tervével.

Rademacher
Franz Rademacher (kép forrása: spiegel.de)

A zsidók Madagaszkárra történő kitelepítését elsőként egy német tudós, Paul de Lagarde javasolta 1885-ben. A polihisztor írásai többek között Hitlerre is nagy hatást gyakoroltak, és Európa számos antiszemita vezetője tette magáévá a koncepciót, miszerint a zsidók a Madagaszkáron élő malagaszik leszármazottai.

1937-ben a lengyel kormány még egy küldöttséget is menesztett annak kivizsgálására, hogy a sziget alkalmas lenne-e az új zsidó otthon szerepének betöltésére, de a delegáció zsidó tagjai abban a meggyőződésben tértek haza, hogy Madagaszkár éghajlata, valamint finoman szólva is beszűkült infrastrukturális lehetőségei mindössze néhány száz család letelepítését tennék lehetővé.

Bár a nácik 1933-as hatalomátvétele után számos koncepció született a zsidókérdés megoldásával kapcsolatban, Rademacher tervének közvetlen előzményét Heinrich Himmler SS-vezér 1940 májusában Hitlernek írt levele jelentette, amelyben a náci vezető kifejtette, hogy a zsidókérdést legegyszerűbben a zsidók Afrikába vagy más gyarmatra történő kitelepítésével lehetne megoldani.

Miután a franciák legyőzése a küszöbön állt, az egyik francia gyarmat, Madagaszkár neve is felmerült, mint a zsidók deportálásának helyszíne.

Rademacher terve a zsidók állampolgárságának visszavonásával számolt, az indiai-óceáni szigeten létesítendő "szupergettó" felállításával kapcsolatos költségeket a zsidók elkobzott vagyonából finanszírozták volna. Az új kolónia rendjét egy SS-rendőrség biztosította volna.

Rademacher úgy vélte, terve propagandaeszközként is kiválóan működhet, amelynek révén a német nép az egész világ előtt bebizonyíthatja "nagylelkűségét". A tisztviselő megjegyezte, hogy a zsidók német kézen maradása "amerikai fajtársaik" jó viselkedésének záloga lenne. Rademacher gyakorlatilag túszokként tekintett a Madagaszkárra száműzendő zsidókra.

A terv villámgyorsan eljutott a náci vezetés legfelsőbb köreibe. Adolf Eichmann és Joachim von Ribbentrop külügyminiszter is felkarolta az ötletet, és még Hitler is megemlítette egy Benito Mussolinival folytatott megbeszélésén. A lengyelországi gettót felállításának munkálatai ideiglenesen leálltak, mivel úgy tűnt, már nem lesz szükség a zsidó lakóövezetek létesítésére.

A koncepcióról a zsidóság vezetőit júliusban egy titkos találkozón informálták, és a tervről szóló pletykák pedig nemsokára már a nép körében is megjelentek. Adam Czerniaków, a varsói zsidó tanács vezetője feljegyezte, hogy egy német hivatalnok azzal hencegett el neki, hogy "a háború egy hónapon belül véget ér, mi pedig [vagyis a zsidók] pedig mindannyian megyünk Madagaszkárra".

1940 augusztusáig Rademacher és Eichmann a terv számos módosított változatát nyújtotta be a német hadvezetésnek. Többek között javasolták, hogy a Franciaországgal kötendő békeszerződés egyik pontja a zsidók Madagaszkárra történő kitelepítéséről szóljon.

A németek eszerint kárpótlásban részesítették volna a szigetről áttelepített francia gyarmati lakosságot, majd a háború befejezése után megkezdték volna évi egymillió zsidó deportálását.

A madagaszkári zsidók saját postaszolgálattal és rendőrséggel rendelkeztek volna, ráadásul még a polgármestert is maguk közül választhatták volna meg, az igazi hatalom persze ennek ellenére a német kormányzó kezében összpontosult volna.

A nácik koncepciója azonban az idő előrehaladtával egyre távolabb került a megvalósítástól. A terv szerint a zsidókat a brit haditengerészet hajóival szállították volna a távoli szigetre, a britek azonban makacsul kitartottak a németekkel szemben.

A németeknek nem volt megfelelő flottájuk a terv kivitelezésére, ráadásul a szövetségesek hajói miatt a Madagaszkár felé tartó vízi út sem volt járható. A Madagaszkár-projekt 1940 végére a feledés homályába merült. A britek 1942 májusában partra szálltak Madagaszkáron, és a sziget év végére már a szövetségesek kezén volt.

Azt pedig csak találgathatjuk, mi történt volna, ha az európai zsidóságot valóban kitelepítik a távoli afrikai országba. A terv megvalósulása esetén sokak szerint a zsidók többsége már a trópusi betegségek és élelmiszerforrások hiánya miatt életét vesztette volna, a többiekkel pedig nagy valószínűséggel az SS-pribékek végeztek volna, vagyis a kitelepítés felért volna egy halálos ítélettel.

Mások úgy gondolják, hogy a koncepció csak Hitler trükkje volt a zsidókkal kapcsolatos valódi szándékának elfedésére. Ezek persze csak hipotézisek, a tényeket pedig ismerjük: nem sokkal a Madagaszkár-terv elvetése után megkezdődött az európai zsidóság szisztematikus elpusztítása.

2019. ősz: Forró magyar őszök
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft
Paul de Lagarde (kép forrása: adw-goe.de)Brit csapatok partraszállása Madagaszkáron 1942-ben (kép forrása: Wikimedia Commons)A zsidók Madagaszkárra való telepítését pártoló antiszemita plakát Dél-Afrikából az 1930-as évekből (kép forrása: ushmm.org)
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!