Lottóval és színpadi előadásokkal finanszírozták a Szabadság-szobor megépítését

2024. október 28. 16:05 MTI

138 éve, 1886. október 28-án avatta fel Grover Cleveland amerikai elnök New Yorkban a Szabadság-szobrot, amely a város jelképévé vált, és a világ egyik legismertebb szimbóluma lett. A szobor üdvözli a tenger felől érkezőket, a bevándorlók és a hazatérő amerikaiak milliói az Újvilágból először a női alak kezében tartott fáklyát pillantották meg.

A Szabadság-szobor napjainkban

Korábban

A szobrot, amelynek hivatalos neve A Szabadság beragyogja a világot, Franciaország adományozta az Egyesült Államoknak a két ország barátságának jelképeként, az amerikai Függetlenségi nyilatkozat 1776. július 4-i elfogadásának centenáriumán.

Az ötletet 1865-ben, az amerikai polgárháború idején vetette fel a rabszolgatartást ellenző liberális jogász, Édouard René de Laboulaye Fréderic egy beszélgetésben Auguste Bartholdi szobrásznak. Laboulaye úgy vélte, az Unió győzelme a rabszolgaság megszűnését és a valódi demokrácia beköszöntét jelentené az Egyesült Államokban, és a nagy eseményt a két nép által közösen állított emlékmű örökíthetné meg.

Bartholdi ekkor még más tervekkel volt elfoglalva: a Szuezi-csatorna bejáratához szeretett volna világítótornyot építeni a rodoszi kolosszus mintájára. Ebből nem lett semmi, és a szobrász 1871-ben Amerikába indult támogatókat szerezni.

Helyszínnek a 23 hektáros Bedloe’s (ma Liberty) szigetet szemelte ki, amely mellett a kikötőbe érkező összes vízi járműnek el kell haladnia. Számos befolyásos személyiséggel találkozott és bejutott Ulysses S. Grant elnökhöz is, aki közölte vele: a sziget a kormány tulajdona és szívesen átengedik a szobor helyszínének.

A szobor tervével 1875-ben léptek a nyilvánosság elé, egy évvel az amerikai függetlenség századik évfordulóján rendezett philadelphiai világkiállítás előtt.

A megállapodás szerint az amerikaiak készítették a talapzatot, a franciák a szobrot, a szükséges pénzt a franciák illeték kivetésével, rendezvények és lottó szervezésével, a tengeren túl színpadi előadásokkal, kiállításokkal, aukciókkal gyűjtötték, és végül a magyar származású Joseph Pulitzer sajtómágnás is beszállt egy kampánnyal.

A szobor szerkezetének elkészítésével Gustave Eiffelt, a híres párizsi torony tervezőjét bízták meg. Eiffel és segítője, Maurice Koechlin vasszerkezetet készített, közepén oszloppal, ez a rugalmas állványzat tartja belülről a vörösréz szobrot. Az 1876-os philadelphiai világkiállításon már bemutatták a fáklyát tartó jobb kezet, a két évvel későbbi párizsi világkiállításon pedig a fejet.

A szobor feje a párizsi világkiállításon 1878-ban (a kép forrása: wikipedia Commons)

A talapzat tervét Richard Morris Hunt készítette, építése 1885. augusztus 5-én kezdődött, és 1886. április 22-én fejeződött be. Magát a szobrot 1884. július 4-én adták át jelképesen az Egyesült Államok párizsi nagykövetének.

Amerikába 1885. június 17-én érkezett meg 350 darabban és 214 csomagban, a kikötőben kétszázezres tömeg fogadta. Összeállítása az alapzat elkészülte után kezdődött, és négy hónapot vett igénybe: először az Eiffel tervezte vasszerkezetet állították fel, majd erre erősítették rá a külső részeket.

A keskeny talapzat miatt állványzatot nem használhattak, a munkások köteleken lógtak a munka során, de szerencsére halálos baleset nem történt. Bartholdi azt tervezte, hogy a fáklyát reflektorokkal világítsák meg, de ezt nem engedélyezték, mert elvakította volna a hajókalauzokat.

A fényszórókat az aranyfüsttel borított fáklya peremébe vágott ablakok mögött helyezték el, az energiaellátást a szigeten felépített erőmű biztosítja.

A köpenyes nőalak a szabadság római istennőjét, Libertast ábrázolja, fején hétágú diadémmal. Talpánál – a lenti szemlélő számára nem is láthatóan – a zsarnokság lehullott láncai hevernek, 12,8 méteres kinyújtott jobbjában a haladást jelképező fáklyát tartja.

Baljában a tabula ansata, a törvény táblája van, amelyre a Függetlenségi nyilatkozat elfogadásának dátumát (1776. július 4.) vésték. Az építmény talapzattal 93 méter, maga a szobor 46 méter magas, súlya 204 tonna.

A szobor belsejében csigalépcső vezet a koronában lévő, 30 ember befogadására képes kilátóhoz. (Ide naponta csak 240 ember mehet fel, a jegyeket hónapokkal korábban kell megváltani.)

Kezdetben a jobb karban levő létra is nyitva volt a nagyközönség számára, de 1916-ban biztonsági okok miatt lezárták, ma már csak a fáklya világítóberendezéseinek karbantartására használják.

Az évente három és félmillió látogatót fogadó látványosságot századik születésnapja előtt felújították, így két évig zárva volt, majd a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után ismét bezárták.

A szigetet az év végén, a múzeumi részt és a talapzathoz tartozó kilátót 2004-ben nyitották meg a látogatók előtt. A koronában lévő kilátót és az ide vezető 377 fokú keskeny csigalépcsőt csak 2009. július 4-én tették ismét elérhetővé a nagyközönség számára

A szobrot 1984-ben felvették az UNESCO világörökségi listájára. A szobor negyedére kicsinyített mása Párizsban is áll, a szobor által tartott fáklya látható a tízdolláros bankjegyen.

Filmekben is fontos szerephez jutott: Alfred Hitchcock Szabotőr című filmjének csúcspontja a Szabadság-szobor fáklyájában lejátszódó üldözés, A majmok bolygója című film utolsó pillanataiban a homokba temetett Szabadság-szobor romjai döbbentik rá a főhőst, hogy az atomháború elpusztította Földre került.