Lecserélte a francia forradalom jelszavait a németekkel kollaboráló rezsim

2024. március 10. 20:05 Czókos Gergő

Korábban

Véres végjáték

Bár a német nyomás már a vichyi rendszer kezdetétől fogva érzékelhető volt, és a francia állami bevételek mintegy fele a Harmadik Birodalom kincstárába vándorolt, a rezsim vezetői döntéseik meghozatalában egy ideig viszonylagos autonómiát élveztek. 1942. november 11-én azonban a Wehrmacht – válaszul a szövetségesek észak-afrikai partraszállására – Franciaország déli területeit is megszállta, így Vichy-Franciaország végképp bábállami sorba süllyedt.

A kollaboráns rezsim arca a – Mussolinihoz hasonlóan – szocialistából fasisztává átvedlett Pierre Laval volt. Az 1940 júliusától Pétain helyetteseként tevékenykedő politikust 1940 decemberében a marsall éppen túlzott németbarátsága miatt börtönöztette be, de 1942 áprilisában a náci vezetők nyomására miniszterelnökként került vissza a hatalomba.

Laval 1942 szeptemberében bevezette a kötelező munkaszolgálatot, amelynek keretében több százezer francia férfi és női munkást deportáltak Németországba. Az alku részeként három munkásért cserébe egy francia hadifogoly hazatérhetett.

Az ország teljes német megszállásától kezdve jelentősen megerősödött az ellenállási mozgalom. Az Angliából Charles de Gaulle Szabad Franciaországa által irányított Résistance társadalmi bázisa jelentősen kiszélesedett, és a kommunisták mellett a katolikus és polgári pártok, valamint a szakszervezetek tagjai is egyre nagyobb számban csatlakoztak a mozgalomhoz. A vichyi rezsim hatóságai és a különböző paramilitáris alakulatai működésük során mintegy 60 ezer ellenállót deportáltak, 40 ezret pedig meggyilkoltak.

Néhány héttel azután, hogy a szövetségesek 1944. június 6-án partra szálltak Normandiában, a vichyi rendszer összeomlott. A zavaros időkben mintegy 10 ezer kollaboránsnak bélyegzett személyt végeztek ki bírói ítélet nélkül. A vichyi vezetőket a németek a baden-württenbergi Sigmaringenbe hurcolták, ám hamarosan mindannyian bujkálásra kényszerültek.

„Az Önök ítéletére az Istené és az utókoré felel majd, ennyi elég lesz lelkiismeretem és emlékezetem számára. Franciaországra bízom magam” – mondta Pétain 1945-ben.

Pѐtain és Laval sem kerülhette el a sorsát. Az idős marsall önként tért vissza Franciaországba, Lavalt pedig Barcelonából vitték haza. A bíróság mindkettejüket halálra ítélte. Lavalon végrehajtották az ítéletet, Pétain büntetését azonban életfogytiglanra változtatták, amelyet 1951-ben bekövetkezett haláláig Yeu szigetén töltött le.

Pierre Laval miniszterelnök Pétain perében tanúskodik 1945-ben

Az idős marsall élete utolsó hat évét egy volt ezredesének köszönhette. Az ezredest, aki az Ideiglenes Kormány elnökeként kegyelmet adott egykori parancsnokának, Charles de Gaulle-nak hívták.

Pétain az életét egykori beosztottjának, Charles de Gaulle-nak köszönhette

Tudta-e, hogy...?

• Az V. Köztársaság első szocialista elnöke, Francois Mitterand a Vichy-rendszer első éveiben Pétain marsall jobb keze, Grabriel Jeantet bizalmasa volt.

• A franciák a fegyverszüneti egyezményt 1940. június 22-én a Compiégne melletti erdőben írták alá ugyanúgy, mint a németek az első világháború után.

• Charles De Gaulle 1934-ben visszautasította, hogy megírjon egy könyvet parancsnoka, Pétain marsall helyett.

• 1940-ben közel 2 millió francia katona esett német hadifogságba, akiknek mintegy felét a német hadiiparban dolgoztatták.

előző oldal 3 / 3