Kövér papok, telt asszonyok, sovány szentek: széles skálán mozgott a túlsúly megítélése a középkorban
2020. június 11. 17:33 Múlt-kor
Korábban
Uralkodói előjogok
Az uralkodók minden középkori társadalomban a harcosok között az elsőknek számítottak, akikben minden férfias tulajdonság csúcsra vitelét látták kortársaik.
A Karoling-kori frankok a nagy mennyiségben étkezést és a teli asztalt az uralkodói méltóság jelképének tartották – Liutprand cremonai püspök arról írt a 10. században, Vid itáliai király (akkoriban még III. Guidóként Spoleto hercege) azért nem kaphatta meg a frank trónt, mert túl keveset evett (longobárdként Liutprand ezzel nem feltétlenül hízelegni akart a frankoknak).
Egyes kézikönyvek ugyanakkor fontosnak tartották az uralkodók esetében a mértéktartást, összefüggést felállítva az önuralom és az ország feletti uralom között.
Mindazonáltal számos uralkodónál előfordult, hogy szó szerint nagy emberekké váltak – ez könnyen megtörténhet, ha valakinek egész környezete a kedvét lesi, és korlátlan hozzáférése van a jobbnál jobb fogásokhoz.
Magáról Nagy Károlyról életrajzírója, Einhard leírta, hogy igen nagy hasat növesztett, a császár leszármazottja, Kövér Károly éppen testességéről kapta örök gúnynevét, Hódító Vilmos pedig idős korára olyannyira testessé vált, hogy nem fért bele koporsójába.
Talán a legismertebb példa a késő középkori angol uralkodó, VIII. Henrik, aki egy negyvenes éveiben elszenvedett, maradandó térdsérülést okozó lovas balesetet követően is úgy evett, mint aktív ifjúsága idején, és évről évre jobban meghízott. Élete végére különféle ízületi problémák gyötörték, és hordszéken kellett közlekednie.
Testes jobbágyok
Nem csupán a társadalom csúcsán fordult elő, hogy valaki meghízott. Habár a jobbágyoknak a tized és a földesúrnak járó beszolgáltatások után jellemzően nem maradt sok fölös élelmiszerük, így esetükben pozitív csengése volt a kövérségnek – a „zsíros” termőföldet tartották jónak, de erre utal a húshagyókedd francia neve, a Mardi gras, azaz „kövér kedd” is.
A szükségleteinél több élelmiszert felhalmozó földműves tehetősnek számított, így a nagy lakomák paraszti körökben a társadalmi mobilitást is jelképezték.
A ritka telt jobbágyokkal szemben a kövér egyházfi már a középkorban is elterjedt toposz volt, gyakran egyéb, az általa tett fogadalomnak ellentmondó világi élvezetek űzésével egyetemben.
E kép némileg ellenségesnek is tekinthető is a klerikusokkal szemben, mivel eredetét tekintve abból az irigységből fakad, amelyet a jobbágyok és mások érezhettek az étellel mindig bőségesen ellátott, hozzájuk képest kevés fizikai munkát végző papok iránt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Koholt vádak alapján hurcoltak kényszermunkára több százezer embert 14:20
- Művészfeleségek munkáiból készít kiállítássorozatot a szentendrei Ferenczy Múzeum 12:20
- Ritka Caravaggio-festményt állítottak ki Rómában 11:20
- Már az első percben gólt rúgott az Aranycsapat az évszázad mérkőzésén 08:20
- Máig nem derült fény a hírhedt géprabló, „D. C. Cooper” kilétére tegnap
- Egyedi humorával nyűgözte le a közönséget Latabár Kálmán tegnap
- Macbeth, a tragikus hős és VI. Jakab, a boszorkányos király tegnap
- A protestánsok sérelmei vezettek az első defenesztrációhoz Prágában tegnap
