Kövér papok, telt asszonyok, sovány szentek: széles skálán mozgott a túlsúly megítélése a középkorban

Uralkodói előjogok

Az uralkodók minden középkori társadalomban a harcosok között az elsőknek számítottak, akikben minden férfias tulajdonság csúcsra vitelét látták kortársaik.

A Karoling-kori frankok a nagy mennyiségben étkezést és a teli asztalt az uralkodói méltóság jelképének tartották – Liutprand cremonai püspök arról írt a 10. században, Vid itáliai király (akkoriban még III. Guidóként Spoleto hercege) azért nem kaphatta meg a frank trónt, mert túl keveset evett (longobárdként Liutprand ezzel nem feltétlenül hízelegni akart a frankoknak).

Egyes kézikönyvek ugyanakkor fontosnak tartották az uralkodók esetében a mértéktartást, összefüggést felállítva az önuralom és az ország feletti uralom között.

Mindazonáltal számos uralkodónál előfordult, hogy szó szerint nagy emberekké váltak – ez könnyen megtörténhet, ha valakinek egész környezete a kedvét lesi, és korlátlan hozzáférése van a jobbnál jobb fogásokhoz.

Magáról Nagy Károlyról életrajzírója, Einhard leírta, hogy igen nagy hasat növesztett, a császár leszármazottja, Kövér Károly éppen testességéről kapta örök gúnynevét, Hódító Vilmos pedig idős korára olyannyira testessé vált, hogy nem fért bele koporsójába.

Talán a legismertebb példa a késő középkori angol uralkodó, VIII. Henrik, aki egy negyvenes éveiben elszenvedett, maradandó térdsérülést okozó lovas balesetet követően is úgy evett, mint aktív ifjúsága idején, és évről évre jobban meghízott. Élete végére különféle ízületi problémák gyötörték, és hordszéken kellett közlekednie.

Testes jobbágyok

Nem csupán a társadalom csúcsán fordult elő, hogy valaki meghízott. Habár a jobbágyoknak a tized és a földesúrnak járó beszolgáltatások után jellemzően nem maradt sok fölös élelmiszerük, így esetükben pozitív csengése volt a kövérségnek – a „zsíros” termőföldet tartották jónak, de erre utal a húshagyókedd francia neve, a Mardi gras, azaz „kövér kedd” is.

A szükségleteinél több élelmiszert felhalmozó földműves tehetősnek számított, így a nagy lakomák paraszti körökben a társadalmi mobilitást is jelképezték.

A ritka telt jobbágyokkal szemben a kövér egyházfi már a középkorban is elterjedt toposz volt, gyakran egyéb, az általa tett fogadalomnak ellentmondó világi élvezetek űzésével egyetemben.

E kép némileg ellenségesnek is tekinthető is a klerikusokkal szemben, mivel eredetét tekintve abból az irigységből fakad, amelyet a jobbágyok és mások érezhettek az étellel mindig bőségesen ellátott, hozzájuk képest kevés fizikai munkát végző papok iránt.

1. A lovagi test
2. Uralkodói előjogok
3. Orvosi vélemények
4. A női test
5. A testsúly és a vallás

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

27. Az első világháború és következményei
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Utazás a frontra, spanyolnátha, leleplezett viszony: mozgalmas év volt Franklin Roosevelt számára 1918
• A gránát még célt tévesztett, a lövések halálosan megsebesítették a főhercegi párt Szarajevóban
• Amikor megkondultak a harangok: 101 éves a trianoni békeszerződés
• Az első világháború harcainak valóságos időkapszulája került elő az olasz Alpokban
• Románia hadba lépését késleltette, Olaszországét azonban már nem tudta megakadályozni a gorlicei áttörés
• Háború, spanyolnátha, leleplezett viszony – sok fordulatot hozott Franklin Roosevelt életébe az 1918-as év
• Bár ebben reménykedett, Fritz Haber vegyi fegyverei nem tudták eldönteni az I. világháborút
• Az I. világháborús francia sisakok nagyobb védelmet nyújtottak, mint a mai amerikaiak
• Sártenger, életveszély és felelősség – az első világháború futárai