Különleges nyelvet használtak a 19. századi vándorok a túlélésük érdekében

Ez a fajta „vándorkultúra” az 1860-as években vette kezdetét, miután a polgárháborús veteránok közül sokan nincstelenné váltak, és az országot rótták munkát keresve. A csavargókra, otthontalanokra használt „hobo” kifejezés az amerikai szlengben ma már egyfajta támadó jelleget vett fel, pedig a 19. század második felében még csak egyfajta leíró jelleggel használták azon elszegényedett vándorokra, akik csupán néhány napra érkeztek egy-egy városba, ahol munka után néztek.

Habár rettentően szegények voltak, a lassan kiépülő vonathálózatnak köszönhetően a tehervagonok rejtekében keresztül-kasul beutazták az egyre növekvő területű országot. Egyes hobóknak volt olyan szerencséjük, hogy egy-egy vasúttársaság részmunkaidőben alkalmazta is őket. Természetesen a jegy nélkül történő utazás akkor sem volt éppen megengedett, és ha óvatlanok voltak, könnyen egy cellában találhatták magukat. A vándorok közös pontja tehát a tehervagonok rejtett zugai voltak, ahol gyakran találkoztak szintén bujkáló, valamint az időjárási elemekkel harcoló sorstársaikkal.

Az utazás és a munkák között a vándorok általában elhagyatott épületekben vagy más egyéb szokatlan helyen húzták meg magukat, ami az állandó lakosság és a bűnüldöző szervek számára csak még gyanúsabbá tette őket. A rosszhírük pedig egyre nőtt. Az életben és szabadlábon maradásuk érdekében alakult ki körükben egyfajta írott csavargó nyelv, a „hobo code”, amelynek keretében számos szimbólummal és kezdetleges karakterrel igyekeztek egymással kommunikálni, és tájékoztatni a másikat azon tényezőkről, amelyek a túlélésüket segíthetik.

Habár a vándor életmód szükségszerű velejárója a magány, a társadalom csavargó csoportjának tagjai megértették a szolidaritás, valamint társaik segítésének fontosságát. A kód segítségével tájékoztatták a másikat például egy harapós kutyáról, barátságtalan földtulajdonosról, bírákról, rendőrökről és bármilyen információról, amelyet fontosnak ítéltek. A jelek olykor arra utaltak, hogy jószívű fogadós lakik a közelben, hol található friss ivóvíz, a tulajdonos nem tartózkodik az ingatlanban vagy hogy a körzeti orvos díjazás nélkül dolgozik.

A piktogramok segítségével a vándorok könnyebben kiismerték magukat az idegen vidéken, megtanulták, hogyan aknázzák ki a különböző szervezetek nyújtotta lehetőségeket, például jó volt tudni, hogy az egyes egyházaknál egy-egy „vallásos beszélgetésért” cserébe meleg ételt kaptak, vagy hogy egy idősebb asszonyt miként lehetett befolyásolni egy szomorúbb történettel.

Miközben ez az amerikai vándorkultúra – amelynek természetesen számos bevándorló európai tagja volt – a hagyományos értelemben többé-kevésbé eltűnt a 20. század folyamán, a kód néhány eleme ma is használatban van. Egyes vándor életet élő munkavállalók, napszámosok manapság is rajzolgatják e jeleket. Például a fenti képen látható ábra a New Orleans-i kikötőben, a Canal Street-i kompnál látható.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

18. IV. Béla uralkodása és a tatárjárás
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Élete utolsó évtizedét a fiával való háborúskodással töltötte IV. Béla király
• Apja és fia tevékenysége is árnyékot vetett IV. Béla uralkodói törekvéseire
• Kétnapi járóföldre mindent holttestek borítottak a muhi csata után
• A legenda szerint Árpád-házi Szent Kinga imádsága mentette meg Lengyelországot a tatárdúlástól
• Mégsem az extrém időjárás kergethette ki a tatárokat a Kárpát-medencéből
• Batu kán és a szláv favágók