Jeruzsálem, az erőszak szent városa

A kettészakított város

A háború alatt mindkét városrész lakosságának etnikai összetétele jelentősen megváltozott. A jordán fennhatóság alatt álló óváros zsidó negyedének kétezer lakóját kitelepítették, és a Nyugat-Jeruzsálemben élő mintegy harmincezer arab is kénytelen volt elhagyni otthonát.

A határvonalat egy rosszul kihegyezett ceruzával rajzolták meg, így jöhetett létre a két városrész között fekvő semleges, romos terület, a senki földje. Aki a pár méter széles sáv közelébe merészkedett, az életét kockáztatta, a határt ugyanis jordániai orvlövészek felügyelték. Tony Kollek, az 1965-tól Jeruzsálem élén álló, magyar származású polgármester keserűen összegezte tapasztalatait: „Alig volt olyan hónap, hogy valakit nem öltek vagy sebesítettek meg a határon, vagy legalább ne dobták volna meg kővel. Amikor felpanaszoltuk az eseteket a jordániai hatóságoknál, bocsánatkérően csak annyit mondtak: ’Az egyik katona megőrült.’”

A határ mentén betonfalak és szögesdrótok sorát húzták fel, és mindkét oldalra több ezer aknát telepítettek. Mindössze a keresztény papságnak, a diplomatáknak, és a szerencsésebb turistáknak volt lehetősége átjutni az egyetlen határátkelőn, az ún. Mandelbaum-kapun. Bár a fegyverszüneti egyezmény értelmében az izraeliek szabadon látogathatták volna a Siratófalat, Izraelnek pedig biztosítania kellett volna, hogy a Betlehembe vezető főutat használhassák a jordánok, egyik fél sem tartotta be a megállapodást.

1952-ben Jichák Ben Cvi, Izrael második köztársasági elnöke, majd 1953-ban a Külügyminisztérium is Jeruzsálembe költözött. A válasszal Huszein király sem késlekedett, és 1953 nyarán kijelentette: Kelet-Jeruzsálem a Jordán Királyság „alternatív” fővárosa. A külképviseletek Izrael esetében gondban voltak, ugyanis tudták: amennyiben a városba teszik át a székhelyüket, közvetve elismerik Izrael jogát Nyugat-Jeruzsálem birtoklásához. Ennek ellenére a 60-as évek közepére már húsz külföldi követség működött Jeruzsálemben.

A két ország vezetőinek Jeruzsálemmel kapcsolatos lépései azonban elsősorban szimbolikusak voltak, és kevés – városfejlesztési szempontból – meghatározó intézkedést foganatosítottak. A nyugat-jeruzsálemi utcákat hajléktalanok tucatjai rótták, és mindenhol kupacokban állt a szemét. A környező arab államokból rengeteg szefárd zsidó érkezett, akik nyomortelepeken, a kelet-európai származású askenázi zsidóktól teljesen elkülönülten élték mindennapjaikat. Maga Nyugat-Jeruzsálem is több részre szakadt.

A keleti városrészben sem volt jobb a helyzet. Az óváros tele volt palesztin menekültekkel, a turisták tömegeit vonzó szent helyek környékén pedig megszokottá vált a mezítlábas, kéregető gyerekek jelenléte. A legfőbb közlekedési eszköznek a szamár számított. És bár a két településrészen az 50-es években beindult a lassú gazdasági fejlődés, hamarosan teljesen új korszak köszöntött be a város életében.

1. Elszabaduló indulatok
2. A kettészakított város
3. Sokféleség az egységben

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

9. Demográfiai változások Magyarországon 1945-től
II. Népesség, település, életmód

• Propagandakampánnyal sem tudtak sok magyarországi szlovákot rávenni a Csehszlovákiába költözésre 1946-ban
• Hiába tiltakoztak sokan, több tízezer magyarországi németet telepítettek ki a kollektív bűnösség elve alapján
• Szinte bárki felkerülhetett a kitelepítendők listájára Rákosi alatt
• Magyarok is települtek át „szlovákként” Csehszlovákiába a lakosságcsere keretében
• Megérdemelték a kitelepítést a németek?