Itt gyilkolták le a svájci parasztok a Habsburgok lovagjait
2015. június 29. 14:03
Idén november 15-én lesz a 700. évfordulója az 1315-ös morgarteni ütközetnek, amely során a szövetségbe tömörülő svájci kantonok parasztjai megszégyenítő vereséget mértek I. Habsburg Lipót osztrák herceg lovagjaira. A kutatók most a mészárlássá váló csatában használt fegyverekre és egyéb tárgyakra bukkantak az összecsapás helyszínéül szolgáló hegyoldalban, így végre közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy megtudjuk, hol zajlott le a svájci történelem legfontosabb csatája.
Korábban
Az Alpok 3-4 ezer méteres csúcsai közötti, a Rajna és a Rhone forrásvidéke környéki terület elszigeteltségének köszönhetően teljesen máshogy fejlődött, mint Európa többi vidéke: a feudális viszonyok helyett szabad paraszti közösségek alakultak ki. Miután a 13. század elején a lakosok utat vágtak a Szent Gotthárd-hágón át, a mai Svájc ősterülete jelentős fejlődésnek indult, hiszen a német államok és Lombardia közötti kereskedelem ezen az útvonalon keresztül bonyolódott.
II. Frigyes német-római császártól (1212-1250) jelentős kiváltságokat nyertek a paraszti közösségek, ám a század végén a fokozatosan erősödő Habsburgok befolyása (családi birtokaik a közelben feküdtek) egyre inkább növekedett a térségben. Az 1278-as morvamezei (Dürnkrut) csatában az Osztrák Hercegség területét (jelentős magyar segítséggel) megszerző Rudolf ellen 1291-ben a három svájci őskanton, Schwyz, Uri, Unterwalden örök szövetséget kötött.
A térkép közepén látható lilás "folt" jelöli az őskantonokat
A szövetségi charta egyesítette a vidéki közösségeket a közép-alpoki kereskedelem, valamint a köztulajdon, illetve a kereskedelmi utak védelme érdekében. A szerződés értelmében a kantonok technikailag a német-római császár hűbérterületeinek számítottak, azonban egyfajta „politikai autonómiát” kívántak megvalósítani a birodalmon belül. Habár a Habsburgoknak 1308 után csaknem másfél évszázadig kellett várnia arra, hogy tagjaik ne csupán német királyok, hanem német császárok legyenek, ez nem akadályozta meg azon törekvésüket, hogy a gazdagodó svájci területeket gyarapodó birodalmukhoz csatolják.
A 13. századtól kezdve a két ellenség folyamatos portyázásokkal kívánta gyengíteni a másikat. 1314-ben a kantonok csapatai a Habsburgok szövetségesének földjére, az einsiedelni apátságba törtek be, és kifosztották - bár osztrák had védte. Nem hagyhatta ezt megtorolatlanul I. Lipót osztrák herceg (a néhai Habsburg Albert kisebbik fia), aki a korban viszonylag nagy hadnak számító, mintegy 8 ezer fős (5500 gyalogos, 2500 lovag, más források szerint a had a 30 ezer főt is elérte, ám ez minden bizonnyal túlzás) sereggel tört be a kantonokba, hogy végleg leszámoljon szabadságküzdelmükkel.
A legújabb morgarteni ásatás során feltárt fegyverek
A svájci parasztközösség mintegy 1500 fős, kereskedőkből, parasztokból és katonákból álló sereggel kívánta útját állni a többszörös túlerőnek a Morgartenhez közeli hegyoldal, valamint az Ägerisee nevű tó között. A zsákmányra éhes osztrák lovagok Johann Winterthur svájci szerzetes beszámolója szerint nem bírtak felkapaszkodni a hegyre, sőt a gyalogos alakulatok is nehézkesen haladtak előre. A Habsburg sereg gyakorlatilag csapdába került, ezt maximálisan kihasználták a helyzeti előnyükre támaszkodó, a hegytetőről leözönlő hazaiak, akik a csizmáikat speciális vasakkal szerelték fel, így gyorsan és könnyedén közlekedhettek felázott, meredek és csúszós hegyoldalon is. „Igen rettenetes gyilkoló fegyverük volt a svájciaknak, melyet közönségesen alabárdnak neveztek, mellyel mint ollóval metszették és darabolták szét a legerősebb páncéllal felszerelt lovagot is. Nem is volt itt csata, hanem a fent említett okból a hegylakók úgy vágták le Lipót herceg népét, mint a vágóhídra vezetett nyájat” - írta a szerzetes krónikájában.
A morgarteni győzelmet követően a kantonok megújították szövetségüket, a 15. század folyamán újabb területekkel gyarapodott a kialakuló államszövetség, amelynek függetlenségét I. Habsburg Miksa egy sokadik kudarccal végződő támadás után 1499-ben ismert el.
Az ásatások során 12 darab ezüst pfenniget is felfedeztek
Habár a csata Svájc történetének legdicsőbb pillanata volt, pontosan nem tudjuk, hol zajlott le az ütközet. Idén tavasszal svájci kutatók lepték el a lehetséges helyszíneket, hogy a 700. évfordulóra lokalizálhassák a morgarteni mészárlás területét. Sikerrel jártak, és Schwyz és Zug kantonok határán első ízben találtak kardokat, tőröket, számszeríjhegyeket, vassarkantyúkat és egyéb hadi, valamint személyes tárgyakat, amelyek a vizsgálatok szerint a csatában résztvevőké lehettek. Az ásatások során 12 darab ezüst pfenniget is felfedeztek az 1275-1315 közötti időszakból, amelyeket a Baseli Egyházmegyében, a Zürichi apátságban, valamint Solothurn és Schaffhausen városokban vertek. A szakértők ugyanakkor nem mondhatják biztosra, hogy az ütközet helyszínét találták meg, hiszen elképzelhető, hogy a menekülés közben, esetleg az odafelé úton dobták a földre a fegyvereket az osztrákok, az azonban bizonyos, hogy ez a helyszín már nagyon közel volt a morgarteni csatához.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Taktikus lépés vagy árulás volt Churchill támadása a francia flotta ellen? tegnap
- Bismarck jóslata bevált, vérrel és vassal döntöttek az egységes Németország jövőjéről tegnap
- Mi köze az Eiffel-toronynak és Jules Verne regényeinek a Citroënhez? tegnap
- Évezredes rejtélyeket őriznek a szkíták titokzatos sírhalmai tegnap
- Műholdfelvételek fedhetik fel Kékfogú Haraldr sírhelyét 2022.07.02.
- „Az ember nem arra született, hogy legyőzzék” – az elveszett nemzedék krónikása, Ernest Hemingway 2022.07.02.
- Mindmáig az összeesküvés-elméletek és az UFO-őrület melegágya a roswelli incidens 2022.07.02.
- A csata, ahol centiméterekben mérték a veszteséget: a somme-i vérfürdő 2022.07.01.
