Így éltek az amerikai koncentrációs táborba zárt japánok

Az 1941. december 7-én végrehajtott japán támadás súlyos csapást mért az Egyesült Államok csendes-óceáni flottájára, s hónapokra megbénította azt. 1941 végén - habár hadüzenetet küldött a szigetországnak - az USA még a saját nyugati parti védelmét is csak igen nehezen tudta ellátni, arra pedig még hetekig nem is gondolhattak, hogy inváziót indítsanak a térség egyik legerősebb állama ellen. Az amerikai vezetés emellett komolyan tartott egy, a nyugati partok elleni japán támadástól. A hadüzenet nélküli japán bombázások után az idegengyűlöletre egyébként is fogékony amerikai lakosság körében eluralkodott a pánik, s az országukban élő japánokra mint potenciális kémekként tekintettek.

A kaliforniai Manzanar Relocation Center bejárata

Azt vizionálták, hogy a hazai japán lakosság fényjelekkel kommunikál a közelben ólálkodó japán bombázókkal, egy cikkíró pedig igencsak furcsának tartotta, hogy a hazai japánok paradicsomültetvényein lévő napernyők miért mindig a legközelebbi légitámaszpont felé mutatnak. Jellemzőek John L. DeWitt altábornagy a sajtó előtt elmondott szavai: „egy japó mindig is japó marad (...) függetlenül attól, hogy amerikai állampolgár-e.”

Macumoto egy csapat gyermeket szórakoztat a verandán

1942. február 16-án Franklin Delano Roosevelt elnök aláírta a 9066-os elnöki rendeletet, amelyben felhatalmazta a hadügyminisztert és az illetékes katonai vezetőket arra, hogy tetszőleges katonai körzeteket jelöljenek ki, amelyeknek bármely lakója kitelepíthető. Ekkorra már javában folyt a japán-amerikaiak összegyűjtése az USA nyugati államaiban. Az összeterelt mintegy 110-120 ezer japánból egyébként 80 ezren sohasem voltak Japánban, ők voltak a „niseik”, vagyis a második generációs bevándorlók, akik amerikai földön látták meg a napvilágot, és ott is nevelkedtek - ennek ellenére etnikai alapon tartóztatták le őket.

Betegtalálkozó az ideiglenes kórház előtt

Kaliforniában a lakosság alig 2%-a volt japán származású, legtöbbjüket internálták, a sors iróniája, hogy Hawaiion, ahol több mint 150 ezer japán származású élt, csupán 1800 főt vittek táborba, hiszen a japánok munkaereje nélkül mind a polgári, mind a hadigazdaság összeomlott volna. A táborokat a náci haláltáborok nyomán nem szívesen nevezték koncentrációs táboroknak (Roosevelt egyébként így hívta), helyette az internáló-tábor vagy a háborús gyűjtőtábor megjelölést használták. Az  amerikai táborok valóban nem haláltáborok voltak, ez a képeken is jól látszik, azonban tagadhatatlan, hogy az amerikai katonaság faji-etnikai kritériumok által kiválasztott személyeket szögesdrót mögött, fegyverrel őrizve , állampolgári jogaiktól megfosztva tartott fogva.

Katolikus templom a tábor főutcáján

Louie Frizzell kórusvezető és az áhítattal figyelő japánok

Séta a tábor külső területein

Tojo Mijatake családja körében

Kémia óra a tábori iskolában

A Mijatake-család egyik szobájában

Táborgyűlés

A Nagucsi-család háza előtt

Az internálás végének örömteli napja

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.

6 368 ft 4 776 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 6 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Múlt-kor történelmi magazin

• Trianon előtt - határon túl: megjelent a Múlt-kor tavaszi száma
• A szabadság kapujában – megjelent a Múlt-kor őszi száma
• Holokauszt 1944-ben: megjelent a Múlt-kor tavaszi száma
• Páratlan párok: megjelent a Múlt-kor téli száma
• Horthy Miklós ingadozó trónkérdései
• Rákosi 1956 utáni ismeretlen levelei
• A Hunyadi-dinasztia tündöklése és bukása
• Kulisszatitkok az Egri csillagok forgatásáról
• Eger halhatatlan csillagai - megjelent a Múlt-kor nyári száma