2020. nyár: A magyar film 30 felejthetetlen pillanata
ITT támogathatsz bennünket

Igazi „művészettörténeti képeskönyv” a Városliget legrégebbi épületének homlokzata

2018. június 4. 14:51

Az 1885-ös Országos Általános Kiállítás Műcsarnoka kiváló minőségű anyagokból, tartós fennmaradásra épült. A nyilvános pályázat győzteseként a 33 éves Pfaff Ferenc építész kapott megbízást a tervezésére, munkatársa a húszas éveit épp elhagyó Kauser Gyula volt. A díszpavilont elegáns tárlatok helyszínének, a főváros képzőművészeti központjának szánták a kiállítás bezárása után. Sorsa másképp alakult. Műcsarnoki szerepköre a következő évtized során fokozatosan háttérbe szorult: előbb az Andrássy úti régi Műcsarnok, majd a millenniumra felépített mai Műcsarnok lépett a helyére. Ennek ellenére szívós túlélőnek bizonyult. Körülötte minden építményt leromboltak az idők során, de a neoreneszánsz stílusú épület a mai napig áll, olvasható Lovas Dániel ligetbudapest.reblog.hu oldalon megjelent cikkében.

Olof Palme-ház
A kiállítás Műcsarnoka megnyitása idején, a mai főbejáratához képest hátulról, az egykori Királypavilon felől (Vasárnapi Újság, 1885. 22. szám, 356. oldal)

A korabeli újságcikkek arról tanúskodnak, hogy elnyerte a közönség tetszését a kiállítás Műcsarnoka. Az ifjú építész a hírlapírók szerint is szerencsésen ötvözte a nyugodt, klasszikus épületformát a mozgalmas, élénk színezésű kerámiadíszítéssel. Egyikük így fogalmazott: „a nyers sajtolt téglaépítkezés, a színes majolikadíszítmények úgy színben, mint formában rendkívül kellemesen hatnak”.  A látvány a 21. század emberét is ugyanúgy magával ragadja, mint 19. századi elődeinket. Hiszen az épület nyerstégla falán ma is ugyanúgy ragyognak a Zsolnay kerámiák, mint 133 évvel ezelőtt, a kiállítási pavilon (ma Olof Palme Ház) megnyitása idején.

A művészetek otthonának szánt épület kortársaihoz képest szokatlanul színesnek számított. Az 1880-as években a színgazdag épületkerámia használata még nem volt olyan magától értetődő, mint néhány évtizeddel később, a szecessziós korszakban. Az épületdíszítmények terén igazi áttörést hozó pirogránit sem létezett még ekkor. Zsolnay Vilmos épp az országos kiállítás idején, 1885-ben kezdett kísérletezni az új anyaggal. Az első anyagmintákat 1886 karácsonyán küldte el Steindl Imrének. Így az 1884–85-ben kivitelezett épületre még hagyományos, mázas majolika díszítmények kerültek.

Az Osztrák–Magyar Monarchia területén ekkor már több jelentős építész alkalmazta a pécsi épületdíszeket. Zsolnay Teréz visszaemlékezése szerint 1875-től rendszeresen szállítottak Bécsbe és más osztrák városokba. Ám hiába érkezett egyre több külföldi megrendelés, itthon még váratott magára a siker. Az 1885-ös Országos Általános Kiállításon a belföldi piac meghódítása volt a cél. A gyár az Iparcsarnokban a teljes termékpalettáját bemutatta, a kiállítással egyidőben budapesti irodát nyitottak és képviseleti raktárat is létesítettek. A díszes városligeti pavilon pedig a gyakorlatban szemléltette az épületkerámia alkalmazásában rejlő lehetőségeket. A fővárosi bemutatkozás meghozta az áttörést, megnőtt a kereslet a pécsi épületdíszítő kerámiák és plasztikák iránt. A kiállítás után nem sokkal Zsolnay Vilmos elkönyvelhette az első nagyobb budapesti megrendelést: a pécsi gyárat bízták meg a Várkert Bazár majolika mennyezetburkolatának gyártásával.

A Zsolnay gyár működésének az 1870-es évektől az 1880-as évek végéig terjedő időszakát az eklektikus, historizáló stíkuskavalkád jellemezte. A városligeti épületen is keverednek a reneszánsz motívumok és a középkori templomokat idéző faunfejek. Allegorikus egyiptomi és görög nőalakokat, perzsa szárnyas oroszlánokat egyaránt felfedezhetünk a gazdagon díszített homlokzaton. Mintha egy művészettörténeti képeskönyv elevenedne meg a historizáló stílusú épület homolokzatán.

Vajon kinek a tervei alapján készültek az épület kerámia díszítményei? A látszólag egyszerű kérdést nem is olyan könnyű megválaszolni. A Zsolnay gyár első tervezői Zsolnay Vilmos leányai, Teréz és főként Júlia voltak. Az általuk tervezett magyaros és perzsa stílusú díszítmények az 1880-as évek végéig a pécsi gyár legjellegzetesebb mintái voltak.A változatos növényi motívumok az ő gyűjtésükből és saját kompozícióikból származhatnak.  Az 1870-es évek közepétől mintegy tíz éven át kitűnő tervezője volt a gyárnak Klein Ármin (1855–1883) szobrász, aki nem sokkal a városligeti munka megkezdése előtt hunyt el. Valószínűleg a korábbi tervei közül felhasználtak néhányat. A gyári mintakönyvben a bejárati párkányfigura rajzán 1883-as dátummal az ő neve szerepel, a kivitelezés viszont már utódjára maradt. Halála után Kleint a mintázás terén Petrides Jánosdíszítőszobrász váltotta. A tondókon látható portrékat nagy valószínűséggel ő tervezte, és az épületet díszítő figurális plasztikák is az ő keze alól kerülhettek ki. Ugyancsak 1883-tól látta el az üzem művészeti osztályának vezetését Zsolnay Júlia férje, Sikorski Tádé műépítész, akinek szintén komoly szerepe lehetett a városligeti minták és motívumok kiválasztásában.

Ha alaposan körülnézünk az egykori Zsolnay gyár szépen rendbehozott udvarán, további érdekes kapcsolódási pontokat fedezhetünk fel. A városligeti épületről ismerős historizáló motívumok több helyen is feltűnnek. Az udvari lépcsőfeljáró oszlopain a városligeti faunfigurákhoz hasonló, virágmotívumokkal körülvett fej látható. A Sikorski ház bejárata feletti párkányfigurák ugyancsak közeli rokonai a városligeti nőalakoknak. A Sikorski ház egyébként értékes kultúrtörténeti emlék, Zsolnay Júlia és férje, Sikorski Tádé lakhelyéül szolgált. Felújítása után a Gyugyi-gyűjtemény talált itt otthonra.

Több mint egy évszázada állják az időjárás és a történelem viszontagságait az épületet díszítő kerámiák. Ilyen hosszú idő természetesen nem múlik el nyomtalanul. A terrakotta típusú díszkerámia porózus, így a nedvesség számára átjárható. A vízhatlan máz kívülről, az esőtől megvédi annyira, hogy kibírja a fagyási ciklusokat. A legfőbb veszélyt a falak irányából érkező nedvesség jelenti, amely épp a máz miatt nem tud a szabadba elpárologni. A felújítást megelőző, 2016-ban készült felmérés szerint a falak felől érkező vizesedés sok helyen okozott károsodásokat. Az idők során elvégzett szakszerűtlen beavatkozások pedig hosszabb távon nem javítottak, hanem rontottak a sérült díszítőelemek állapotán.

Mindezek ellenére a Zsolnay-díszek meglepően jól bírták az elmúlt 133 év viszontagságait. A már említett, minden részletre kiterjedő felmérés szerint az Olof Palme Ház kerámia díszítményeinek nagyobbik része szakszerű tisztítást és konzerválást igényel, ha pedig szükséges, az eredeti helyén, a homlokzaton javítható. Időleges eltávolítással járó, alapos restaurálást, kiegészítést a díszítmények  kisebb részénél szükséges elvégezni, illetve a hiányokat kell pótolni ahhoz, hogy ismét teljes pompájukban, hiánytalanul ragyogjanak az évszázados kerámiák. A felújítási munkálatok a tervek szerint még ebben az évben elkezdődhetnek.

Lovas Dániel cikke és a képek a ligetbudapest.reblog.hu weboldalon találhatók.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2020. nyár: A magyar film 30 felejthetetlen pillanata
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
7 960 ft 6 490 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 9 990 Ft
Az egykori kiállítási pavilonnak egyedi karaktert adnak a változatos formákban megjelenő, művészi kivitelű kerámiadíszítmények. A kép közepén díszkeret látható a zeneművészet allegorikus ábrázolásávalA képen felülről lefelé haladva az alábbi díszítménytípusokat fedezhetjük fel: balluszterek, konzolok, körbefutó fríz, amelyet tojássor és gyöngysoros akantuszlevélsor fog közre, majd lejjebb oszlopfők, rozetták, középen pedig egy faunfej. Felér egy termékkatalógussal a látványA műcsarnoki épületet mintegy keretbe foglalja a tetőperem alatt körbefutó, reneszánsz stílusú fríz.  A szeszélyesen kanyargó növényi indák, sárkányos virágvázák és szárnyas oroszlánok között ritmikusan elhelyezett tondókon többször is feltűnik a festészet és szobrászat három nagy alakja. A fríz kiemelt részletein felül Leonardo da Vinci, középen Raffaello, alul Michelangelo portréja láthatóA Zsolnay gyár terrakotta mintakönyvében megtalálható az épület fülkéinek terve (a montázson balról), így néz ki ma egy fülke (középen), az idők során eltűnt, de a terven és a korabeli fotókon látható váza közeli rokonát fedezhetjük fel a gyár szabadtéri múzeummá alakított udvarán (forrás: az Olof Palme Ház rekonstrukciós terve)Balra nőalak a művészet jelképeivel a Zsolnay gyár mintakönyvéből, középen a megvalósult szobor mai állapotában a városligeti épület homlokzatáról, jobbra pedig a műcsarnoki párkányfigurák ugyancsak 1885-ből származó változatai a Sikorski ház főbejárata fölöttA legnagyobb károsodást az épület sarkainál elhelyezett díszkutak szenvedték el, amelyeket egy időben betonozással próbáltak kijavítani. A montázson balról díszkút terve a gyári mintakönyvből, középen díszkút fotója 1936–1940 körüli felvételen, jobbra pedig az egyik díszkút mai állapotábanMa is ragyogó Zsolnay kerámiadíszek: díszkeret az építőművészet jelképeivel (balról), díszkeret büszttel (középen) és oszlopfő virág- és kagylómotívummal (jobbról)Az Olof Palme Ház 2017 októberében, a felújítás megkezdése előtt (a szöveget illusztráló fotók a szerző felvételei az épület és a kerámiadíszek felújítás előtti állapotáról)A Zsolnay gyárban az épületkerámiák gyártása az 1870-es években indult azzal a céllal, hogy a homlokzati gipsz- és kődíszítményeket olyan anyaggal váltsák ki, amely időtálló, és szükség esetén sorozatban is gyártható. A kezdeti években nagyon eltérő minőségű kerámiatípusokkal kísérleteztek, a műcsarnoki pavilon homlokzatán is többféle technikával készült díszítőelem fedezhető fel
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár