Húsvét-sziget: elég a régészekből!

A Húsvét-sziget egyes üzleti és politikai érdekeltségei, valamint az ott dolgozó régészek is azt szeretnék, ha a moainak nevezett kőszobrok egy részét - vagy akár az összeset - helyreállítanák.

Régészeti Disneylandtől tartanak

A látogatók ma kevesebb mint 50 helyreállított szobrot tekinthetnek meg a Húsvét-sziget hat különböző pontján. A szigeten feltárt szobrok száma azonban eléri a 900-at, és ez a szám az ásatások folytatása miatt még nőni fog. A kőszobrok csaknem felét egy dombon fekvő kőfejtőnél találták, ahol a bennszülöttek kibányászták és kifaragták a moaikat. `A sok szobor áldás és átok is egyben. Sok közülük már elpusztult, de mivel ilyen sok van belőlük, el kell majd dönteni, melyeket mentjük meg` - mondja Jo Anne van Tilburg amerikai régész, a húsvét-szigeti szoborprojekt vezetője.

Az első felfedezések izgalma

A sziget 3800 főnyi lakosságának többsége úgy véli, hogy a már helyreállított kőszobrok bőven elegendőek a turizmus fenntartásához, amely a sziget fő megélhetési forrása. Mindez ugyanis már több kárral jár, mint haszonnal: a látogatók száma 1990-ben még 6000 volt, 2005-re azonban 45 ezerre nőtt, és ez a gyors fejlődés a szolgáltatások és a természeti források rovására ment. "Nem akarjuk, hogy régészeti Disneylandet csináljanak belőlünk. Ha elkezdik helyreállítani a moaikat, akkor nem kerülhetjük el ezt a sorsot" - mondta egy interjúban Edmunds Paoa, Hanga Roa, sziget legnagyobb településének polgármestere.

A helyi kritikusok azzal érvelnek, hogy még több moai helyreállítása több problémát okozna, mint nyereséget, és elvenné az egyébként is szűkös forrásokat a többi tudományos kutatástól, amelyek annak a kultúrának a feltárására irányulnak, amely a sziget 1722-es felfedezése előtt ezer évvel élte virágkorát. "A kőszobrok önmagukban nem mondanak el mindent Rapa Nuiról, ezért a többi kőszobor csak azt ismételné, ami már eddig is tudtunk. Vannak más szempontok is, amelyek ugyanilyen fontosak. Minden összefügg mindennel, a lakóhelyek, a halászat, a mezőgazdaság" - nyilatkozta van Tilburg helyettese, Cristián Arévalo Pakarati, aki maga is bennszülött származású.

A Húsvét-sziget 1888 óta Chiléhez tartozik, 166 négyzetkilométeres területének csaknem fele nemzeti park, ami erősen behatárolja a terjeszkedést és a fejlődést. A terület további 30%-a chilei kormány tulajdona, amelynek használata a szigetlakók ellenérzése dacára szintén korlátozott. A Húsvét-szigeten körülbelül 20 ezer régészeti lelőhely található, amelynek 40%-a már elpusztult vagy erősen megrongálódott.

Minél több terület kerül azonban védelem alá, és lesz régészeti ásatások színhelye, annál kevesebb föld marad a szigetlakók megélhetésére. "Sokan panaszkodnak erre, míg mások többet törődnek a lovaikkal, mint a petroglifákkal (kőbe vésett feliratok), amiken a lovak taposnak" - mondja Sergio Rapu, a Hawaii Egyetem professzora.

Gyorsabban pusztulnak a helyreállított szobrok

Rapa Nui lakói szentként tisztelik a moaikat, amelyek összekapcsolják őket őseikkel, akik közül sokakat a 19. században rabszolgaságba hurcoltak Peruba, vagy elvittek a járványok. Ha ezek az emberek azt akarják, hogy minden maradjon úgy, ahogy van, akkor ennek egyik oka az lehet, hogy nem bíznak abban a régészeti munkában, amelyet eddig láttak. `Öregjeink azt kérdezik, miért kellene még több moait helyreállítani, mikor azt látjuk, hogy a helyreállított szobrok gyorsabban pusztulnak, mint azok, amelyek még a földön hevernek. Ha kitesszük őket az eső, a só és a zuzmó káros hatásainak, csak még rosszabb lesz a helyzet` - mondja Edmunds.

Lassan megunták a folyamatos vizsgálatokat

Az egyik legismertebb szoborhelyreállítási program egy japán társaság nevéhez fűződött a 90-es években. A szobrok helyreállítását később német és amerikai társaságok végezték, akiket szintén sok kritika ért. A chilei kormány szerint egy moai helyreállítása legkevesebb 500 ezer dollárba kerülne. "Több, mint 900 moai van a szigeten, tehát kb. 500 millió dollárról beszélünk. Nekünk pedig alig egy millió dolláros a költségvetésünk, így ezt magunktól nem engedhetjük meg" - mondja Edmunds.

Sok a panasz a kutatókra is, akik korábban elmulasztották felvilágosítani az embereket a munkájukról, és nem vonták be őket a projektekbe. Ráadásul a helyiek egy idő után megelégelték a régészeti munkákat és a régészeket. Thor Heyerdahl 1947-es Kon-Tiki expedíciója óta ugyanis a sziget nem csak a régészeket vonzotta, hanem  az antropológusokat, néprajzkutatókat, zenetudósokat, botanikusokat, biológusokat és művészettörténészeket is.

"Nekünk, Rapa Nui lakóinak már elegünk van azokból az emberekből, akik ide jönnek, tanulmányoznak bennünket, és cserébe nem adnak semmit. Ezek az idők már elmúltak" - mondta Arévalo Pakarati.