A teljes épségben megmaradt középkori váráról híres Sárvárt a Rába folyó nyugati partjának közelében kereshetjük fel.
Sárvár nevének alapján a régészek azt feltételezik, hogy már a korai Árpád-házi királyok uralkodása alatt létezhetett itt egy erődítmény, melynek feladata a nyugati irányból támadó német seregek feltartóztatása lehetett. Az erődítmény első okleveles említése 1288-ból maradt fenn, majd a 14. század elején a Dunántúl korlátlan hatalmú urai, a Kőszegi nemzetség tagjai bitorolták a környéket. Uralmukat Károly Róbert csapatai döntötték meg, a továbbiakban a kamara kezelte a váruradalomhoz tartozó környékbeli jobbágyfalvakat.
1390-ben Luxemburgi Zsigmond Sárvárt elzálogosította a belső udvari köréhez tartozó Kanizsai báróknak, vagyis a zálogösszeg kifizetéséig ők élvezhették az ide adózó népek földesúri szolgáltatásait. A család birtokossága azonban a 16. század első harmadában befejeződött, mivel Ferenc úr fiú utód hátrahagyása nélkül halt meg, fiúsított húgát, Orsolyát Nádasdy Tamás jegyezte el. A következő évtizedekben Sárvár lett a Nádasdy család szépen gyarapodó uradalmainak központja, ahol férje sűrű távolléteiben Orsolya asszony intézte a gazdasági ügyeket. A török rablóportyák ellen építették ki a sárvári véghelyet, melynek öt olaszbástyás erődítményét széles vizesárok oltalmazta.
17. századi metszeten
A török hódítók által "erős fekete bégnek" nevezett Nádasdy Ferenc, majd halála után özvegye Báthory Erzsébet is lakott falai között, őt 1610-ben a felvidéki Csejte várkastélyában Thurzó György nádorispán parancsára elfogták, és haláláig várfogságban tartották. A 17. században Sárvár uradalmi központjában hatalmas vagyon halmozódott fel, földesura - Nádasdy Ferenc - az ország harmadik legmagasabb méltóságát, az országbírói hivatalt viselte.
1949-es képeslapon
A főnemes azonban belekeveredett a Wesselényi-féle összeesküvésbe, melynek napvilágra kerülése után a bosszú nem maradt el. Ferenc országbírót társaival együtt lefejezték, óriási birtokait pedig elkobozták. Sárvárt a hozzá tartozó jobbágyfalvakkal együtt gróf Draskovich Miklós vásárolta meg az akkori időkben hatalmas összegnek számító 1300000 forintért. A várat a Rákóczi-szabadságharcban rövid ideig a felkelők uralták, majd az Esterházy főnemesi família szerezte meg.
A katonai jelentőségét elvesztő középkori várat későbbi földesurai jelentős mértékben átalakították, feltöltve a külső árkokat, mivel azonban épületeit folyamatosan lakták, hazai erődítményeink közül szerencsés kivételként teljes épségben fennmaradva várja a régmúlt idők iránt érdeklődőket.
