Hat kevéssé ismert nő a középkorból, aki nem elégedett meg a neki szánt szereppel

2018. március 9. 18:42

Korábban

A vakmerő polihisztor

A női tudósok aktívak voltak mind a gyakorlati, mind az elméleti orvostudományban. Közülük a leghíresebb Bingeni Hildegárd, akit nem lehet egyik csoportba sem sorolni. Tudós, orvosprofesszor, zenész, teológus, misztikus – Hildegárdot a legtöbbet elért középkori nőként tartják számon. A német asszony a legbonyolultabb teológiai fogalmakat is elemezte, mint például a Szentháromságot.

Szembeszállva férfi feletteseivel az egyházban, gyakorta tudott érvényt szerezni akaratának, mint például amikor egy új zárdát alapított. Hildegárd írt az emberi testről is, költői nyelven fogalmazva meg még a szaporodást is a nők szemszögéből. Zenéje, melyet ma is gyakran adnak elő, azt a nézetét tükrözi, hogy az emberek a zenével kísérletet tesznek a Paradicsom kozmikus harmóniájának újrateremtésére, amely a bűnbeeséssel elveszett, amikor Ádámot és Évát kitaszították az Édenkertből. Hildegárd Ordo virtutum című művében, amely egy zenés liturgiai dráma, az ördög küzd a lélek erényeivel, és csak az ördögnek vannak szöveges részei, a lélek a zenén keresztül válaszol.

Hildegárd egyéb írásai között vannak teológiai, kozmológiai és látnoki témájúak is. „Ne legyen egyetlen férfi sem oly vakmerő, hogy hozzá merjen bármit adni eme íráshoz, nehogy kitöröltessen az élők könyvéből”, írta. Habár sok középkori nő fordult a vallás felé, hogy értelmet találjon benső életének, Hildegárd nyilvánosan is kommentálta az állami és egyházi politikát. Levelek tömkelegét írta a pápának és más egyháziaknak a megváltás és az egyház szervezésének témakörében. 1158 és 1170 között négy prédikáló körútra ment, ami hallatlan volt abban a korban, amikor a nőkkel szembeni elvárás az volt, hogy engedelmeskedjenek Szent Pál tilalmának, és ne tanítsanak vagy beszéljenek egyházi ügyekről.

előző oldal következő oldal 4 / 6