Gyakran a biztos halálba toloncolta ki Spanyolország a „nemkívánatos” mór leszármazottakat
2020. október 16. 11:49 Múlt-kor
Korábban
A keresztény szemszög
A spanyol Habsburg uralkodók és a moriszkók kiűzését régóta követelő befolyásos hangok felfogásában a tömeges kitoloncolás dicsőséges, Isten által elrendelt megtisztulás volt. Az ő szemükben egy árulásra és eretnekségre hajlamos elemet távolítottak el a spanyol társadalomból, és a gyűlölt muszlim múlt utolsó maradványaitól is megtisztították az országot.
1609 viharos őszén Valenciában a rendelkezés támogatói, mint például Juan de Ribera valenciai érsek vagy a történetíró Jaime Bleda domonkos szerzetes, a király dicshimnuszait zengték, amiért végre fellépett a gyökeret eresztett belső ellenséggel szemben, amely szerintük továbbra is csökönyösen „Mohamed szektáját imádta” a száz évvel korábbi áttérés óta.
Bleda szemtanúja volt a valenciai kitoloncolásnak, és állítása szerint a látottak csak megerősítették meggyőződését: szerinte a moriszkók táncolva és énekelve érkeztek a tengerhez, amelybe többen be is sétáltak térdig vagy derékig, köszönetet mondva Allahnak felszabadulásukért.
III. Fülöp és miniszterei igen hasonló fényben látták a moriszkókat. A döntést megelőző számos tanácsülésen, amelyen a „moriszkókérdést” vitatták meg, a magas rangú papok és miniszterek egyaránt úgy érveltek, a moriszkók elegendő időt kaptak már arra, hogy „jó és hűséges keresztényekké” váljanak, azonban egyöntetűen elutasították az új hit őszinte felvételét.
Többük állítása szerint a moriszkók nem voltak hálásak a számos türelmi időszakért, amelyet kijelöltek a hivatalos áttérésük óta, és az inkvizíció erőfeszítései ellenére továbbra is a muszlim hitet gyakorolták.
Más tanácsadók ötödik hadoszlopként látták a moriszkókat, akik titokban a spanyol korona muszlim és protestáns ellenségeivel működtek együtt, valamint az észak-afrikai kalózokkal. Egyesek az inkvizíció által „leleplezett” összeesküvéseket hozták fel bizonyítékként, mások a II. Fülöp idején zajlott alpujarrasi lázadást (1568-1571): amikor a granadai moriszkóknak megtiltották anyanyelvük használatát és szokásaik gyakorlását, Granadában és a környező hegyvidéken fegyveres lázadás robbant ki, amelynek során számos atrocitást követtek el a keresztény lakossággal szemben, továbbá török és észak-afrikai önkéntesek is csatlakoztak hozzájuk.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
6. A trianoni békediktátum és következményei
II. Népesség, település, életmód
- Amikor megkondultak a harangok: 101 éves a trianoni békeszerződés
- A magyar-román diplomáciai kapcsolatok megszűnésével fenyegetett Ceaușescu falurombolási terve
- „Burgenlandért Sopron”– egy szavazás, amely megmásította a trianoni döntést
- Csak mélyítette a szakadékot győztesek és legyőzöttek között a kisantant létrejötte
- Hiábavaló volt a magyar delegáció minden érvelése a trianoni béke feltételeivel szemben
- Így került Erdély 100 éve a románokhoz
- Milyen szerepet játszott Tisza István az 1918-as „nagy összeomlásban”?
- Az orvos, a macskakő és az angol beteg – így írta át egy sikeres műtét a trianoni határokat
- Hat rövid életű állam Magyarországon, amelyet elsodortak a trianoni béke viharai
- Ferenc Józsefet is elkápráztatta a Lumière testvérek mozgóképelőadása tegnap
- Manstein tábornok terve vitte sikerre a Franciaország elleni német hadjáratot tegnap
- Sokáig tagadta a maffia létét az Egyesült Államokban az FBI legendás vezére tegnap
- Együttműködésről állapodott meg a Magyar Nemzeti Levéltár és a Magyar Batthyány Alapítvány tegnap
- A Rubik-kocka lesz a pécsi Zsolnay Fényvesztivál versenyének fő témája tegnap
- Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye is megtekinthető a PIM kiállításán tegnap
- Végrendeletében tiltotta meg Fred Astaire, hogy életéről film készüljön tegnap
- Versenyt futottak a nagyhatalmak a német tudósokért a 2. világháború után tegnap