Foglalkozása: lovag

A lovagság: hagyományok, szokások, magatartások és intézmények szövevényes rendszere, amely a középkori Nyugat-Európában alakult ki.

A lovagság kezdetben nem volt zárt csoport, maga fogadta be tagjait, akiket a többiek fegyvertársnak tekintettek. Ebben hasonlított azokhoz a régi germán harcosokhoz, akik egy-egy nagyhírű katonavezető köré tömörültek. A felvétel ünnepélyes szertartás keretében zajlott le, ezt nevezték később lovaggá ütésnek. A lovaggá válásnak három feltétele volt: kellő gazdagság (lovak, fegyverek), harci edzettség (amelynek megszerzése már a serdülőkor legelején elkezdődött), végül pedig a befogadás, vagyis, hogy a lovagok önként fogadják maguk közé a jelöltet.

A XII. század végén feltétellé vált az is, hogy a jelölt lovagi családból származzék: ezzel kezdetét vette a lovagi arisztokrácia vérségi nemességgé való átalakulása. A XI-XII. században Nyugat-Európában ugrásszerűen megnőtt a népesség. Új, addig parlagon heverő területeket tettek megművelhetővé, ismét fejlődésnek indultak a városok, a kereszténység újra meghódította a Földközi-tenger medencéjét, s megújult a pénzgazdálkodás. A régi feudális világ, amely lényegében statikus társadalmi-gazdasági egyensúlyon nyugodott, nem volt képes azonnal alkalmazkodni az idők és a struktúrák változásához. A kereskedők megtollasodtak, s megnőtt azoknak az apátságoknak a vagyona is, amelyek időben fölismerték a fejlődés új irányát, s termelőerőiket kézműipari központok kialakítására fordították.

A változások nyomán széles körű, mély válság bontakozott ki a feudális rend alsóbb rétegeiben. Azok a szabad parasztok, akik egyben harcosok is voltak, s a nagy váruraktól függő kis birtokuk volt, elszegényedtek, otthagyták kis birtokaikat, s inkább a nagyurak váraiban vállaltak katonai szolgálatot. E várurak hatalma nagyon megerősödött, különösen Franciaországban, a X. században kialakult feudális anarchia következtében.

A nagy vagyonú várurak mellett gondtalan volt az élet, hadjáratok alkalmával a lovagok közül sokan kerültek el messzi tájakra is, megfordultak pompás feudális udvarokban - például Spanyolországban - látták a Szentföldön az arab városok mesés gazdagságát. A szolgálat tehát változatos volt és meglehetősen jövedelmező is, hiszen a zsákmányból minden lovagnak jutott.

A cikk teljes terjedelmében a 2006. évfolyam decemberi számában olvasható!