Fizetését igyekezett a szegények megsegítésére fordítani Öveges József

2024. november 10. 20:20 Kulcsár Ádám

Korábban

Boldogsággal nyugtázza a fizika győzelmét

Szigorúsága – vagy inkább igényessége – az egyetemi évei alatt is megmaradt. Végtelenül fel tudta háborítani az, ha a felelő semmit sem készült a vizsgára. Az 1940-es évek második felétől a tankönyvek mellett egyre több – az egyszerűségre és az érthetőségre törekvő – ismeretterjesztő könyvet is írt. Művei könnyedek, élvezetesek, s bár felnőttes, gyakorlatias tartalommal teliek, mégis, mintha gyermekeknek íródtak volna.

Az új magyar természettudományos ismeretterjesztő stílus megteremtőjének is nevezett Öveges gyakran emlegette kedvenc mondását: „aki nem tudja elmondani azt, amit tud, úgy, hogy egy utcaseprő is megértse, az maga sem érti igazán.” A professzor nem hagyta, hogy a könyvét olvasó csupán passzív szemlélője, netán szenvedője legyen sorainak, hanem meg is dolgoztatta: a sok száz hétköznapi, fizikai problémát követően a fejezetek végén kérdéseket tett fel az elhangzottakról.

Kísérleteivel nem csak a diákságot ejtette ámulatba

A bűvészmutatványok könyvének is beillő, 1953-ban kiadott Játékos fizikai kísérletek című művét – sok másikhoz hasonlóan – igen nehéz letenni, ha már belekezdett az ember. Egyszer levelet kapott egy munkástól, aki „megdorgálta”, hogy egész éjjel tartó olvasása után kellett másnap a gyárba mennie dolgozni.

Harminchárom művét közel félmilliós példányszámban adták ki. A kiadók tudták, hogy egy-egy Öveges-kötet biztos siker. Ugyanígy a különböző tudományos folyóiratok is kihasználták bevételeik növelésére a Bugát-emlékéremmel és SZOT-díjjal is kitüntetett professzor jól csengő nevét.

Maga a kommunista rendszer is igényt tartott a tanár úr személye által biztosított előnyökre, így 1968-ban a Hazafias Népfront küldöttévé választották. Ám az elvárt szocialista szólamok szállítója helyett a hatalom beszédeiben „csak” a fizikust kapta: „ha majd a természet megismerésének és az ismeretek alkalmazásának a kérdései állnak annyira az érdeklődés terében, mint a politikaiak, megérkezett a várt boldog kor.”

1945-től a rádióban, 1959-től 12 éven keresztül a televízióban is lehetőséget kapott Öveges, hogy átadja szeretett fizikájáról meglévő mérhetetlen tudását. A havi egy alkalommal leadott, élőben közvetített, 100 kérdés – 100 felelet név alatt futó fizikai előadásait most, öt-hat évtizeddel később is élvezet megtekinteni.

Előadásai még évtizedekkel később is figyelemre méltóak

A zalai ízes tájszólásban, tagoltan beszélő, jellegzetes szemüveget viselő, mosolygós, kedves arcú öregúr naiv rácsodálkozással, mintha a képernyők előtt jönne rá a kísérlet megoldására, s olyan boldogsággal nyugtázza a fizika győzelmét, mintha saját gyermeke megszületésének örülne. Szeméből szeretet sugárzik: a nézők és imádott fizikája felé.

Emberi és tudományos teljesítménye élete végéig folyamatosan növekedett, művei sorra felülmúlták az előzőeket. Élete alkonyán is egy újabb könyvén dolgozott. Életmódján, a szerzetesi korban kialakult napi rutinján sohasem változtatott. Kora hajnalban kelt, a budapesti piarista rendház ebédlőjében elfogyasztott ebéd és a néhány perces, könyvekkel roskadozó budai háza felé tartó séta kivételével végig dolgozta a napot.

Heki hazatért. A Kossuth-díjas fizikaprofesszor egykori pákai lakóháza ma emlékmúzeum. A tárlatból természetesen Öveges híres kutyája, Heki sem hiányozhat, amely megfelelő rezonancia esetén kiugrik a házából.

Szabadságot csupán július végén vagy augusztus elején két-három hét erejéig engedélyezett magának, ilyenkor szinte kivétel nélkül a zalai családi házba látogatott, külföldi utakra nem költött. Még halála előtt egy héttel is egy rádióriporton dolgozott. 1979. szeptember 4-én agyvérzésben hunyt el, miközben egy fénytörési kísérletet igyekezett szemléltetni otthonában. Ezzel is visszaigazolta azt, ahogy egyszer önmagát jellemezte: „Én a meglátás, a tudásgyarapítás örömét és boldogságát akarom egyszerű kísérleteimmel mindenkinek megszerezni. Valóban megszállott vagyok!”

előző oldal 3 / 3