2024. őszi különszám: Ármány és szerelem a Fehér Házban
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Ezer év után hallhatjuk először az „elveszett” középkori dallamot

2016. április 28. 17:59

Maga a zene vagy csupán egy dallam univerzális, minden korban ugyanúgy élvezhették, azonban megeshet, hogy egy időre szem elől veszítjük. Nem csupán azért, mert egy poros pince mélyén, senkitől sem zavartatván vészelte át az elmúlt évtizedeket, hanem mert a korabeli „kottázási” módszer ma már sokszor szinte megfejthetetlen. Egy húszéves kutatás során egy történésznek, valamint egy zenei előadóművésznek egy gyönyörű, ezeréves dallam titkait sikerült kihámoznia egy középkori dokumentumból.

A Vigasztalás hangjai című, 11. századra datálható muzsika dallamai közel ezer esztendő után a Cambridge-i Egyetemen szólaltak meg ismét. A kutatók az úgynevezett neumák – az énekhangok lejtését, illetve egy-egy dallamfrázist leíró grafikus jelek – segítségével fejtették meg az egykoron Boethius római filozófus (480-524) A filozófia vigasztalása című művét kísérő zeneművet.

A kutatás két évtizeden át folyt. A kis híján egy emberöltőnyi idő hátborzongatóan soknak hangzik ahhoz képest, hogy a dallamot gyakorlatilag egy perc alatt le lehet játszani. Azonban fontos tudni, hogy a középkor ezen szakaszában még nem az általunk ismert kottába jegyezték le a hangjegyeket, ami jelentősen megnehezítette a kutatást. A szövegsorok közé írt neumák azt mutatták, hogy a szöveg egyes szótagjait milyen irányú – lefelé, vagy fölfelé elmozduló – dallammal kell megszólaltatni.

Ezer évvel ezelőtt még a gyakran – időben és helyszínenként is – változó dallamformulák (egy neuma 1-4 hangos dallamformulát jelöl) segítségével „kottázták” le a zenéket, ezen stílust pedig már évszázadok óta senki sem használta (ráadásul gyakran a helyszín megjelölése sem szerepel rajtuk), így első pillanatra talán lehetetlennek is tűnt a megfejtése.

Sam Barrett cambridge-i kutató az eltelt húsz évet a Vigasztalás hangjai neumáinak lelkiismeretes böngészésével töltötte. Majd csatlakozott hozzá Benjamin Bagby, a középkori zeneművekkel foglalkozó Sequentia együttes tagja is, akinek segítségével több gyakorlati lehetőséget is kipróbáltak, amíg eljutottak a legvalószínűbb hangokhoz.

„Ben több különböző lehetőséget is kipróbált, én pedig véleményeztem, majd ezt fordítva is megtettük” – mondta Barrett. Hozzátette: „szenzációs volt ezen a projekten dolgozni, olyan volt mint egy intellektuális puzzle, amelyet egy 11. századi személy állított össze. Sokszor éreztük úgy, amikor a dallamok már szinte kézzelfogható közelségbe kerültünk, hogy magunk is a középkorban vagyunk”. A kutatók előtt a legnagyobb akadály egy, a „Cambridge-i Énekek” című mű egyik hiányzó oldala volt, amelyen a korszak létfontosságú jelöléseit rajzolta le a középkori zeneszerző.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. ősz: 1944 – A szégyen éve
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
12 450 ft 9 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár