Évtizedekre elfelejtette és magára hagyta a világ a Vöröskereszt elvi megalapozóját
2021. május 8. 17:55 Múlt-kor
A ma 193 éve, 1828. május 8-án született Jean Henri Dunant életének sorsfordítója volt az 1859-es solferinói csata. A sebesültek borzalmas állapotát látva kezdeményezte megsegítésükre a széleskörű összefogást. 1910-ben bekövetkezett halála miatt azt már nem élte meg, hogyan állították az első világháborúban harcoló hatalmak a Nemzetközi Vöröskeresztet minden addiginál nagyobb feladat elé. A segélyszervezet alapítója élete végét elfeledetten, egy szegényházban töltötte.
Korábban
Üzletember a csatatéren
Jean-Henri Dunant (1828–1910) svájci üzletembert eredetileg a III. Napóleon francia császárral való találkozás vágya hajtotta a harctérre. Ugyan korábban is részt vett különböző jótékonysági akciókban, de a solferinói csatamezőn való megjelenése teljesen véletlenszerű volt.
1859. június 24-én engedélyt kért a francia parancsnokságtól, hogy megtekinthesse a solferinói ütközet színhelyét. Ekkor sebesült osztrák katonákra talált rá, akiket a város lakossága ütlegelések közepette űzött ki éppen menedékhelyükről. Ez a jelenet indította el benne a segélynyújtást és a sebesültek ápolását végző szervezet létrehozásának gondolatát.
A háborúk, katasztrófák és természeti csapások áldozatai hosszú évszázadokon át semmiféle intézményes védelmet nem élveztek. Az egyházi és polgári szervezetek alkalmankénti segélynyújtása az adott közösség összefogásán és akaratán múlott.
A csatatéren maradt sebesültek sorsa a környező lakosság kezében volt. A 16. századtól vált gyakorlattá, hogy a harcoló felek előzetesen megegyeztek a hadifoglyok cseréjéről, kiváltásuk módjáról, a beteg és sebesült katonák védelméről. Ezen alkalmi szerződések azonban nem váltották ki az intézményes rendezést.
Az egyének és közösség segítő akciói esetiek és elszigeteltek maradtak, nem váltak nemzetközi, még csak országos szintűvé sem. Ahogyan Kapronczay Károly rámutat tanulmányában, ez Dunant érdeme volt.
Dunant Solferino lakosaiból saját pénzen önkéntes mentőcsapatokat szervezett és a sebesültek számára szükségállomásokat létesített. A terepmunkával párhuzamosan hozzálátott az ügy mögé befolyásos támogatókat szerezni, arisztokratákkal levelezett és hazatérése után könyvet írt tapasztalatairól, valamint az összefogás fontosságáról.
Beszámolója Európa-szerte nagy visszhangra talált, amire talán ő maga sem számított. Dunant a sikerén felbuzdulva európai lobbikörútra indult, hogy a politikai döntéshozókat megnyerje nemzeti, majd egy nemzetközi segélyszervezet létrehozásának.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
ősz
Múlt-kor magazin 2015
- Amikor a „kis munka” 33 hónapot jelentett - ondi kényszermunkások a Szovjetunióban
- Megaláztatás Szibériában - magyar nők a Gulágon
- Magyar sorsok a Gulágon: megjelent a Múlt-kor őszi száma
- Ondi kényszermunkások a Szovjetunióban
- A támogatott, a tűrt és a tiltakozó Lengyel József
- Rudolf, a trónörökös halála
- A csalogány és a csalogányvadászok
- Marie Curie és a „rádiumlányok”
- Kivégzésük előtt mondták
- Hatásvadász bestsellereiről lett ismert a 2. világháborút is megjárt Herman Wouk tegnap
- Tiszavirág-életűnek bizonyult Norvégia első függetlensége tegnap
- A magyar történelemben Mária volt az első nő, akinek fejére került a Szent Korona tegnap
- Újabb corvinák érhetőek el az Országos Széchényi Könyvtár online felületén tegnap
- Emlékérmékkel ünnepli a független magyar pénzügyi rendszer létrehozását a Nemzeti Bank tegnap
- Nemzedéke magányát és csalódásait jelenítette meg verseiben Dsida Jenő tegnap
- A bécsi udvar fojtogató légköréből menekülve érte utol a végzet a magyarok királynéját, Sisit tegnap
- Csak a halál tudta megállítani a világuralomra törő Dzsingisz kánt tegnap