Eltörölhetetlen örökséget hagyott az emberiségre hosszú történelme folyamán a mesés Babilon

A bibliai király

A kassú dinasztia bukása után Babilonban egy hosszú, háborúskodással teli időszak következett. Az újabb aranykor csak az Újbabiloni Birodalom (Kr. e. 626 – Kr. e. 539) idején, a káld dinasztia uralkodásával érkezett el. A dinasztia második királya, II. Nabú-kudurri-uszur (Kr. e. 605 – Kr. e. 562) a birodalom történetének egyik legnagyobb uralkodója volt.

Nagyszabású építkezéseinek köszönhetően a több százezer lakosú Babilon a világ egyik leglenyűgözőbb városává vált. A szinte szabályos téglalapot formázó, utcái ésszerű elrendezése miatt a várostervezésre is nagy hatást gyakorolt várost kettős falrendszer vette körül. A település főutcájára, a mázas téglákkal borított felvonulási útra észak felől a Kr. e. 575-ben a város nyolcadik bejárataként megépített, hasonlóan díszített Istár-kapun át lehetett belépni.

Három palota is az uralkodó rendelkezésére állt. A hatalmas déli palota (Nagy Sándor halálának helyszíne) volt a király fő rezidenciája, de ekkor készült el az északi palota is, nyári lakhelyét pedig a városon kívül húzták fel, hogy ide vonulhasson el a hőség idején a városban tapasztalható kellemetlen szagok elől. Uralkodása alatt befejezték Marduk isten lakóhelye, az arannyal, ezüsttel és drágakövekkel borított Észagíla templom, valamint a szintén Marduknak szentelt, 91 méter magas Étemenanki zikkurat megépítését, amely sokak szerint azonos a bibliai Bábel tornyával.

Lenyűgöző eredményei ellenére a zsidó hagyományban negatív kép él az uralkodóról. II. Nabú-kudurri-uszur ugyanis asszír szokásnak megfelelően minden évben felvonult, hogy beszedje az adót, és megbüntesse az ellenszegülő városokat. Erre a sorsra jutott Jeruzsálem is, amelyet a király Kr. e. 597-ben és 586-ban is megostromolt seregével. Büntetésképpen több tízezer zsidót hurcolt el Babilonba (babiloni fogság), és a második ostrom alkalmával egész Jeruzsálemet, többek között Salamon templomát is leromboltatta.

II. Nabú-kudurri-uszur olyan magaslatra emelte Babilont, amelyet később már sohasem tudott elérni. Kr. e. 539-ben Kürosz perzsa király megdöntötte a káld dinasztiát, ezzel Babilónia függetlensége örökre elveszett. 482 táján már a sokadik perzsa uralom elleni felkelés robbant ki, Xerxész, az uralkodó pedig válaszul kifosztotta és feldúlta Babilont. A Kr. e. 4. században Nagy Sándor is elfoglalta Mezopotámia gyöngyszemét. Halála után bármelyik államalakulat (szeleukida, pártus, szászánida) foglalta el Babilóniát, egyszerű tartományként tagolta be birodalmába.

A legújabb korban Szaddám Huszeinnek a korabeli város pontos másának felépítésére tett erőfeszítéseit leginkább egy dilettáns, szerencsétlen kísérletnek tekinthetjük, ahogy a városban 2003-ban katonai bázist berendező amerikai csapatok ténykedése sem használt túlságosan a műemlékeknek. Babilon örökségét azonban nem csak az elhagyatott romok jelentik.

1. Isten kapuja
2. Idegen uralom
3. A bibliai király
4. Sokszínű hagyaték

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Anno

• A kataklizma, ami elhozta a portugál gyarmatbirodalom végét
• Az elektromos jelzőlámpával világelső lett a forgalmi káosz legyőzésében Cleveland városa
• A lámpásokból kifogyó olaj mentette meg Whitehaven kikötőjét a „rebellis” amerikaiaktól
• Bosszúvágy, pénzhiány, hatalmi intrikák: a keresztesek pusztítása Konstantinápolyban
• Patton tábornokot előbb az amerikaiak, majd a szovjetek próbálhatták meg eltenni láb alól
• Végső elkeseredésében választotta a halált az első világháború utolsó percében elesett katona