Előkerült a legrégibb héber ABC

Egy dél-jeruzsálemi ásatás során előkerült kődarab felületén olvasható két betűsorról azt állítják a szakemberek, hogy az az eddig látott legrégebbi héber abc lehet.

Átmeneti vésetek

Eddig csupán feltételezni lehetett, hogy az i.e. 10. századi Izrael lakói írástudók voltak; megdönthetetlen bizonyíték erre nézve nem állt a tudósvilág rendelkezésére. Az idei nyár óta zajló dél-izraeli ásatás során felfedezett kődarab most egyértelműen alátámasztja a találgatásokat. A kő egyik oldalán tál alakú vájat látható, a két soros abc pedig a kő másik oldalán kapott helyet. A bemélyedésből arra következtetnek a tudósok, hogy a lelet kultikus rituálék használati eszközeként szolgált a Bibliában aranykorként ábrázolt X. században.

Ron E. Tappy régész, a pittsburghi Teológiai Papnevelde professzora egy épületmaradványba beágyazódva figyelt fel a különleges jelentőséggel bíró tárgyra. Az ebből levonható konklúzió arra az ősi felfogásra utal, miszerint a betű távol tartja az ördögöt.

Néhány kutató szerint a kőbe vésett abc azt az átmeneti időszakot örökítette meg, amikor a betűk már nem jellemezhetők eredeti föníciaiként, még nem a végleges héber írásjegyek, de már felismerhetően megközelítik azt. "Ez az [időben] első ismert példánya a héber abc-nek, s mint ilyen, fontos viszonyítási alap az írás történetében" - olvasható a szakértői vélemény a New York Times honlapján.

P. Kyle McCarter, az amerikai John Hopkins Egyetem közel-keleti írásokkal foglalkozó professzora bár óvatosan fogalmaz, azért maga is a fenti elmélet híve. "Főníciai típusú abc ... proto-hébernek gondolom, de minden kétséget kizáróan nem tudom bizonyítani" - nyilatkozta.

A héber betűírásról köztudott, hogy az jelentette - többek között - az európai kultúra alapjául szolgáló görög jelzőrendszer alapját. A mostani felfedezés tehát abból a szempontból is jelentős, hogy saját civilizációnk egyik legrégebbi nyomát is magán hordozza.

Ellentmondásos aranykor

A tel zayiti lelőhely Izrael déli, hegyekkel borított területén fekszik, körülbelül harminc kilométerre a szárazföld belseje felé az egykori filiszetus kikötőtől, Askhelontól. Az ásatás során felszínre kerülő épületegyüttes meglétének a ténye arra a kijelentésre késztette a lelet felfedezőjét, dr. Tappy-t, hogy az ókorban fontos szerepet betöltő határtelepülésként értékelje a várost, amelyet a terjeszkedő, izraeli királyság alapíthatott. Egy ilyen méretű és ilyen magas kultúrával rendelkező város - mondja a tudós - mindenképpen centralizált bürokráciát, politikai vezetést és az írás képességének ismeretét feltételezi.

Tappy és a lelet

Szakemberek egy csoportja ugyanakkor hangosan ellenzi, hogy Dávid és Salamon regnálásának idejét valóban aranykorként tarthatnánk számon. Néhány régészeti bizonyítékból arra lehet ugyanis következtetni, hogy Izrael két leghíresebb uralkodója alig volt több két törzsi vezetőnél. Valódi, politikai keretek közt kiépült államképződmény - szerintük - csupán jó egy évszázaddal később jött létre a területen.

Az általánosan elfogadott bibliai nézettel íly módon tehát szembehelyezkedő társaság kijelentéseit Tappy sem cáfolja egyértelműen. Maga is beismeri, van némi ellentmondás abban, ahogy az abc-t tartalmazó kő és más régészeti tárgyak korabeli jelentőségét jellemezte, valamint, hogy milyen fejlettségi szintet feltételezünk egy háromezer évvel ezelőtti társadalomról. Vagyis, vigyázni kell egyes tárgyak és felfedezések korabeli jelentőségének túlhangsúlyozásával.