Egy római harcost védelmező Medusza-főre bukkantak Törökországban

A Medusza-fej az ókorban számos helyen és formában felbukkant (illusztráció) (Wikipedia / Carole Raddato / CC BY-SA 2.0)

A Medusza-mítosz legkorábbi változata szárnyas szörnyetegként írja le a lényt, akinek pillantása kővé változtatta a szemlélőt. Az archaikus korból származó első ábrázolásai is látványosan iszonytatóak voltak: kerek arc kidülledő szemekkel, tágra nyitott száj, kinyújtott nyelv, hegyes fogak, agyarak, néha még szakáll is.

Az ábrázolásmód az i. e. 5. században változott meg, ahogy a művészi irányzatok a szimmetriára és az arányok tökéletességére alapuló esztétika irányába tolódtak el. Az archaikus kor groteszk gorgója emberszerűvé és nőiessé vált, a klasszikus kor veszedelmes szépségévé lágyulva.

Az ünnepelt szépségből Athéné átka miatt kígyóhajú szörnyeteggé váló Medusza képe az i. e. 1. században alakult ki, és Ovidius fő műve, a Metamorphoses (Átváltozások) rögzítette végleg a köztudatban.

Ő írja le a gorgóneion, a fegyverzeten vagy páncélon viselt Medusza-fejes medál eredetét is: Athéné a Perszeusz által neki ajándékozott fejet aigiszére (pajzsára) helyezte, hogy megrémítse ellenségeit.

Medusza fejének apotropaikus (bajelhárító) erőt tulajdonítottak, és a gorgóneion számtalan helyen felbukkant a görög-római kultúrában: városfalakon és templomi frízeken, érméken, vésett drágaköveken, bútorokon és kerámiákon, és persze Athéné-ábrázolások páncélzatán. Az isszoszi csatát ábrázoló híres pompeji Nagy Sándor-mozaikon a világhódító mellvértjén is egy gorgó-főt láthatunk.

A Perrhében talált medál a Medusa Rondanini, az i. sz. 1–2. század fordulójáról származó római maszk stílusában készült, ami maga is valószínűleg egy görög eredeti másolata. A gorgó továbbra is félelmetes, bűverejű tekintetével egyenesen előre mered, de itt már szépség és nem szörnyeteg.

A torzszülött lényként hátán viselt szárnyai itt már aprók, szinte csak jelzésértékűen jelennek meg a fej tetején. A fejet borító, tekergőző kígyók immár hullámos hajfürtök, mindössze két hüllő maradt meg, az áll alatt összefonódva.

A tavalyi perrhei ásatás során egy i. sz. 2. századi bronz katonai diploma (diploma militare) darabjai kerültek felszínre. A latin felirat egy bizonyos Calcilius Antiquust jelöl meg tulajdonosaként, aki két évtizedet szolgált katonaként Szíriában, és i. sz. 123-ban Hadrianustól kapta meg a tisztes elbocsátást.

A most talált medál valószínűleg fiatalabb, mint a diploma, de a két fontos katonai ereklye azt sugallja, hogy a környéken sok katona és veterán fordult meg.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

­ősz
Múlt-kor magazin 2021

• Ókori emberáldozatok 
• A magyar könnyűzene a hetvenes években
• Az MSZMP-tömegszervezetek mindennapjai
• Piranesi rézkarcbörtönei
• Itt a szép, itt a jó, itt a parázs gesztenye!
• A szepesgörgői Görgey–Csáky-kastély
• Magyar konyha a gulyás előtt
• A háztáji gazdálkodás kialakulása és szerepe
• Az Én évtizede a rockzenében