Denke papa kicsiny boltja – a ziebicei kannibál vérfagyasztó története

2018. június 12. 16:53 Múlt-kor

Karl Denke az akkor még Németországhoz tartozó lengyel kisváros közösségének köztiszteletben álló alakja volt a 20. század első évtizedeiben. Az idősödő, kedves bácsi rendre szállást biztosított a városba érkező látogatóknak és boltjában mindig akadt néhány adag pácolthús, amiért az első világháborút követő gazdasági válság idején a városka lakói különösen hálásak voltak – legalábbis addig, amíg fény nem derült a „disznók” valódi eredetére.

Korábban

Karl Denke 1860-ban született egy kis faluban, – az akkor még Poroszországhoz tartozó – Sziléziában. Egy tehetős parasztcsalád gyermekeként minden adott volt számára, hogy megalapozza későbbi életét. A fiatal Karl azonban meglehetősen problémás gyerek hírében állt, az iskolában rossz jegyeket szerzett és egy alkalommal még el is szökött otthonról. Egy ideig kertészinasként kereste a kenyerét, majd amikor édesapja 1895-ben elhunyt, örökségéből saját birtokot vásárolt.

Gazdálkodóként azonban hamarosan kudarcot vallott, ezért eladta a farmot és az abból szerzett pénzen a környék központi településére, Münsterbergbe (ma Ziebice, Lengyelország) költözött. Itt egy kétszintes házat vásárolt magának, amelynek földszintjén egy kis üzletet rendezett be. A boltban elsősorban pácolt disznóhúst árult befőttesüvegekben, de állandó portékái között bőröveket és nadrágtartókat is találhattak a betévedő vásárlók.

A kellemes természetű Denke rövidesen a 8 ezer fős városka közösségének köztiszteletben álló alakjává vált. Éveken keresztül játszott az orgonán az istentiszteletek alkalmával és rendre segédkezett a temetéseken is, így például ő cipelte a temetőbe a fejfákat. Utóbbi szertartások alkalmával rendre beszédbe elegyedett a más városokból érkező emberekkel és gyakorta szállással kínálta őket saját otthonában.

Az első világháborús vereség és az azt követő évek rendkívül érzékenyen érintették a német gazdaságot. A hatalmas infláció miatt rengetegen mentek tönkre, és még az addig jómódúnak számító Denke is kénytelen volt eladni házát néhány befektetőnek, akik abban több lakást alakítottak ki. Arra azonban még ekkor is volt pénze, hogy egykori házának alsó szintjét magának bérelje ki, így tovább folytathatta boltjának üzemeltetését, míg maga beköltözött a mellette lévő földszinti szobába.

Denke papa – ahogy a városban ismerték – népszerűsége az ínséges időkben sem csökkent. Disznóhússal telt befőttes üvegei nagy népszerűségnek örvendtek a gyakran éhező lakosság körében, és az ekkor már jócskán 60-es éveiben járó férfi továbbra is fekvőhelyet biztosított a városban járó idegeneknek és hajléktalanoknak. Ezek a vendégek aztán jellemzően hamarosan tovább is álltak Münsterbergből – legalábbis Denke szomszédai így tudták.

1924. december 21-én este aztán szokatlan dolog történt. Denke boltjából egy Vincenz Olivier nevű férfi tántorgott ki az utcára, vérben tocsogva, segítségért kiáltozva. Denke felső szomszédja sietett először a segítségére, orvost hívott és ellátták Olivier sebesüléseit. A legyengült férfi közben azt motyogta, hogy Denke papa támadta őt meg egy fejszével.

A hatóságok azonnal letartóztatták a boltost, aki azt állította, hogy önvédelemből sebesítette meg a férfit. A rendőrök ennek ellenére egy cellába zárták, ahol Denke még aznap éjjel, 11:30-kor felakasztotta magát.

A hatóságok ezután házkutatást tartottak az üzletben. Először csak mindent átható ecetszagra lettek figyelmesek, majd a szemük elé tárult az igazi borzalom: Denke hálószobájában egy egész rakás embercsontra bukkantak, míg a szekrények telve voltak véres ruhákkal. A helyszíni jelentés szerint többek között 120 lábujjcsont, öt borda, két lapocka, 16 combcsont és négy könyökcsont is előkerült. Pillanatokon belül nyilvánvalóvá vált, hogy Denke papa nem csak egy boltot, de egy saját vágóhidat is üzemeltetett.

Ziebice kannibáljának történetét még ma sem ismerjük teljes egészében. Első ismert áldozatát 1903-ban szedte, és úgy tűnik rendszeresen hasznosított emberi maradványokat a hús- illetve, övkészítés során. Áldozatainak pontos számát illetően csak találgatni tudunk, de a rendőrségi jelentések alapján legalább 42 ember vesztette életét Denkénél „vendégeskedve.”