Csontokból lepárolt gyógyszerektől reméltek egykor jobbulást Európa koronás fői
2021. november 11. 18:39 Múlt-kor
II. Károly angol király 1685-ben egy agyvérzést követően halálos ágyán feküdt. Orvosai minden lehetséges módon próbálták megmenteni életét, de az uralkodó csupán egy bizonyos csodaszerbe vetette minden hitét: évekkel korábban magától Jonathan Goddardtól, Oliver Cromwell orvosától és vegyészétől szerezte meg csinos összegért a Goddard-cseppek titkos képletét. A vegyész azt állította, hogy találmánya – amely később a Király Cseppjeiként vált ismertté – csodálatos módon meggyógyít mindenféle nyavalyát. Receptje igen bonyolult volt, számos hozzávalót és többszörös lepárlást írt elő, de hatékonysága egyetlen kardinális összetevőn múlott: öt fontnyi porrá tört emberi koponyán.
Korábban
Orvostudományi forradalom
Nem is akármilyen koponyán. A korabeli orvostudomány álláspontja szerint egy idős ember csontjai magukban hordozhatták azokat a betegségeket, amelyeket a Cseppeknek gyógyítaniuk kellett volna. Ideális esetben a koponya fiatal, egészséges embertől származott, aki lehetőleg ereje teljében halt erőszakos halált, így forrásként sokszor szolgáltak kivégzések és háborúk.
Amikor II. Károly végül meghalt, orvosai már napi negyven cseppet adagoltak neki a rémes elixírből. Talán mondanunk sem kell, hogy a gyógyital nem váltotta ki a kívánt hatást, sőt, más, hasonló természetű kezelésekkel együtt talán még siettették is halálát. De a tény, hogy a Cseppek nem mentették meg II. Károly életét, nem tántorította el alattvalóit attól, hogy továbbra is fogyasszák a kotyvalékot. 1686-ban Anne Dormer így írt testvérének a koponyalé jótékony hatásáról: „beveszem a Király Cseppjeit, és csokoládét iszom […] és még ha halálosan szomorú is vagyok, utána a gyerekekkel játszom, futkározom”.
Bár az elhaltak koponyáit fogyasztani ma visszataszítónak tűnhet, a 16–18. század között meglepően elterjedt volt az európai arisztokrácia körében. Az orvostudomány ekkor még jócskán gyerekcipőben járt, teret engedve a sokszor nagyon bizarr kezeléseknek. A Király Cseppjei különösen népszerűek voltak, de Európa-szerte orvosi könyvek ismertettek mindenféle koponyaalapú kúrát.
Egy német alkimista, Oswald Croll 1643-ban publikálta az epilepszia általa felfedezett gyógymódját, ami három, erőszakos halált halt férfi koponyáját igényelte. 1651-es A lepárlás művészete című könyvében John French angol orvos szintén az epilepsziát kívánta gyógyítani „emberagy-esszenciájával”:
„Vedd egy fiatal férfi agyát, kit erővel öltek meg, egyben a hártyákkal, artériákkal, vénákkal, idegekkel […] és törd össze mozsárban, míg kásás nem lesz. Öntsd le borból párolt szesszel, hogy ellepje, aztán érleld lótrágyában fél évig.”
A holttestekből készült gyógyszerek iránti furcsa rajongás leginkább a 16. századi svájci alkimista, orvos, filozófus és polihisztor, Theophrastus von Hohenheim – ismertebb nevén Paracelsus – munkásságából származott. Előtte a Galénosz tanaira építő, görög és római gyökerekkel rendelkező hagyomány számított uralkodónak Európa orvosi köreiben.
Galénosz szerint az emberi testben négy humor, azaz testnedv található (vér, fekete epe, sárga epe és nyák), és az egészség megőrzéséhez ezeket szükséges egyensúlyban tartani. Bár a galénoszi tanítás jónéhány teljesen hatástalan gyógymódot eredményezett, mindez semmi volt ahhoz képest, ami Paracelsus elméleteiből született.
Paracelsus filozófiájának központi gondolata a „hasonló a hasonlót gyógyítja” elv volt: eszerint a test elemeihez hasonlatos külső dolgok helyre tudják állítani a belső egészséget. Die Große Wundartzney (A sebészet nagykönyve) című műve korának egyik legelterjedtebb orvosi könyve volt. Paracelsus szerint például, ha egy betegség a fejet támadta, a legjobb gyógymód egy egészséges emberi fej valamely részének elfogyasztása volt. Javasolta vér, porrá tört koponya, illetve holttestek más részeinek felhasználását, különösen javakorabeli, hirtelen halállal távozott férfiakét, mert bennük az „éltető erő” különösen erős volt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
16. Reformáció és katolikus megújulás
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák
- Színlelt emberrablás mentette meg Luther életét a birodalmi átok kimondása után
- A leves, amely megállított egy háborút
- Saját pénzén, pápai elismerés nélkül alapította meg egyetemét Pázmány Péter
- A kapitalizmus fejlődéséhez is hozzájárultak Kálvin János tanai
- Luther Mártont majdnem agyonütötte egy villám, megfogadta, ha túléli, szerzetesnek áll
- Eleinte nem akart egyházszakadást, később már Antikrisztusnak nevezte a pápát Luther
- A társadalmi homogenizáció véres eszköze – így született az inkvizíció
- Angyalok vagy egy trágyadomb miatt élhették túl a zuhanást a prágai defenesztráció áldozatai?
- Csak híveket akartak toborozni az egyházak a boszorkányüldözéssel?
- Máig nem derült fény a hírhedt géprabló, „D. C. Cooper” kilétére tegnap
- Egyedi humorával nyűgözte le a közönséget Latabár Kálmán tegnap
- Macbeth, a tragikus hős és VI. Jakab, a boszorkányos király tegnap
- A protestánsok sérelmei vezettek az első defenesztrációhoz Prágában tegnap
- Az aszódi Podmaniczky–Széchényi-kastély tegnap
- Megpecsételte Napóleon sorsát a végzetes oroszországi hadjárat tegnap
- Saját országának nevét is megváltoztatta Mobutu, Zaire elnöke tegnap
- Utolsó pillanatáig nevettetett Harry Einstein, a nagy komédiás 2024.11.23.
