480 éve végezték ki Thomas Münzert

Münzer 1489-1490 körül született Stolbergben, a Harz-hegység lábánál, polgári családban. 1506-ban a lipcsei egyetemre, 1512-ben pedig az oderai Frankfurt egyetemére járt, itt magiszterré avatták. Valószínűleg ágostonrendi szerzetes volt, bölcsész, majd teológiai végzettséget szerzett, klasszikus nyelveket, ókori és humanista könyveket tanulmányozott, s kora legműveltebb emberei közé tartozott. 1513-ban Halléban volt tanársegéd, majd Ascherslebenben pap és tanító. Ekkor a középpolgárság egyházi reformtörekvéseit képviselte, Münzer e célból több titkos szövetséget szervezett.

1516-17-ben a Frohse-kolostor elöljárója lett, majd a braunschweigi középiskolában, a Martineumban tanított. 1519-ben Lipcsében megismerkedett Lutherrel, s követőjeként támadta a ferences rendet, a katolikus hierarchiát és a szentek tiszteletét. A helyi polgári összeesküvések kezdeményezőjéből fokozatosan reformátorrá vált, aki a lutheri mozgalomban az egyházi és világi életet megváltoztató, forradalmi lehetőséget látott. 1520-ban Luther Zwickauba küldte, itt lelkészként a tehetős polgárság és a bányászok céheivel szemben a szegények mellé állt, akiket az isteni akarat földi végrehajtóinak tartott. Úgy látta, hogy a végső igazsághoz kevés a biblia, ezenfelül Isten belső megvilágosítása is szükséges. A lutheránus reformátorokkal is szembekerült, tanításai miatt Zwickauból elűzték, ekkor Csehországban, Prágában és más városokban próbálta a táboriták támogatását megszerezni.

1522-ben, amikor a lutheránusok Nondhausenből is elkergették, világossá vált számára: áthidalhatatlan a nézetkülönbség köztük. Ő Doktor Hazugnak nevezte Luthert, az ördögkapitánynak mondta őt. Ezután már teljesen a maga útját járta: a helyes tanítás a lélekből jön - hirdette, szembeszállt a hit általi megigazulás lutheri tanával s a biblia kizárólagos tekintélyével. Teológiájában forradalmi volt a keresztényellenes erők térhódításának összekötése azzal a nézettel, hogy az egyszerű emberek isten eszközei, akik megakadályozhatják e terjeszkedést. 1522 végén Halléban találkozott Ottilie von Gersen apácával, akit feleségül vett, s két gyermekük született.

1523-ban lelkész lett a szászországi Allstedtben. Itt írta legfontosabb vallási, liturgikus és politikai műveit: a Német istentiszteletet, a Német protestáns misét, a Tiltakozás vagy védekezés az igazi keresztény hit és keresztség eredetével kapcsolatban, Az írott hitről és A téves hit pontos bemutatása című röpiratait, s kidolgozott egy német nyelvű liturgiát. Szenvedélyes, de világos logikájú írásaiban, prédikációiban és vallási énekeiben a német misztika érzelmi kultúráját egyesítette a reformáció vallási és szociális szempontjaival. Az egyszerű embereket tekintette a szentlélek igazi képviselőinek, ebből következett azonosulása az egalitárius törekvésekkel. Mivel a szász fejedelmeket nem tudta megnyerni a keresztényellenesnek mondott nemesség ellen, 1524-ben megszervezte az allstedti szövetséget, amely a keresztények egyesítését s az önvédelmet célozta. Még ebben az évben a türingiai Mühlhausenben munkásokból létrehozta az Isten Örök Szövetsége nevű csoportot, amely egy vallási-kommunisztikus rendet valósított meg.



Miután e forradalmát leverték, elmenekült s Nürnbergben kiadatta főbb politikai írásait. A parasztfelkelések hírére visszatért Mühlhausenbe, s az újrakeresztelők élére állt. A tömeg kolostorokat és kastélyokat gyújtott fel, s méltányos törvénykezést, a röghöz kötés feloldását, a földesúri zsarnokság felszámolását, szabad lelkészválasztást s a falusi közös birtokok visszaadását követelték. Münzer vezetésével a város szegényei elkergették a tanácsot s az egyházi hatóságokat, szövetségükhöz a szomszédos települések, s kisnemesek is csatlakoztak. Münzer és követői határozottan összefogták a felkelőket, de anyagias és provinciális indítékaikkal nem bírtak. 1525. május 15-én a frankenhauseni csatában a fejedelmek túlereje legyőzte őket, mintegy ötezer parasztot öltek meg. Münzer a mozgalmat ekkor Isten elleni lázadásnak ítélte, s felhagyott az ellenállással. Fogságba esve megkínozták, majd a fejedelmek mühlhauseni táborában lefejezték.

Münzer úgy vélte, a nép csak akkor lesz képes Isten akaratát megvalósítva átalakítani a társadalmat, ha belülről ismeri fel Isten törvényét s egyéni érdekeit a közösek alá tudja rendelni, ám elképzeléseit a megkülönböztetés nélküli társadalomról nem értették meg. Vallási-filozófiai tételei panteista jellegűek voltak, anabaptista elvei nálunk elsősorban Dávid Ferencre hatottak. A 20. században a marxisták az osztálynélküli társadalom előfutárának tartották - ma nem annyira vallási újítónak, inkább a szociális és eszkatológiai szférát együtt látó prófétának tekintik.

(Panoráma - Sajtóadatbank)