Húsz éves a monori találkozó

Könyvbemutató 2005. június 15-én 13 órakor Helyszín: Spinoza Ház Budapest, V. Dob. u. 15.

A húsz éves évforduló alkalmából az 56-os Intézet Rainer M. János szerkesztésében közreadja a monori találkozón elhangzott előadások, korreferátumok és vita szövegeit.

A monori találkozón Donáth Ferenc bevezetője előtt a résztvevők kézhez kapták és elolvasták a tanulmányokat, s elhangzott az első szóbeli vitaindító, Szabó Miklós reflexiója Csurka István szövegéhez.

A vita első felszólalója, Csengey Dénes kérdéseket tett fel, a találkozó céljait, lehetséges végeredményét igyekezett tisztázni, mintegy előzetesen. Donáth ekkor újra, kissé részletesebben fogalmazta meg a találkozó célját, az eszmecserét, magyarázatképpen hozzáfűzve a résztvevők körének meghatározását: "Azért választottuk ezt a célt, mert jelenlegi helyzetünkből indultunk ki. Lényegében laza csoportok azok, amelyek itt többé-kevésbé képviselve vannak. Egymástól külön teszik a dolgukat. Bizonyos vagyok benne, hogy a jövőben növekedni és sokasodni fognak, ezt helyzetünk alakulása fogja magával hozni. [...] Én tehát amellett vagyok, hogy annak érdekében cseréljük itt ki a gondolatainkat, hogy valamennyi ilyen laza kör jobban, másokról, más célokról és törekvésekről többet tudva folytathassa, amit maga tesz. Ennél messzebbre lehet éppen menni, de úgy érzem, hogy jelenleg nem kívánatos."

A tanácskozás résztvevőinek felsorolásából nyilvánvaló, hogy milyen "laza kis közösségek", "körök" képviseletére gondolt Donáth Ferenc. Azokra az eszmei és tényleges körökre, közösségekre, amelyek tagjai a nyolcvanas évek közepén már egy-másfél évtizede a Magyarországon fennálló rendszer bírálóinak számítottak, mégpedig olyanoknak, akiknek kritikája a hétköznapi "morgásnál" (a ius murmurandi gyakorlásánál) rendszeresebb és szervezettebb volt, átgondolt és átélt. Azokra a körökre, amelyekből ebben az időszakban, a nyolcvanas években alakult ki a magyarországi posztsztálini rendszer politikai ellenzéke. 1985-ben ez az ellenzék különféle politikai, ideológiai orientációjú csoportokból állt, a szerveződés, a csoportképződés különböző fokán. Monoron azonban együtt, közösen beszélgettek és gondolkodtak, s ennek eredményeit nyilvánosságra hozták. Mindez együtt olyan politikai cselekvés volt, amelynek jelentősége azonnal nyilvánvalóvá vált itthon és a határokon túl. A tanácskozás mérföldkő az 1956 utáni magyar és közép-kelet-európai ellenzéki mozgalmak történetében.