Az igazi keresztrefeszítés

Az egyetlen ismert keresztre- feszített, Yehohanan Ben Hagkol maradványai

A legismertebb személy, akit keresztrefeszítéssel végeztek ki, Jézus Krisztus volt - ám az első században a rómaiak több ezer más zsidó lázadót és bűnöst öltek meg ugyanott, ugyanezen a módon. Ezért is különös, hogy mindeddig csak egyetlen olyan kivégzett maradványait találták meg, akit bizonyíthatóan keresztre feszítettek. Neki viszont a neve is ismert: Yehohanan Ben Hagkolnak hívták, és i. sz. 50 és 70 között végezték ki. Az 1968-ban, Jeruzsálem közelében feltárt maradványok elég árulkodóak voltak: a férfi sarokcsontjában még mindig benne volt a szeg.

A csontok vizsgálatát végző Joe Zias antropológus is megerősítette: Yehohanan Ben Hagkol maradványain kívül nem találtak még egyértelműen keresztrefeszítéssel kivégzet embert. "Jeruzsálemben több ezer csontvázat vizsgáltunk meg. Volt, akit lefejeztek, másokat megcsonkítottak. De ezen kívül egyet sem találtunk, aki a keresztrefeszítés jegyeit mutatta volna."

A Zias által "az ember által kiagyalt egyik legkegyetlenebb kivégzési formának" nevezett keresztrefeszítést nemcsak a rómaiak gyakorolták: i. e. 400 és i. sz. 400 között a perzsák, a görögök, az asszírok, a kartágóiak és más népek is alkalmazták. Martin Hengel professzor, a Tübingeni Egyetem keresztrefeszítéssel foglalkozó kutatója szerint a rómaiak több ezer elfogott zsidó lázadót feszítettek keresztre az első században, vagyis Jézus idejében. Olyannyira, hogy a keresztek látványa szinte hozzátartozott a látképhez. Zias szerint i. sz. 66 és 702 között volt olyan időszak, amikor a rómaiak egy nap alatt akár 500 zsidót is keresztre feszítettek.



Hagkol, a keresztrefeszített

Yehohanan Ben Hagkol (azaz János, Hagkol fia) személyéről keveset tudunk. Neve is azért maradt fenn, mert ősi héber betűkkel rávésték arra az osszáriumra (csontraktárra), amelyből hamvai előkerültek. A halála idején 24-28 éves, kb. 170 centi magas férfi egészségi állapota kiváló volt - egészen addig, míg i. sz. 50 és 70 között brutálisan ki nem végezték.

"Talán tolvaj volt, talán szabadságharcos. Lehet, hogy népe hősként tisztelte" - mondta róla Vassilios Tzaferias régész, aki a maradványokat Jeruzsálem óvárosától északra egy családi sírboltban felfedezte. A sírban talált többi csontváz Jeruzsálem első századi lakóinak sanyarú sorsáról és a viharos zsidó történelemről tanúskodik: a 35 emberből kilenc erőszakos halállal halt meg, több emberrel éhínség végzett.

A régészek és a korszak szaktörténészei szerint azért nem találtak több keresztre feszítettet, mert ez a kivégzési forma gyakori volt ugyan, de az áldozatot legtöbbször nem felszegezték, hanem felkötözték a keresztre. A levett testeket pedig gyakran szemétdombra vetették, ezért a maradványok dögevők gyomrában végezték. Az egykor keresztre feszítettek csontjaiból pedig azért hiányozhatnak a szegek, mert ezeket a fémdarabokat a gonoszt elűző ereklyeként tisztelték, ezért rendszerint eltávolították a csontokból. Ben Hagkol esetében viszont a bokába vert szög elgörbült a keresztfa egyik csomójában, ezért a hozzátartozók nem tudták azt kihúzni.



Több napos haláltusa

Mathis Grunewald: A keresztre- feszítés (részlet, Krisztus jobb keze)

Mel Gibson filmjében is látható, ahogy Krisztust a keresztrefeszítés előtt bőr- és fémkorbácsokkal brutálisan összeverik - s ennyiben legalábbis a film hűen követi a valós történelmi eseményeket. A lemeztelenített kivégzendők kezét aztán felszögezték vagy felkötözték a keresztfa vízszintes ágára. Az áldozatok órákig, olykor napokig is szenvedtek a keresztfán. "A keresztrefeszítés azért volt olyan gyakori kivégzési forma, mert látványos volt és elrettentő. Az áldozat iszonyatos kínokat élt át, és a szenvedését mindenki láthatta. Rendkívül megalázó is volt mindenki szeme láttára napokig meztelenül lógni a kereszten" - mondta Hengel.

Gibson filmje a keresztrefeszítési jelenetben a keresztény művészet középkor óta megszokott ábrázolását követi, mely szerint Krisztust a tenyerén átvert szöggel feszítették a keresztfára. Zias szerint ez az ábrázolás inkább a keresztény teológiai hagyományt követi, mintsem az egykori valós gyakorlatot, hiszen az áldozatokat inkább felkötözték a keresztre - ha pedig felszegezték őket, a szöget a csuklójukon, és nem a tenyerükön verték át. "Képtelenség a tenyerén át keresztre feszíteni valakit, hiszen ott csak bőr és némi hús van, ami nem tartaná meg a test súlyát. A szög egyszerűen kiszakadna. Csak a csuklón átvert szöggel lehetett valakit keresztre feszíteni" - állítja Zias.

A halál igen gyorsan, akár tíz perc alatt is beállhatott azoknál a kivégzetteknél, akiknek a kezét közvetlenül a fejük felett szögelték vagy kötözték a kereszthez, és akiknek a lábát is rögzítették. Ebben a testhelyzetben ugyanis az ember nem tudja kifújni a levegőt. Jézus esetében biztosan nem így történt, hiszen az evangéliumok szerint ő órákig haldoklott a kereszten. "A keresztre feszített ember sokkot kap, és a sokkba hal bele. A keresztre feszítés módjától függően az áldozat haláltusája órákig, de akár napokig is eltarthat" - mondta Zias.