Rejtélyek a Stasi-székház ostromával kapcsolatban

Tizenöt évvel ezelőtt, 1990. január 15-én tömeg özönlötte el a több berlini utca által határolt állambiztonsági minisztérium irdatlan épületegyüttesét. Ám a kaput nem a tömeg nyomta be, hanem belülről nyitották ki. Az emberek a kapun belül meghatározott irányba, az úgynevezett ellátó részlegek, az élelmiszerraktárak, az üzemi étkezde irányába futottak, mintha ez lett volna a keletnémet állam megalakítása után folyamatosan bővített komplexum legérdekesebb része.

 

A Stasi-épületei Berlinben, 1989

Maga a Stasi szervezte meg saját székházának "ostromát", belügyesek irányították az embereket és az eseményeket úgy, hogy minél kevesebb kár essen az épületben és a megmaradt adatállományban? Az emberek törtek-zúztak ugyan, Honecker-portrék repültek az ablakokból, aktákhoz is hozzá lehetett jutni, de nem biztos, hogy azok voltak a legértékesebbek, a javát már megsemmisíthették, kimenthették. Tény, hogy így is irtózatos mennyiségű személyi anyag maradt meg. Marianne Birthler, a Stasi még fellelhető iratait gondozó, archiváló, rendező, rekonstruáló intézmény vezetője pár nappal az évforduló előtt az archívumot megtekintő külföldi újságírók előtt korabeli röplapot mutatott fel, amelyen a Neues Forum ellenzéki szervezet hívta 1990. január 15-ére, a Rusche utcára néző épületrész elé szimpatizánsait "akcióval egybekötött demonstrációra".

 

A röplapról, a felhívásról a Stasi természetesen tudott, a fegyvereket eltávolították az épületből, a munkatársakat január 15-én délben hazaküldték. Ekkor már nem állambiztonsági minisztériumnak, hanem állambiztonsági hivatalnak hívták a minisztériumot, de az iratmegsemmisítés változatlan lendülettel folyt. Az ostrom után állampolgári bizottság vette át az uralmat az épületegyüttesben, s az ellenzékiek sikernek tudják be, hogy bárhogy is történt, az iratmegsemmisítés abbamaradt, a Stasinak nem lettek utódszervezetei, 1990. január 15. a Stasi-iratokat gondozó intézmény tényleges létrejöttének a napja. Az intézményt először Joachim Gauck lelkipásztor-politikus vezette, most Birthler áll az élén.

Az archívumban tett rövid séta és a tájékoztatás is megerősíti azt, amit az újságírók többé-kevésbé már eddig is tudtak: a szocialista táboron belül a volt keletnémet állam rendelkezett a legrobosztusabb belbiztonsági rendszerrel. Míg az egykori Szovjetunióban körülbelül 600 emberre jutott egy főállású belügyes, az NDK-ban 180-ra. A Stasit úgymond társadalmi munkában segítők számát 150 ezer főre becsülik.

 

Akármennyi irat semmisült is meg az NDK felpuhulása és a székházostrom közötti időszakban, a megmaradt aktaállomány is iszonyatos mennyiség: folyóméterben számolva 180 kilométer, azaz Berlintől Lipcséig nyúlna a sor, ha az aktákat, a fecniket őrző zsákokat, az egyéb adathordozókat egymás mellé raknák.  Az ellenőrzöttség fokára jellemző, hogy az 1,1 millió lakosú Kelet-Berlinben 900 ezer emberről fektettek fel kartotékot, akik csupán azzal vétették észre magukat, hogy külföldről postát kaptak, vagy külföldre postát küldtek. Ezeket a leveleket felnyitották. A Birthler-intézményben fényképeken lehet tanulmányozni a gőzölő gépet, illetve az "automata visszaragasztó készüléket". Elkobozták a német egységre, vagy a berlini falra utaló, azt ábrázoló képeslapokat.

 

Az intézményben manapság, sokszor csak korlátozásokkal, magánszemélyek is betekinthetnek saját aktájukba, illetve hivatalos megkeresésre bizonyos funkciókba kerülő személyek átvilágítását is vállalják. A kettőt összevetve körülbelül 5 millió megkeresés érkezett az intézményhez 1990 januárja óta. A Stasi-székház valódi, vagy manipulált ostroma után egy héttel már fogadtak kérelmeket.

 

(Panoráma - Sarkadi Kovács Ferenc, Berlin)