Digitális ugrás az orosz háborús film történetében

A cselekmény igaz történeten alapul: a PQ17-es kóddal jelölt konvoj 1942 nyarán angol és amerikai hadihajók fedezékében a szovjet hadigazdaság ellátására fegyvert és hadifelszerelést szállított az Északi-tengeri orosz kikötőkbe.

A hajókaraván katasztrófája akkor következett be, amikor a védelmét biztosító angol és amerikai egységeket visszarendelték, hogy a közelben úszkáló német Tripitz csatahajó ellen forduljanak. A konvojt a náci bombázók és tengeralattjárók könnyen feltartóztatták és megsemmisítették Izland és az Északi-tengeri orosz kikötők között.

Az Egyesült Királyság haditengerészetének adatai szerint a küldetés során 153 tengerész veszítette életét és több mint húsz hajó került hullámsírba, mintegy 100 ezer tonnás - 400 tankból, 210 repülőgépből, és 3300 egyéb járműből álló rakományával együtt.

"Semmi sem maradt a korabeli fegyverzetből, a háború és az idő mindent elpusztított, ezért mindent újra kellett alkotnunk." - fogalmazott a Szemjon Levin Stúdió vezetője. Egy egész éven keresztül tartó munkájuk során levéltári anyagok és a sarki konvojban résztvevő veteránokkal készült interjúk alapján rekonstruálták a filmben is látható hajók, repülők és tengeralattjárók pontos működését.

Bár az orosz háborús film nagy hagyományokra tekinthet vissza (Csapajev - 1934, Két katona - 1943, Ballada a katonáért - 1960), a BBC szerint a PQ17-es Konvoj akciójelenetiben inkább a hollywoodi Pearl Harborra emlékeztet.