A nemzeti koalíció győzelmet arat az országgyűlési választásokon

2004. szeptember 13. 12:06

Az országgyűlési választásokon majd négy évtized után először a 67-es alapon álló kormányzó párt katasztrofális vereséget szenvedett. A Szabadelvű Párt 159 mandátumot szerzett a nemzeti koalíció 235 mandátumával szemben. A nemzeti koalíciót az előző év végének parlamenti eseményei kovácsolták egybe. A kormánypárt bal- és jobboldali ellenzéke összefogott, de csatlakozott hozzájuk a Tiszával szembeforduló ifjabb Andrássy Gyula, Széll Kálmán, s az agráriusokat vezető Károlyi Sándor is. A pártszövetség vezére Kossuth Lajos fia, Kossuth Ferenc lett. A nemzeti koalíció a közös ügyek bírálatával lett népszerű: azt szuggerálta, hogy a Monarchián belül egy teljesen független országot teremt. Ferenc József nem engedett a hadsereg és a Monarchia gazdasági egységéből. Hónapokig tartó tárgyalássorozat kezdődött Andrássy Gyula, Kossuth Ferenc és az uralkodó között. Megegyezés híján 1905 nyarán Fejérváry Géza bárót az ún. parlamenten kívüli kormány élére nevezte ki. A darabontkormányt (a miniszterelnök egy korábbi bécsi tisztsége miatt nevezték darabontnak) nagy ellenszenv fogadta. A koalíció vezérlő bizottsága árnyékkormányként működött. Útmutatásokat küldött a megyéknek, ellenállási alapot gyűjtött, hogy a kieső tisztviselői fizetéseket pótolják. Néhány hónapon belül már nem a kormány, hanem a koalíció volt az úr. Az országban a teljes káosz jelei mutatkoztak. Bécsben hadműveleti tervet (Fall U) dolgoztak ki az ország katonai megszállására, hogy a közigazgatásban a rendet helyreállítsák. A kormány belügyminisztere, Kristóffy József tárgyalt a szociáldemokratákkal, és megígérte nekik az általános titkos választójog bevezetését. (Ez annál is hihetőbbnek tűnt, mert Ausztriában már ekkor megkezdődtek a tárgyalások a választójog kiszélesítéséről, ami 1907-ben be is következik.) A megkötött ún. Kristóffy-Garami-paktumhoz csatlakoztak még a kisszámú polgári radikálisok, és pártolta az ügyet Ady Endre is. A nemzeti koalíció ellen, a kormány mellett több tüntetést is szerveztek; a legnagyobb a szeptember 15-i általános sztrájkkal összekapcsolt "vörös péntek" volt. A kormányozhatatlanná váló országban a zűrzavart tetézte, hogy február 19-én a királyi biztos oszlatta fel az országgyűlést, és az Országház épületét katonaság szállta meg. A meginduló újabb tárgyalások eredményeként április 4-én a koalíció vezetői megegyeztek a királlyal: felhagynak a katonai követelésekkel, megszavazzák a költségvetést és az évi újonckiegészítést, és nem szüntetik meg a vámközösséget. A király felmentette Fejérváry-kormányt és a megbízható 67-es Wekerle vezetésével kormányra engedte a koalíciót. Az 1906 tavaszi új képviselő-választásokon a nemzeti koalíció elsöprő győzelmet aratott.

Támogasd a szerkesztőségét!

999 Ft 9.999 Ft 19.999 Ft

Miért támogassam a Múlt-kort?

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

20. Az 1956-os forradalom Magyarországon
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• A mesterek győzték le a tanítványokat a melbourne-i medencében 1956-ban
• Az elsöprő túlerővel szemben sem adták fel a harcot a magyar felkelők 1956-ban
• Kegyetlen megtorlás követte a reményekkel teli forradalmat
• Eredetileg orvosnak tanult Maléter Pál, az 1956-os forradalom honvédelmi minisztere
• A náci hadigépezet megtörése után az 56-os forradalom leverése is Zsukov marsallra várt
• Így működött a kádári megtorló gépezet